Elbúcsúztak a Skanzen munkatársai a legendás néprajzkutatótól

- Lelke egy darabjától, Csepinszky Máriától búcsúzik a Szennai Skanzen - fogalmazott a személyes hangvételű írás. 
A kaposvári születésű néprajzkutató Csepinszky Mária december 29-én távozott erről a világról. 

1931-ben született Kaposváron, 1968-ban kapott munkát Kaposváron a Somogytervnél, mint könyvelő, ezzel egy időben körvonalazódott a Szennai Falumúzeum telepítésének ötlete is. Mária, a néprajz szerelmeseként, gyakran mérnök munkatársaival tartott és segédkezett a műemléki felméréseknél, Szennára is egy ilyen alkalom keretében tett először látogatást. Szennában 1974-ben kezdték meg az építkezésekhez szükséges tereprendezést, a kerítések, a hidak és az utak építési munkálatait, valamint ekkor fejeződött be a református hímestemplom teljes külső és belső felújítása is. 1975-ben, a Somogyterv illetve a Somogy megyei Művelődési Osztály átadta a munkát a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának, és dr. Knézy Judit lett a Gyűjtemény néprajzos muzeológusa. A Falumúzeum 1978. október 1-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, ekkor még csak két épület állt a múzeumban. Az 1975–76-ban áttelepített rinyakovácsi talpas-favázas ház és a kisbajomi lakóház, azonban a megnyitóra enteriőr berendezést, csak a rinyakovácsi lakóház kapott. Csepinszky Mária 1978-87 között, tíz éven át volt a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény gondnoka, benn, a múzeum területén lakott, az akkor felújított református parókia hátsó gondnoklakásában.

Ez alatt a 10 év alatt számos kedves történetre emlékezett vissza: "A vendégek fogadásában a helybeli asszonyok voltak segítségemre. A múzeumközpont ugyan Kaposvárról akart munkatársakat hozni, de én ragaszkodtam a szennai személyekhez. Nagyon jól tettem, mert rengeteget tanultam tőlük. Azt például, hogy miként kell a „föcskerakású” és patics falakat rakni, bepucolni, meszelni. A döngölt földet hogyan kell öntözni, sározni, hogy kell tyúkot ültetni, kiscsibét, kacsát, libát gondozni. Nem is tudok mindent fölsorolni, amit tanultam tőlük."

"Zóka D. Jánosné Örzsike, Németh Margit néni és Harmatiné Pipás Ilonka néni a szövésnek voltak nagymesterei, ekkor ugyanis már minden házban állítottunk föl „szüjőfát”, és minden dolgozó szőtt. Szívesen oktatták az érdeklődő látogatókat, sokan megtanultak szőni a hazai vendégek közül, de volt német nem is egy, s norvég, amerikai, angol látogató, akik szőttek. Később, amikor a szövőszékről lefogyott a fonal, és a kész vásznat letekertük, elküldtük címükre a saját szövésüket."

"Amikor egy májusi hajnalon arra ébredtem, hogy senki nem állított nekünk a falumúzeumban májusfát, ezt elpanaszoltam Ilonka néninek, aki azt mondta: sose búsuljak, és fogott egy baltát meg egy fejszét. Kimentünk Cseberkibe, kivágtunk egy megfelelő akácfát, vállon hazavittük, és földíszítettük. Reggel hatra már állt a múzeumban a májusfa…"

"Ballay Attila egyetemi tanártól egy párnapos racka juhot kaptunk, tanársegédje, az azóta pappá lett Somos László hozta ki az ölében a nemes ajándékot. Gusztit aztán háromóránként cucliztattunk, míg megerősödött. Ő volt a falumúzeum rackaállományának alapítója."

