Géczi János író-költő mutatta be legújabb regényét a veszprémi Cholnoky testvérek életéről

Géczi János dekollázsaiból áll a szerdán este megnyílt kiállítás, amelyek valójában funkcióitól megfosztott, lenyúzott, megszaggatott plakátok kompozíciói. A valóság, az emlékezet, a képzelet és a felejtés problémakörét járják körül. A kiállított művek nem sok fogódzót adnak a nézőnek, inkább csak a kor lenyomataival szembesítik a befogadót. 

Winkler Ferenc muzeológus így fogalmazott a megnyitón: – Géczi János képeivel ír és a betűivel teremt műalkotást, képei az avantgarde-ba öltött reneszánsz dekollázsok. 

– Elsősorban költőnek tartom magam, de a szegedi egyetemen kutatóbiológusként végeztem Karikó Katalin évfolyamtársaként. Soha nem akartam az írásból megélni, de úgy hozta a sors, hogy mégis így történt. Harminc évig foglalkoztam például a rózsa kultúrtörténetével. A rózsa ugyanis több egyszerű virágnál, egyetemes szimbólum, amely a legkülönfélébb gondolatok és érzések kifejezését tette lehetővé. Keleti és európai kultúrák tükörképe, szemet gyönyörködtető, vagy elképesztő alkotások tárgya, mítoszok, mesék, szerelmes történetek szereplője – fogalmazott magáról az író-alkotó. 

Géczi János a kaposvári könyvbemutatón legújabb kötetét mutatta be, amely az Európai Kulturális Főváros projekt támogatásával megjelent Tiltott Ábrázolások Könyve című sorozat ötödik köteteként. A Cholnoky-történetek hőse a legismertebb veszprémi család a századfordulóról, még pontosabban annak három tagja, Jenő, Viktor és László. 

– Az elbeszélés érdekessége, hogy simán átveszik és tovább­írják egymás történeteit, amelyek forrásai sokszor Jenőnek, a geográfusnak az európai, ázsiai vándorlásain, utazásain felszedett anekdoták – mondta el a szerző. A regényt a rendszerváltás után elkezdte írni, néhány novella már megjelent korábban irodalmi folyóiratokban, prózafüzérré viszont most rendezte először a szerző. Különlegessége, hogy nyelvezetük révén mindhárom Cholnoky-fivér megszólal benne.