Berecz András az őszinte humort viszi Balatonföldvárra

Berecz András elsősorban felnőtteknek mesél. Nem azért, mert meséi idegen nyelven szólnának, vagy pajzánok lennének, hisz egészen egyszerű dolgokról mesél, születésről, halálról, örömről és bánatról, de olyan szófordulatokkal, amely első hallásra egy gyermeki fülnek szokatlan lehet, sőt a felnőttek fejében is napokig motoszkál, mire értelmet kap. Ő megtanulta azokat a régi magyar nyelvformákat, amik letűnt korokba repítik vissza a hallgatóságot, tükröt tart a közönségnek, érthetővé teszi a fontos dolgokat. 

Minden mondata színes és szemléletes

Ha nem mesét mond, akkor is humorral átszőve fogalmaz, élmény őt hallgatni. A bolondos igazság, a visszafele való beszéd, s az, ami fejjel lefelé igazabb, mint amúgy – ez az előadás témája.
– Lehet, hogy van, aki nehezen viseli az effélét, de az előadás végére talán megszokja és észreveszi, hogy nem is olyan rossz – mondta a mesemondó, aki öt éve, egy színházi felkérés kapcsán kezdett el foglalkozni a szent bolondokkal. 

– A kereszt alatt bohóckodjak? De amikor azt mondta, hogy csak a magam figuráját hozzam, az már tetszett. Én voltam a drámai ellenpont az előadásban, az arányos humor. Ugyanis ahhoz, hogy a tragédia eljusson nézőhöz, a szívéig kell hatolni, a páncélon áttörni. Aki kacag, az őszinte, nem védekezik, könnyű a szívéig hatolni – avatott be az előadás születésébe a mesemondó, aki elsősorban a népi kultúrából merítkezik, színházi alakításában viszont a Shakespeare korabeli bolond-figurákat vette alapul.

– Ugyanakkor a betlehemesek pásztorai is példaképek számomra, az ő párbeszédeik, a szakrális humor a szent játék tárháza. Az Isten bolondja kifejezés nem tőlem való, azt valahol találtam, a forrásra már nem emlékszem, de végtelenül teszik. Isten bolondja az, akin pecsét van, bár nem pontosan tudja, hogy miért, de az Isten igazát hurcolja vidáman. Találkoztam ilyen emberekkel, mintaképeim, néha még a hangjukat is hallom – folytatta a mesemondó, aki legtöbbször az Erdélyben gyűjtött meséit adja át a leghitelesebben.

Az ízetlen gúnyt kedveli

– Nekem a legnagyobb örömöm, hogy a legkisebb, legsarasabb faluban töltsem az időmet, s ha lehet olyan embert találjak, aki írni, olvasni sem tud, mert az igazi eredetiséget ők őrzik meg. A járatlan utat, a kikezdhetetlen eredetiséget, a valóságos humort, nem az ízetlen gúnyt kedvelem. Sok helyen jártam már életemben, de Erdélyben duplán értik, amit mondok, sőt hozzáteszik a maguk igazságait, és azt viszem magammal. Hát így születnek az előadásaim. Ma már van, hogy három dimenzióban lépünk fel, a fiam táncol, én mesét mondok és énekelek – folytatta.
A világot bejárt mesemondó Somogy és a Balaton térségét is kedveli, ha teheti, minden nyáron eltölt pár napot a tó partján.
– Somogyban magam is gyűjtöttem, Karád és Törökkoppány térségében. Igen jó arányban vannak népdalok, és olyan hangzatok is, amelyek az erdélyi népzenével állnak rokonságban. A Balaton nagy kedvenc, különösen a nádas világa izgat, kajakkal evezve egy napot is eltöltök a vízen, figyelve az élővilágot, a madarakat, és le is filmezem őket. Engem ez táplál, kikapcsol és feltölt. Legutóbb a szitakötők násztáncát kaptam el, de mentettem már fuldokló csigát is, és ekköré történeteket is kanyarítok olykor-olykor – tette hozzá a mesemondó.