2024.09.16. 07:00
Bérczes László most csak az Őszi álomról álmodik
Vaknyugat, Bányavakság, Tél, Szigorúan ellenőrzött vonatok, A gát, Rivaldafény, A vágy villamosa – Bérczes László lelkünkben mély nyomot hagyó kaposvári rendezései. Most újra a Csiky Gergely Színházban rendez. Egy kortárs norvég író, Jon Fosse Őszi álom című drámáját viszi színre. Próbaszünetben faggattuk a rendezőt.
Fotó: Luthár Kristóf
– Egyik korábbi beszélgetésünkkor, azt mondta, nem rendez többet idehaza, jöjjenek a fiatalok. Örömünkre elállt korábbi kijelentésétől. Mi motiválta? S miért éppen ez a temetőben játszódó darab?
– Az, hogy újra rendezek, azt bizonyítja: nem szabad végérvényes kijelentéseket tenni, nem tudhatjuk, mit hoz az élet – mondta Bérczes László. – Most azt hozta, hogy egyik kedvenc szerzőm, a tavaly Nobel-díjat elnyerő Jon Fosse „Őszi álom” című drámájához, aminek színpadra állításáról régóta ábrándozok, ideális szereposztás kínálkozott. Az anya szerepére sikerült megnyerni Udvaros Dorottyát, akit nem is kellett különösebben biztatni, hiszen már két kiváló korábbi kaposvári munkája hívószó lehetett számára. Talán a kíváncsiság is hozta, hogy „milyen lehet ez a Bérczes?”, akivel két évvel ezelőtt véletlenül Torontóban találkozott, és azt látta, hogy Kanada egyik legtekintélyesebb színházában rendezek. Mészáros Sárával pedig sok szép közös előadás köt össze bennünket, ha nem félreérthető, úgy fogalmaznék, hogy ő az „én színésznőm”, legalábbis nagyon értjük, érezzük egymást. Nyári Szilvivel a Bányavakság, Serf Egyeddel A vágy villamosa gyönyörű munka volt. Fándly Csabával először dolgozom együtt, de régóta figyelemmel és tisztelettel követem azt az utat, amelyen jelentős színésszé érik.
– Nyugtasson meg, hogy valóban egy régi vágyáról van szó, s nem hattyúdalról…
– Óvatos vagyok immár a „végérvényes” kijelentésekkel… Ahogy korábban sem izgatott a biztonságos lebonyolítás, most is csak az számít, szíven üt-e valami, amit nem lehet nem megcsinálni. S csak az tud szíven ütni, ami személyesen megszólít. Abban bízom, hogy ami engem megszólít, megszólít mindenkit, hiszen társak vagyunk az időben, mert az Őszi álom középpontjában maga az idő áll. Ilyen szempontból mellékes, hogy temetőben játszódik.
– Az kiderül, hogy „második Ibsennek” tartott szerző mit szeretne elmondani e művével, de ön mit nyomatékosít benne?
– Nem szeretek „nyomatékosítani”, mert az azzal a veszéllyel jár, hogy valamiféle „üzenetet” fogalmazok meg a nézőnek, amitől kiráz a hideg. Fossét azért szeretem nagyon, mert „szemmagasságból” szemléli hőseit – azaz nem felülről, nem onnan, ahonnan embertársaira lenézve megmondaná a tutit. Fosse a közös nemtudásból fogalmaz: tudjuk, mert éljük a félelmet, a fájdalmat, az örömöt, a szorongást, ám nem tudjuk a megoldást. De hát az életet nem megoldani, hanem élni kell. Tehát, ha mégis elfogadom a kérdésben használt szót, az árnyalatokat, az emberi természet kiismerhetetlen gazdagságát szeretném nyomatékosítani.
– A próbák már májusban megkezdődtek. Amikor megfogant gondolatai között e mű színrevitele, összeállt már fejében a szereposztás is?
– Több, mint húsz éve ábrándozok az Őszi álom színre állításáról. A szerencsés csillagállás ezt most lehetővé tette. Még zajlanak a próbák, de annyit nyugodtan kijelenthetek, hogy ezen az öt színészen nem fog múlni. Annál nagyobb persze a felelősségem, hogy ezt az egyszeri lehetőséget kihasználjam. Hogy szorgalommal, alázattal és valami kegyelmi ajándékkal megtörténjen az előadáson az, amit Fosse így szokott emlegetni: „angyal megy át a színpadon”. Magyarországon hallotta annak idején ezt a kifejezést, azóta emlegeti, mint a színházcsinálás értelmét.
– A Jászai-díjas Mészáros Sára – nem titkoltan – valóban nagy kedvence, olyannyira, hogy legújabb kötetében a Kötőszavakban többször is visszatér a neve, mint a hazai színjátszás egyik csillaga…
– Olyan csillag, akinek be kellene ragyognia a jelenlegi magyar színjátszást – és nincs ezzel egyedül –, de ebben a vízfejű országban a kereskedelmi televíziók celebjeinek talmi fénye beárnyékolja többek között a nagyszerű vidéki színészek munkáját.
– A bemutató szeptember 28-án lesz, s már a hónap elején elfogytak rá a jegyek. A rendező mikor elégedett?
– Ez egy finom, összetett, szép szöveg. Elégedett akkor lehetek, ha képességeimhez mérten a maximumot kihozom a szövegből. De ez mégis kevés. Nekem fontos a néző, és igazán elégedett akkor leszek, ha minden egyes néző úgy éli meg az előadást, hogy az róla szól.
– Újabb rendezés, netán újabb kötet van kilátásban?
– Most csak az Őszi álomról tudok álmodni. Majd ha az kiköltözik az álmok közül és emlékké válik, kiderül, tudok-e még álmodni.
Legutóbbi kötete egy „beszélgetőkönyv”
Bérczes László Hevesi Sándor-, Jászai Mari- és Kőrösi Csoma Sándor-díjas rendező, tanár, szerkesztő, dramaturg, fesztiválszervező, az Ördögkatlan Fesztivál társigazgatója. 1996 és 2011 között a Bárka Színház berkein belül működő Hajónapló Műhelyt vezeti. Egy időben a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője volt. Rendszeresen publikál szakmai folyóiratokba, ahová elsősorban színházi kritikákat, esszéket, interjúkat ír, de számos kötet is fűződik a nevéhez. Legutóbbi kötete, a Kötőszavak, egy önmagával készített „beszélgetőkönyv”, amolyan számvetés, számos kortárs művész alakjának felvillantásával.