Elválik a Rákóczi FC és Rajczi Péter útja

– Hogy aludt?

– Nem igazán aludtam, bár az én döntésem volt, de jó pár napnak el kell még telni, hogy megemésszem – mondta Rajczi Péter.

– Miért döntött a távozás mellett?

– Elég volt a birkózásból – folytatta a tizenegyeszeres válogatott támadó. – Méltatlannak éreztem a körülöttem kialakult helyzetet, ami már több, mint egy hónapja húzódott. Ajánlottak ugyan szerződéshosszabbítást, de ezt nem tudtam elfogadni, hiába szeretem a klubot. Úgy éreztem magam, mintha egy marék Maripent (nagy és keserű tabletta – a szerk.) kellett volna bevennem víz nélkül, amit nem tudok lenyelni. Hozzá kell tennem, hogy a fizetéssel soha nem csúsztak, de a management sehol sincs a többi NB I.-es csapathoz képest. Hiába van tulajdonosa a klubnak, gazdája nincs.

– Mennyire kavarta fel az elköszönés?

– Nagyon jó volt az öltözői hangulat, remek közösség alakult ki, amibe a szakmai stáb, a rehabilitációs edző, a szertáros, a masszőr, a takarítónő, mosónő is beletartozott, mindenki, aki a klubért dolgozott. Ráadásul az elmúlt évek sikerei még jobban összekovácsoltak minket.

– A szakmai stáb mit szólt a döntéséhez?

– Nem szakmai okai vannak a váltásnak, hiszen biztosan kaptam volna lehetőséget az élvonalban. Waltner Róbert és Illés János is szerette volna, hogy Kaposváron maradjak. Tudtam, hogy nem kezdő játékosként számítottak volna rám, de jelenleg egy igazi támadó van a csapatban. Emellett pedig az öltözőben is tudtam volna segíteni a csapatnak.

– Ezek szerint nem szakmai oka volt a döntésének.

– Nem pedig úgy érzem, hogy Trabanttal versenyzünk a Ferrarik ellen. Nem kell szégyellni, hogy nekünk csak Trabantunk van, azt kell fejleszteni és majd mindenki veregeti a vállunkat, ha sikerült.

– A kaposvári keret legtapasztaltabb tagja volt. Mennyire hallgattak a szavára a társak?

– Elfogadtak, mint csapatkapitány és rutinos játékos, ezért is volt könnyes a búcsú.

– Miért a III. Kerületi TVE?

– A klubnál jó infrastrukturális körülmények vannak, jobbak, mint Kaposváron. A csapatot jó játékosok alkotják, fiatal, ambiciózus a szakmai stáb, a cél pedig a feljutás. Ráadásul a családom Budapesten él, így több időt tudok velük tölteni, főként a három hónapos kisfiammal.

– Mi a terve a sport utáni életben?

– A labdarúgásban szeretnék maradni, mint sportvezető. Befejeztem az MLSZ sportigazgatói képzését, a Testnevelési Egyetem pedig már csak a szakdolgozat és az államvizsga van hátra. Volt arról szó, hogy szerepet vállalok a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiánál, de konkrétumot nem tudtak mondani, a III. Kerültnél felajánlott lehetőségemet viszont már nem tudtam tovább húzni, pedig lenne mit tenni az akadémiánál...

– Ha jól veszem ki a szavaiból nem zárkózik el az elől, hogy visszatér egyszer a kaposvári labdarúgásba.

– Nem, de egyelőre elég volt.