Nem szeret visszaemlékezni a Kaposvár-jelenségre Bezerédi

– Régi ismerősként térhet vissza Somogyba, hiszen a kaposvári színház oszlopos tagja volt több mint két évtizedig. Milyen érzés visszaemlékezni a legendás kaposvári időkre? 
– Visszaemlékezni nem szeretek, mert az egy öreges dolog. Számomra a múltba való visszarévedésnek semmi értelme. Akkor jó volt, szép volt, de akik ma visszaemlékeznek a régi kaposvári színházra, azok többnyire már csak a hírnevére emlékeznek. Egy színész mindig addig él, amíg él az utolsó néző, aki látta. Sajnos egyre csökken azok száma, akik a Kaposvár-jelenség tanúi voltak. Egyébként is aktív színész vagyok, sokkal jobban érdekel a jelenem és a jövő, mint az, hogy mi volt régen. 
– A Kultkikötő szintén a jelennek él, az idei nyár aktualitása. Hogyan találtak egymásra? 
– Nagyon szeretem a Kultkikötőt, jó ötletnek tartom a színházat vinni a Balatonhoz, mert az emberek elkényelmesedtek. Amikor kezdtünk Kaposváron, iszonyú küzdelmet vívtunk a somogyi nézőkkel, hogy ne csak operettet játsszunk, ne csak szórakoztassunk. Mikor elkezdtünk jó előadásokat bemutatni, megszerették a másfajta színházat. Ma ugyanazt az agyi lustaságot tapasztaljuk, mint a pályánk elején, ez egy visszatérő történet. Közben az emberek elfelejtenek olvasni, a telefon miatt a képi világuk agresszív, felületes. Minden vállalkozást nagyon szimpatikusnak tartok, amelyik még küzd azért, hogy az emberek nívósabb, kulturáltabb időtöltést válasszanak. 
– A Kultikötőben előadott norvég komédia, a Maggi és Lillemor hasonlóan szórakoztatónak ígérkezik? 
– Igen és mégsem. Sokat lehet rajta nevetni, de mégis két 80 éves ember együttélési, illetve együtt nem élési problémája kerül színpadra. Amikor megcsináltuk a Lefokovicsék gyászolnak-ot (magyar és héber nyelven készült magyar vígjáték. Magyarországon 2024. február 22-én mutatták be), akkor is ez a probléma vetődött fel, hogy milyen nehéz szeretni, és milyen nehéz elfogadni a szeretetet. Ez az emberiség egyik legnagyobb problémája. 
– A képek tanúsága szerint nemi szerepcsere is van a darabban? 
– Réthly Attila rendező azt gondolta, hogy ne két nő játssza a női szerepet, de mindenki tudja a nézőtéren, hogy férfiak vagyunk, ennyivel elemelkedik a történet a valóságtól. A játék a lényeg, hogy mi, férfiak elmagyarázzuk, hogy működik a két idős ember. 
– A népszerűség ma sem kerüli el, de ez leginkább a Mi kis falunknak köszönhető? 
– Bocsánat, a Lefkovicsék gyászolnak-kal most nyertem el a legjobb férfi alakítás díját. (Bezerédi Zoltán a Magyar Mozgókép Díjak közül a legjobb férfi főszereplő kategóriában nyert – a szerk). Régen voltak tévéjátékok, most nincsenek. Ezt helyettesítik a sorozatok, degradálódott a tévézés. Nagyon kevés film készül. Régen voltak inkubátoros programok, de megszűntek. Ha valami nyitna a kultúra irányába, az ahhoz vezető csatornák bezárulnak az első pénzügyi problémánál. Mi színészek csak a végén vagyunk a történetnek... 
Fotó: Kultkikötő

Első filmszerepét főiskolásként kapta

A Színművészeti Főiskolán Major Tamás és Székely Gábor tanítványa. Évfolyamtársai között van Básti Juli és Máté Gábor, akikkel együtt szerződött Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházhoz. A híressé vált somogyi műhely jó iskola volt számára. Jelentős, több országos hírnevet, ismeretséget jelentő színpadi alakítás mellett sikeres rendezővé is vált. Több darabban koreográfusként is közreműködött. Több mint két évtized után szerződött Budapestre, 2002-ben a Katona József Színházhoz. Első filmszerepét még főiskolásként kapta, azóta is sokat foglalkoztatott filmszínész, tévérendezőként is bizonyíthatta tehetségét.