Itthon is a csúcsra kerülne a BL-győztes

– Az új vezér?

– Ha a koromat nézzük, akkor igen a válasz – kezdte a Fino-Kaposvár új szerzeménye és egyben korelnöke, a 33. életévét taposó ifjabb Nagy Péter. – Amúgy meg sokkal összetettebb a dolog: kölcsönös bizalom kérdése, hogy mennyire fogadnak el a többiek.

– Sok fiatal játékos található a Fino-Kaposvár keretében. Ha valamelyikük látványosan bakizik az edzésen, leszúrja?

– Már miért tenném? Egyrészt nem vagyok az a típus, másrészt pedig ez nem is az én dolgom. De ha kíváncsiak rá, szívesen megosztom velük a véleményemet.

– Németországban, majd Romániában többször is bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett, s Ausztriában is döntőt játszhatott. Furcsa, de Magyarországon arany nélkül maradt.

– Egészen pontosan még csak dobogós sem voltam itthon soha. Ez valahogy kimaradt az életemből.

– Mármint eddig...

– Az elmúlt negyedszázadban rekordbajnokká lépett elő a Fino-Kaposvár: bő 25 év alatt egyaránt 18-szor hódította el a bajnoki címet és a Magyar Kupát. Márpedig a dicső múlt kötelez, vagyis igencsak furcsán adná ki magát, ha most azt hangoztatnák, hogy jó lesz nekünk az ezüst vagy a bronz.

– Összejöhet a két arany?

– Sok tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb, hogy mennyire csiszolódik össze a társaság; szerintem ezzel nem lesz gond. A másik pedig, hogy elkerüljenek bennünket a sérülések.

– Vagyis nem levezetni érkezett a somogyi megyeszékhelyre.

– Jó lenne most már végre Magyarországon is felállni a dobogó tetejére.

– Miért pont Kaposvár?

– Ami a román éveket illeti, Zilahban jól éreztem magam, legutóbb Désen viszont értek váratlan és kellemetlen meglepetések. Szerettem volna visszamenni Romániába, de egy komolyabb csapathoz. A legutóbbi kupagyőztes Galatival azonban elhúzódtak a tárgyalások. Felmerült az is, hogy maradok Kecskeméten, végül aztán Kaposvár lett a befutó.

– A nagy riválisok is – mint a Kecskemét, a Pénzügyőr vagy éppen a Vegyész RC Kazincbarcika – látványosan belehúztak a nyáron.

– Hogy őszinte legyek, különösebben nem foglalkoztat. A lényeg, hogy tegyük a dolgunkat, méghozzá minél jobban és eredményesebben;

abból ugyanis nagy probléma nem származhat.

– Hány évet szeretne még a pályán tölteni?

– Már nem tartozom a feltörekvő fiatal titánok közé, de azért három szezont még adok magamnak.

– És utána?

– Az edzőim megvan, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy úgy is képzelem el a jövőmet. Az biztos, hogy a sporttól soha nem tudnék elszakadni. Jó lenne valamilyen szinten megmaradni benne akár mint rehabilitációs szakember, vagy például erőnléti tréner.

– Mitől ennyire jó a kecskeméti utánpótlás?

– A szülővárosomban nagy hagyományai vannak a röplabdának, főleg a fiúk körében. Lemorzsolódás azonban itt is van: ha a legjobbakat sikerül megtartani a sportág számára, akkor nyert ügyünk van, vagyis még eredményesebbek lehetnénk.

– Az elmúlt években a női vonal mintha ellépett volna a férfi mellett. A miértre a választ a válogatott sikereiben kell keresni?

– Tény, hogy a Magyar Röplabda Szövetség inkább a női vonalat „nyomja”. Szerintem ennek az lehet a legfőbb oka, hogy a női válogatottunkat könnyebb felzárkóztatni közvetlenül az európai elit mögé, mint a férfit. Budapesten például most nagyon fut a női röplabda, sok tehetős család választja ezt a sportágat a lányának. Érthető, hiszen bár itt is meg lehet sérülni, de hiányzik a test-test elleni küzdelem, ami a többi csapatsportra jellemző. A női vonal mindenképpen előrébb jár abból a szempontból, hogy nagyobb a merítési bázisa.

– Hogy lehet(ne) sikeres a férfi válogatottunk is?

– Minél többet együtt lenni, együtt edzeni és együtt játszani. Na ez az, amiben mérföldekkel vagyunk lemaradva a sportág nagyhatalmai mögött...

Aranykorszak

Ifjabb Nagy Péter 20 évesen, 2004-ben szerződött Németországba, ahol három szezont húzott le a Friedrichshafen színeiben, s mindháromszor a bajnok és kupagyőztes csapat tagja volt. A csúcsévjáratot 2007 jelentette, amikor is Bajnokok Ligája-győztesnek vallhatta magát. Rajta kívül ezt egyedül csak ifjabb Grózer György – aki annak idején egy évet szintén eltöltött Kaposváron – mondhatja el magáról, ám ő német állampolgárként ért a csúcsra az orosz Belogorie Belgorod csapatával.

A következő két szezont Olaszországban töltötte. Előbb az I. osztályú Prisma Taranto, majd a II. osztályú Canadiens Mantona színeiben szerepelt.

2009-ben Ausztriában folytatta a pályafutását, ahol a Hot Volleys Wien csapatával egyaránt második volt a bajnokságban és a MEVZA-ban.

2010 és 2014 között a Remat Zalau mezét viselte, amellyel 2011-ben – ebben a szezonban csapattársa volt Geiger András és a korábban Kaposváron szintén megfordult Németh Szabolcs – és 2012-ben bajnok, 2013-ban bronzérmes, 2014-ben pedig ezüstérmes volt. 2012-ben kupagyőzelmet is ünnepelhetett Romániában. Két évvel később ismét a döntőbe jutottak, de akkor végül ezüst jutott.

A 2014/2015-ös szezont sérülés miatt kihagyta, a következő idényben pedig ugyancsak egy ex-kaposvári röplabdázónak, Molnár Dávidnak volt a csapattársa a német TV Bühlben. Az előző bajnoki szezont Kecskeméten kezdte, s a román Dés csapatában zárta.