Kaposvár a bölcsője, a Balaton a színpada Csákányi Eszternek

Csákányi Eszter 19 évet töltött a Csiky Gergely Színházban.
– Kaposvár a bölcsőt jelentette nekem, a pályám legmeghatározóbb évei voltak a kaposváriak – mondta a színésznő. 
– Azt olvastam, hogy emberileg, szakmailag sokáig gátlásos és zárkózott volt, ez változott azóta? 
– A zárkózottság hamar kinyílt, és szépen végigjártam a ranglétrát, közben tanultam és változtam. Együtt változtunk, mert együtt született ez a magyar színházi világot meghatározó ízlésű műhely. Akkor indultak a Zsámbékiék által rendezett darabok. Természetesen Komor Istvánt nem szabad elfelejteni, ő hívta be akkor a tehetséges fiatal rendezőket, Zsámbékit, Babarczyt, Aschert. Úgy nyíltam ki, ahogy ez az új színházi világ kinyílt, és új modern formát hozott be a színházi életbe: a valóság megfogalmazását közvetlenül, szélsőségesen és absztraktul. Nagyon különleges csapatmunka volt. Miután vidéki színház volt, mindenféle műfajban meg kellett felelni a gyerekdarabtól a zenés színművekig. 

– Összesen 52 éve áll a színpadon, ez óriási teljesítmény... 
– Kétségtelenül, és ennyi már nem lesz előttem, de bízom benne hogy lesz pár színpadi évem. Jelenleg az Örkény Színházban elég aktív művészi életet élek, dolgozom, szép munkákat kapok. Remélem, hogy az egészségem engedi, hogy továbbra is színpadon legyek. 
– A Balatonhoz milyen a viszonya? 
– Kaposváron 10 éven át minden nyáron játszottunk a balatonboglári Kék kápolnánál, Koltai Robival és Vajda Lacival, az Übüt, cseh darabokat, Beckettet. Sokat dolgoztunk, és minőségi előadásokat mutattunk be. Nekem a nyári színház igazi csoda volt, mert boldog voltam, hogy ha vége az évadnak, akkor rögtön csinálunk valamit. Szép volt, de vége lett. Aztán a Kultkikötő Nagy Viktorral újra elindult, és évek óta rettentően színes, izgalmas előadásokat fogad be. Tavaly is voltam, és elhoztam az Amikor találkoztam Barisnyikovval című önálló estemet. (Mihail Barisnyikov világhírű orosz táncművész – a szerk.) 
– Apropó, Barisnyikov: fiatalon tényleg balerina akart lenni? 
– Ez egy gyermekkori kattanás, szó szerint, a festményekben is Degas balerináit szeretem. Nagyanyám és anyám vitt le a balett-terembe. Gyerekként vékony voltam és törékeny, de az ítészek látták rajtam, hogy nem vagyok ba­lettalkat, ezért nem adták meg a lehetőséget, de ez a téma végigkísért gyermekkorom óta. Már négyéves korom óta táncoltam, és 18 éven át rengeteg zenés főszerepet játszottam Kaposváron a Kabarétól kezdve a Chicagóig. Nagy élmény volt, amikor Amerikában találkoztam Mihail Barisnyikovval, aki meg is hívta egy előadásunkat Pintér Bélával New Yorkba. Olyan nagy hatással volt rám, hogy amikor jött a pandémia, gondoltam, hogy színpadra viszem a kötetét. Találtam rá társakat, Barisnyikov könyvéből Bíró Bence írt egy önálló történetet. 
– A balatonföldvári Kultkikötőbe egy különleges női sorsot hozott: a szabadkai születésű Vas Albina volt, akivel Kertész Imre 42 éven át élt együtt. A történelem viharaiban a vagyonát, lakását háromszor is elkobozták, de életereje, életkedve és szeretni tudása mindezek ellenére valóban végig megmaradt? 
– Kertész Imre özvegyéé egy nagyon izgalmas női történet, és egy csomó titkot elárul az író kezdő éveiről. Mély, nagy szerelem volt az övék, bizarr, mégis példaértékű módon. Az ő történetük egy nagyívű kapcsolatról szól. Kertészből Albina, ez a nagyon erős egyéniségű nő csinált Nobel-díjas írót: biztatta, hogy írjon komoly témákat, mert fiatalkorában kabarétréfákat és humoreszkeket vetett papírra.