Rímbe szedte a genetikus a Rosseb-bakák történetét

Nagy szeretettel gondol vissza a donneri gyermekkorára Wilhelm Ottó. A Zrínyi utcában lakott a családja, öten voltak testvérek és ő volt a legkisebb. A régi Bartók Béla utcai iskolába járt, majd a Táncsics-gimnáziumot végezte el. 

– Honfi Aladár volt az osztályfőnököm, és Borka Géza a kedvenc tanárom, aki latint és magyart tanított, emellett népszínműveket írt – idézte fel diákéveit Wilhelm Ottó. – Borka Géza indított el annak idején az irodalom felé. Egy minisztériumi pályázaton még gimnazistaként tanulmányt írtam Madách Imre Az ember tragédiájáról. Ezt az írásomat akkoriban azzal díjazták, hogy felvételi nélkül bekerülhettem volna bármelyik egyetemre irodalomtanári szakra. Borka Géza azonban inkább a természettudományokat ajánlotta a figyelmembe, mert a Kádár-rendszerben nem taníthatott szabadon egy pedagógus. Biológiából nem voltam rossz tanuló, megpróbálkoztam ezért az orvosival, s amikor felvettek Pécsre, azt éreztem, hogy a helyemen vagyok. 

Még a gimnáziumi években Rippl-Rónai Fekete kesztyűs nő című festményéhez írt egy verset, ami megjelent a Somogy folyóiratban. Orvostanhallgatóként aztán nem foglalkoztatta az irodalom, nem volt rá ideje sem. Később azonban, ha valami kikívánkozott belőle, azt leírta. Kezdetben rekreációs céllal, mert sohasem dédelgetett olyan ambíciókat, hogy irodalmi karriert fut be. 

A felesége is egészségügyi dolgozó, és a gyerekek iránti rajongása átragadt rá, a gyógyításuk érdekelte. Speciális működési területe a szindromatológia, azaz a fejlődési hibával élők betegségének meghatározása. 

– Úgy indult ez valamikor, hogy a dombóvári gyerekosztályon a többi orvos továbblépett a viziten egy csecsemő mellől, nekem azonban feltűnt a gyermek jellegzetes grimasza, és beugrott, hogy Donw-os a baba – emlékezett. – Ez olyan lökést adott, hogy végül ezen a szakterületen teljesedett ki a pályám. 

Wilhelm Ottó Dombóváron a kórházban dolgozott, Székesfehérváron szakrendelést vitt, jelenleg pedig házi gyermekorvosként praktizál. Mindeközben pedig sorra megszülettek irodalmi munkái. 

Az első könyvét nem akarta a saját nevén megjelentetni 

– Négy kötetem jelent meg, ebből kettő lélektani jellegű esszégyűjtemény, de orvosi hivatkozásuk is van: A szeretet gyakorlata, És a te lelked? – mutatta be a köteteket. Az első irodalmi könyvét nem akarta a saját nevén megjelentetni, mert volt némi gátlás benne, de irodalmi körökből támogatták, ezért a legutolsó könyve, az Életemből verseket faragtam című már a saját nevén jelent meg. A Magyar Orvosírók és Képzőművészek Közössége (MOIKK) tagja lett, illetve a Vörösmarty és a Krúdy Társaság tagja. Gyermekkorában gyakran hallott a Rosseb-ezredről, édesapja is emlegette. A Kaposváron élő unokahúga küldött egy helyi kiadású történeti könyvet a gyalogezredről. Ezt felhasználta az íráshoz, neveket és adatokat gyűjtött belőle.