Unokáiban és a kézművességben találta meg legnagyobb örömét

Szebbnél szebb gyapjúk és textilek sorakoznak Trombitás Katalin műhelyében, aki pár éve költözött Kaposvárra, hogy családja és legfőképp unokái közelében legyen. 
– A Zemplénből, Szegiből költöztünk Kaposvárra, de a munkám még Budapesthez köt. Négy gyermekem és tizenhat unokám adja a legnagyobb örömforrást számomra a kézművesség mellett, amire sajnos mostanában nagyon kevés időm marad – mondta. 

– A nemezelés már harminc éve magával ragadott, amit a híres népművészeti Téka táborokban sajátítottam el, az egyéb kézműves mesterségek mellett. Azóta folyamatosan képeztem magam, és készítettem egyre több tárgyat, elsősorban lábbeliket, kalapokat, sálakat, amelyek nagyon hamar gazdára is találtak az ismeretségi és baráti körömben – mondta, miközben műhelyét feltárja előttünk. 

– Egy nemezkészítő mestertől hallottam a mondást, hogy akit a gyapjú szele megérint, az nem tud szabadulni tőle. Így vagyok én is ezzel, hisz a gyapjú tapintása, a vele való munka semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Minden kézműves így van saját alapanyagjával, akár a fazekas az agyaggal, a kosárfonó a vesszővel – folytatta Katalin, aki saját maga kártolja a gyapjút, de különleges alapanyagok, mint például a hernyóselyem is megtalálhatók a műhelyében. 

– A selyemmel történő nemezelés egy kevesek által ismert, ám nagyon érdekes és izgalmas területe ennek a műfajnak, a selyem leheletfinom szálai kiválóan összekapaszkodnak a gyapjúval, és izgalmas felületek jönnek létre – mondta, miközben kezei alatt pillanatok alatt formálódott egy lábbeli. 

– A kézműves tárgyakban, például egy nemezből készült lábbeliben rengeteg minden benne van. A kéz melege, az alkotó személyisége, az anyag természetessége – folytatta az alkotó, miközben beavatott a tűnemezelés világába is. – Rengeteg lehetőség rejlik az anyagban, ahány egyéniség, annyiféle stílus létezik. Én nagyon szeretem a festett gyapjúk színét, az érintését, szeretem őket egymással variálni, és a népművészeti mintakincs is közel áll hozzám – tette hozzá.

Színészanyós 

Trombitás Katalin családi szálon szorosan kötődik a kaposvári színházhoz. Lánya – Mészöly Zsófia – a Csiky Gergely Színház kedvelt színészének, Sarkadi Kiss Jánosnak a felesége. 

Amikor éppen nem unokázik, a színész anyósa a varróműhelyében tölti az idejét, s nekünk is megmutatta az alkotói környezetét, ahol a Cibóka mese háttérképének műhelytitkairól mesélt. – 2x2 méteres háttérképeket készítettem, nemez és egyéb textilek, filcek, vásznak, selymek kombinációiból. A tó látványát csak a nemez tudja visszaadni, és a fáknak a lombjai is gyapjúból készültek, valamint a színészek kiegészítő ruhadarabjai is. 

– A gyermeki lelkekhez közel álló látványvilágban gondolkodtam, így született meg János rendezéséhez a díszlet, aminek készítése szintén hatalmas öröm volt számomra – tette hozzá az alkotó, aki azt is elárulta: számára a nemezelés olyan kikapcsolódást jelent, mint másoknak a biciklizés, vagy a tévénézés.