Egy új, reménytelibb világ sejlik fel a Nemzeti Színházban bemutatott cigányballadával

Szabadság és szerelem drámai randevújának lehettünk tanúi a fergeteges hangulatú ősbemutatón, amelyben Nagy Marit, a teátrum kiválóságát is láttuk. Az egykor a Csikyben játszó Jászai Mari-díjas Érdemes és Kiváló művész egy film­forgatás miatt 30 éve szegődött el Kaposvárról. A madártestű színésznő ezúttal cigány javasasszony bőrébe bújt. 

Apropó Esthajnal és Lojko Zobar, vagyis a Szörényi Éva-díjas Katona Kinga és a Jászai Mari-díjas Berettyán Nándor! Mindketten 2017-ben végeztek a Kaposvári Egyetem színész szakán, s azóta elsöprő sikerrel játszott, jelentős előadásokra vannak „predesztinálva”. Az Esthajnal is ilyen. Bár ebben a darabban – hiszen beigazolódik a jóslat –, nem lehetnek egymáséi; nem úgy, mint a magánéletben, ahol házaspárként, szülőként élik mindennapjukat . 

A szinte mindvégig vadmacskaként jelen lévő Esthajnal engedi ugyan, hogy cicázzanak vele, de megköveteli, hogy fess széptevője csókolja meg a cipőjét (is). A fékezhetetlen szabadságvágy, a folyamatos úton levés örökös kortünet a cigányok körében, mint ahogy a túlélésre való képesség is. Káromkodni s átkozódni egyaránt tudnak – ehhez egyébként nem kell cigánynak születni –, de babonás hitük, pazar színviláguk, táncaik, szokásaik s a folyton jelen lévő humor mellett érző lélek lakik bennük. 

Tragikus vég vár Esthajnalra; szerelme késeli halálra, de lelkileg Lojko Zobár is összetörik… 
Nyári Oszkár láthatóan remekül érezte magát az apaszerepben; megvillantva pisztolyt, meghúzva pálinkásüveget, mélázva múlton és jelenen, de mindvégig őrködve szerepbeli, szépséges lánya tisztessége felett. 

Az életét elmesélő öreg bölcs, Makar Csudra szerepét a Kossuth-díjas Blaskó Péterre osztották, aki briliáns narrátorként szórja-mondja-énekli élet­igazságait – hol a színpad elején farönkre telepedve, hol kissé oldalra húzódva, zsákon ülve-elmerengve. A vén cigánynak nagy a respektje „népe” körében. Visszaemlékezésében tüzes szemekkel éli újra fiatalkorii énjét, folyamatos vándorlását és keresztútját, s az idő homokórájával együtt pereg a mese tovább – sűrűn teleszórva gegekkel, humorral hömpölyögve. És remek epizodistákkal; valamennyi korosztályt felvonultatva-megmutatva a cigánykorfából: a kisgyerekektől a 90 feletti, sokat látott-megért seftelőig, Bodrogi Gyuláig. 

Külön erélye a darabnak a Nemzet Színészének bevonása a balladába, s Bodrogi nemcsak a cigánykolóniát, hanem a közönséget is magába bolondítja. 
A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila ezúttal is fergeteges produkcióval ajándékozott meg bennünket; csakúgy, mint Zsuráfszky Zoltán, a Kossuth-díjas koreográfus, aki társrendezőként (is) jegyzi a Szarka Tamás autentikus cigánydallamaira, prózájára és verseire fogant, lenyűgöző táncos előadást. A végtelen szabadságvággyal teli „szenvedélytörténet” premierét követő fogadáson Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója a társintézményekkel való szövetség, az összefogás erejéről szólt. Úgy fogalmazott: „Talán ez a darab egy újjászületés számunkra, egy új indulás kezdete”. 

– A darab alapvető ősi toposzokat dolgoz fel: születés, halál, szerelem. Hihetetlen az a kohézió, amelyet már az első pillanattól lehetett érezni az Esthajnal próbafolyamata során – jegyezte meg az alkotók gyűrűjében Nyári Oszkár, az első cigány teátrum, a Karaván Színház vezetője, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetségének elnöke. Annak is hangot adott, reméli, hogy ez a darab egy fontos közösségépítés kezdete. Ezt erősítette Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ igazgatója is. Arról beszélt: a cigányságra nem úgy kellene tekinteni, mint nyűgre, hanem mint lehetőségre, s abban bízik: az Esthajnal végig fog söpörni az országon.