Az emlékek nem koptak meg, és örök barátságok szövődtek

Kispályás labdarúgás Harmincöt év után találkoztak újra a SÁÉV SC kispályás labdarúgócsapatának tagjai. Az együttes többszörös városi, megyei és területi bajnok volt, illetve bejutott az országos döntőbe is, 1984-ben pedig megnyerte a Somogyi Néplap Magyar Ifjúság kupát. Petes Eleket, az egykori kapust és Szekeres Lajos csapatkapitányt kértük meg egy kis múltidézésre.

– 1975-ben kerültem a vállalathoz, akkor lettem az együttes játékosa, majd bekerültem a kezdőcsapatba is – mondta Szekeres Lajos. – Akkoriban igazán jó sportolási lehetőség volt a városi kispályás labdarúgó-bajnokság, mely helyi és országos tornákkal egészült ki. Sok fiatal volt a SÁÉV SC-ben kiegészülve idősebb, rutinosabb játékosokkal. A csapat tagjai voltak: Adorján János, Antal Attila, Bogdán Ferenc, Daxner Gábor, Dévai György, Bíró József, Bujdos István, Csepeli Zoltán, Ékes Tamás, Felde Péter, Ferencz Nándor, Fülöp Gábor, Keszler Ferenc, Koós László, Kolombán Csaba, Kisiván Imre, Kisiván József, Kokas János, Komáromi Attila, Mezőfi Tibor, Marosi Vince, Nagy Kálmán, Rónai Károly, Soós Árpád, Sovák Tibor, Vajda Ferenc, Ványa János, Zakócs János.

Többször megnyertük a városi bajnokságot, de más kupákon is rendre dobogósok voltunk. Télen sem lazítottunk: a teremtornáknak is rendszeres résztvevői voltunk és ügyeltünk rá, hogy mindig edzésben maradjunk. Állandó vendégei voltunk a fonyódligeti Expressz-kupának és a dunántúli fiatal építők szpatakiádján is rendre pályára léptünk.

– Én már 1973-ban megkezdtem a sáéves pályafutásomat és nyomban be is jelentkeztem a csapathoz, ahová hoztam a futballista előéletemet is – mondta Petes Elek. – Ha jól tudom, a SÁÉV-nél már az 1960-es években megalakult a focicsapat, s itt két alapítót mindenképpen ki kell emelni, Bogdán Ferencet és Máté Sándort. Óriási összetartó ereje volt a labdarúgásnak, volt olyan év, amikor több mint 120 meccsen léptünk pályára.

Természetesen a munka mellett fociztak, s miután végeztek a cégnél utána jöttek az edzések, már ha éppen nem mérkőzésre siettek el. Hiszen akadt olyan periódus, amikor nem jutott idő a tréningekre.

– A Berzsenyi-iskolánál volt a pályánk, de több sulival is együttműködési szerződést kötöttünk, hogy használhassuk sportpályáikat, tornatermüket – emlékezett vissza a csapatkapitány. – Akkoriban még fekete salakon játszottunk, mely egy-egy esés után szinte „örökre” nyomot hagyott, de még mindig jobb volt, mint a bitumenes borítás, mert az tönkreteszi az ízületeket.

Sok szép sikert ért el a csapat, az már nem is számított nagy dolognak, hogy évről évre sikeresek voltak a városi pontvadászatban, de az Expressz-kupán aratott diadalra sokan felkapták a fejüket, hiszen negyvenöt együttes közül bizonyultak a legjobbnak.

– Nagy respektünk volt, a sorsolás után már szívták a fogukat az ellenfeleink (persze ez néha velünk is előfordult), mert tudták, hogy egységes, s ezért erős csapatunk van, akiket nehéz legyőzni – tette hozzá a hálóőr. – Ez büszkeséggel, s az ellenfelek tiszteletével töltött el bennünket.

Akkoriban szinte minden vállalatnak, intézménynek volt futballcsapata Kaposváron, s a mérkőzések alatt sok barátság köttetett, még az is előfordult, hogy egy busszal utaztak a tornákra.

– Ahogy már említettem, nagy összetartó ereje volt a focinak, tudtunk időt szánni a sportra, a technika nem térített el bennünket – emelte ki Szekeres Lajos. – Ha volt egy kupa, akkor azt a napot arra szántuk, az eredményhirdetés után leültünk egy sör mellé és beszélgettünk. A családtagok és sok kolléga is elkísért minket, így szurkolótáborunk is volt.

– A kapcsolatokról és a kommunikációról is szólt a sport, ezért is fordulhatott elő, hogy több évtized távlatából is elég volt egyetlen telefonhívás és máris jöttek az egykori csapattagok, voltak, akik Budapestről, vagy az ország más pontjáról is eljöttek – hangsúlyozta Petes Elek. Volt, akivel 30 éve nem találkoztunk. Hiába repültek el az esztendők, a barátság örökre megmaradt.

A SÁÉV támogatta a csapatot, nem lehetett akadály a hétközi forduló sem – persze a munkának el kellett készülnie– mondta Szekeres Lajos. Akkoriban szerény lehetőségeink voltak, főleg a helyi szakszervezet biztosította a felszerelést, az utazást, a nevezési díjakat is.

Azt mindketten kiemelték, hogy azóta nagyon felgyorsult az élet és gyakorta úgy tűnik, hogy a személyes fejlődések és az emberi kapcsolatok csorbát szenvednek. A fiatalok mintha kevesebbet sportolnának, pedig a mozgás hozzátartozik az egészséges életmódhoz és az életre is felkészít. A sport közösséget épít, összetart, erőt és hitet ad, valamint segít szellemileg és fizikálisan is frissnek maradni és fejleszti a problémamegoldó-képességet is.

Egy-egy esés után komoly nyomokat hagyott a fekete salak a játékosok bőrén

A pécsi kézilabdázó és a hálóőr

Szekeres Lajos a pécsi építőipari szakközépiskolába járt, ahol az asztalitenisz és a kézilabda volt hangsúlyos. Tehát életének már akkor is meghatározó része volt a mozgás, s most, így hatvanon túl sem adta alább. Amikor érezte, már nem képes a középpályán megfelelő teljesítményt nyújtani, akkor a váltás mellett döntött és átnyergelt a teniszre, ami óriási élményt nyújtott neki, és síelni is nagyon szeret.

Petes Elek Budapesten végezte felsőfokú tanulmányait és a campus csapatában védett. Egy profi edző felfigyelt rá és szerződtette egy, a BLASZ-ban játszó nagypályás csapathoz.

Miután lediplomázott, visszament Pécsre, onnan pedig Kaposvárra a SÁÉV vállalathoz és csapatához. Az aktív foci után ő sem adta fel a mozgást, hiszen rendszeresem fut, naponta 8-10 kilométert, és sporthorgász a Balatonon. Két unokája is sportol. Dóri a PSN aerobik szakosztályának versenyzője, Dávid pedig a pécsi Sportolda focistája.

A SÁÉV megszűnt, a csapat feloszlott, különböző csapatokhoz igazoltak, és néhány kivételtől eltekintve sokáig nem is találkoztak. A mostani találkozó viszont jó alkalom volt a sztorizgatásra, az emlékek felidézésre. Elhatározták, hogy hagyományt teremtenek, és minden év januárjának utolsó péntekén összejönnek, ahová azokat a társaikat is várják, akik az első találkozóra nem tudtak elmenni. A közösségi médián keresztül több taggal fel lehet venni a kapcsolatot.