kép leírása
Csepinszky Mária racka juhokkal a Rinyakovácsi portán, 1979
A folyamatos kutatásoknak, felméréseknek köszönhetően öt portára bővült a telepítési koncepció. Dr. L. Szabó Tünde az építkezés műszaki vezetője két ütemre osztotta a munkálatokat. Míg elsőben az első három, addig a másodikban a második két telek betelepítését tűzte ki célul. Dr. Knézy Judit, Kapitány Orsolya, Zentai Tünde néprajzosok, dr. L. Szabó Tünde építész, Sási János, a múzeum műszaki rajzolójának közreműködésével, illetve Csepinszky Mária eredményes munkájának köszönhetően folyamatosan történtek a terepmunkák, a tárgygyűjtések, a felmérések, a bontások és építések. A gyűjteményben bemutatott építmények elrendezése, nem a Somogy vármegyére jellemző településformát tükrözte, hanem a domborzathoz illeszkedett. Az egyes porták a templomtól félkörívben helyezkedtek el, melyekkel szemben a szőlőhegyi pincék kaptak helyet. A falumúzeum a történeti falusi épületek sikeres újra telepítéséért, az élő településbe történő beillesztéséért 1982-ben megkapta az Európa-Nostra Díjat. Csepinszky Mária Szennán töltött évei alatt részese lehetett a teljes múzeum felépítésének, a tíz év alatt öt lakóház épült fel melléképületekkel, és három pince és présház. A kopárpusztai haranglábbal szemben, az utcasor ötödik telkén álló somogyszobi lakóház áttelepítésének történetét és pontos leírását szintén Csepinszky Máriának köszönhetjük. A hitelesen áttelepített somogyszobi lakóházat, és mellék-épületeit 1987 nyár végén a látogatók már megtekinthették.
A Szennai Skanzen alapítása óta a belső-somogyi és zselici népi építészet, lakáskultúra, kézműipar, gazdálkodás és életmód anyagának, valamint az ehhez kapcsolódó néprajzi és szellemi emlékek, kulturális örökségek bemutatására törekszik, a reformkortól a két világháború közötti időszakig. A múzeum négy telkén a zselici a belső-somogyi református parasztcsaládok életmódját mutatjuk be, egy telken pedig egy katolikus családét, másfél hektáros területen két szegényparaszti, három középparaszti és egy nagygazda telek került kialakításra, felhívva a figyelmet a paraszti társadalom rétegzettségére.

Csepinszky Mária a Szennán töltött 10 év alatt aktívan vett részt a Falumúzeumban működtetésében, programokat szervezett a legifjabbaknak és tárlatvezetésekkel örvendeztette meg az idősebbeket. Megalkotta a településbe ékelt múzeum, közösségi működésének alapjait. Katolikus templom hiányában, a parasztbarokk református templom istentiszteleteit látogatta, melyben elvarázsolta festett kazettás mennyezet és bútorzat, így a nyári táborok hagyományőrző kézműves tevékenységei, gasztronómiai ismeretei, és somogyi szokásvilág bemutatása mellett, kihagyhatatlan részévé tette, a templomi bútorzat vizsgálatát és a festett kazetták másolását is a gyermekek részére. Guszti a kos, és a múzeum őrkutyája hűséges társakként követték mindenhová. Előszeretettel látogatta az utca végén élő Piros Lidi nénit, akitől a kenyérsütés minden csínját-bínját elleste. Szennában már a 1970-es években működött a hagyományőrző néptánccsoport, a „Repülj páva” című televíziós műsor megálmodója, Csíkvár József vezetésével, melynek 1979-ben az első felvételeit napokig forgatták a Falumúzeumban. Csepinszky Mária életében fiatal kora óta nagy szerepet játszott a néptánc, gyakran szervezett táncházakat Szennában, melyeken volt, hogy százan is részt vettek, később, ő is csatlakozott Csíkvár József is hagyományőrző tánccsoportjához. Lénye szinte összeforrt a gyűjteménnyel és magával a településsel is.

Bár a múzeum 2012 decemberében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tagintézményeként működött tovább, Csepinszky Mária szívesen vett részt a Falumúzeum alapításának 40. évfordulójának díszünnepségén, látogatta meg évről évre a területi múzeummá vált gyűjteményt és somogyországi kedves ismerőseit, barátait. Történeteivel, humorával, 2023. december 29-én bekövetkezett haláláig, minden korosztályt elvarázsolt.

Csepinszky Mária gazdag és kivételes életművét többszörösen elismerték, a somogyi hagyományőrzésében játszott szerepéért, a kulturális és a népművészeti értékek feltárásáért, megismertetéséért, közösségszervező tevékenységéért számos díjat vehetett át:

Ifjúsági érdemérmet, Közművelődési díjat, Honismereti Mozgalomért emlékplakettet, Kós Károly-díjat, Széchenyi emlékérmet Somogy polgáraiért díjat, valamint Tab díszpolgára és Szenna díszpolgára címet is kapott.

Kedves Mária, köszönjük a múzeumért tett erőfeszítéseit, jó hangulatú látogatásait, érdeklődését a Szennai Skanzen sorsának alakulása és fejlesztései iránt, a követendő minta-programokat, a közösségépítő tevékenységét, Szenna iránt tanúsított mérhetetlen szeretetét, és a fiatalabb generációra gyakorolt nagy hatását.

Fájó szívvel búcsúzunk, és kísérjük utolsó útjára 2024. január 12-én, de sosem feledjük. Emlékét méltón megőrizzük, hiszen táborainkban és múzeumpedagógiai foglalkozások keretében a mai napig szerepel a templom kazettáinak másolása, hangja fülünkben cseng minden tárlatvezetéskor, és történeti továbbra is generációról generációra szállva színesítik a Szennai Skanzen mindennapjait.

Forrás: Szennai Skanzen