Már nagyon hiányoznak a meccsek Németh Dórának

Hétvégéről hétvégére benépesültek a futballpályák Somogy megyében is, a települések apraja-nagyja a küzdőtér felé vette az irányt, hogy kiszurkolja kedvenc csapata győzelmét. Sok helyütt igazi népünnepélynek számított, ha otthon léptek pályára a hazai fiúk. Sokan azért is jártak a mérkőzésekre, mert a csapatban játszott egy-egy családtagjuk, rokonuk vagy éppen közeli ismerősük.

A szurkolók amellett, hogy biztatták együttesüket, néhányszor bizony a játékvezető(ke)t is megtalálták, ám most sajnos a járvány közbeszólt, így vélhetően augusztusig várniuk kell a további meccsekre a nézőknek, a játékosoknak és a sporttársaknak is, akik már ki vannak éhezve a (megye)focira.

– Nagyon hiányoznak a mérkőzések, kicsit furcsa is, hogy nem kell szombat-vasárnap meccs­re készülnöm, és a sípot fújnom – mondta Németh Dóra játékvezető. – A legtöbb időt otthon töltöm és a család hasznos tagjává váltam, pláne a hétvégéken. Kertészkedek, többet segítek a ház körüli kinti munkákban, illetve a főzési, sütési tudásomat is elmélyítettem. Természetesen edzek is, sokat futok és biciklizek, de egyénileg, mert a csoportos, központi tréningekre még várni kell.

Németh Dóra 2008 óta dirigál meccseket, ő volt az első, s ezidáig az egyetlen női játékvezető Somogy megyében, aki a legmagasabb szintig jutott.

– Ha valaki megkérdezi tőlem, miért lettem sípmester, arra általában egy rövidebb vicces, illetve egy hosszabb válasszal szoktam felelni – tette hozzá mosolyogva. – Az első, hogy „elmentek otthonról”, de komolyra fordítva a szót, hozzá akartam kötni az életem a focihoz és akkoriban még nem volt annyira felkapott a női labdarúgás, és így arra gondoltam, a játékvezetésen keresztül kapcsolódok be a futballéletbe. Kijártam Rákóczi-meccsekre, a középiskolában is sokat rúgtuk a bőrt tesi órán, nagyon megszerettem ezt a sportágat, játszani ugyan kevésbé tudok, de legalább lelkes vagyok.

Élete első találkozója, akkor még partjelzőként/asszisztensként, elég emlékezetesre sikeredett.

– Éppen húsvétra esett a debütálásom, némi sonka és tojás elfogyasztása után nagy izgalommal indultam a mérkőzésre, melyen a Szentgáloskér a Somogyszil egyletével mérte össze tudását, s az egyik csapatban ott volt az egyik régi évfolyamtársam – elevenítette fel. – Mindketten nagyon zavarban voltunk, végül csak annyit kérdezett: Dóri, hát te? Mondtam neki, megnyugodhat, nem kevertem össze a húsvétot a farsanggal... Vezetőbíróként elsőként az utánpótlásban kaptam szerepet, az első felnőtt mérkőzésem is Szentgáloskérhez és a megyei harmadosztályhoz kötődik, akkor a Simonfa volt a kériek ellenfele. Amikor meglátták, hogy egy nő vezeti ki a csapatokat, akkor először örültek, mert újdonság volt. Ahogy aztán teltek, múltak a játékperceim, már nem számított nekik, hogy nő vagyok, ugyanúgy kaptam hideget, meleget.

Már a legfelsőbb somogyi osztályban dirigál Németh Dóra, de ha adódik lehetőség, akkor szívesen feljebb lépne.

– Ahogy mindenkinek, úgy nekem is vannak még céljaim – hangsúlyozta. – Országos szinten női NB II.-es vezetőbíró-kerettag vagyok, s ha az élet úgy hozza, akkor szintet lépnék.

Civilben a Somogy Megyei Kormányhivatalnál dolgozik, ahol a női és a férfi kollégái folyamatosan kérdezik a játékvezetők életéről.

– Mennek a sztorizgatások, érdeklődnek volt-e valami extra eset, s egy-egy jó sztorit el szoktam mesélni nekik, de természetesen csak azokat, melyek publikusak – tette hozzá.

Az elmúlt tizenkettő esztendő alatt sok mindent megélt a pályán, de mindig meg tudta tartani a humorérzékét.

– Szeretem egy-egy vicces megjegyzéssel elütni a kényes szituációkat – emelte ki Németh Dóra. – Ha valaki például reklamál, mert szerinte rossz döntést hoztam, akkor azt szoktam mondani, majd visszanézzük videón, s ha neked van igazad, meghívlak egy sörre. Amúgy is szeretik a focisták, ha partnerként tekintünk rájuk, s nem érzik úgy, a hierarchiában feléjük kerekednénk. Az is előfordult, hogy – megye egyben – egy szögletszituáció után lehetett egy kisebb harc a labdáért, melyet nem vettem észre, s az egyik játékos a kezében hozta felém a cipőjét. Amikor kérdőre vont, miért nem fújtam le, csak annyit válaszoltam, vegye fel gyorsan a lábbelit, mert megfázik...

Németh Dórától megtudtuk azt is, hobbinak tekinti a játékvezetést, bár családja szerint ez már szenvedély. – De nem káros, hiszen sportolunk és még egy kis zsebpénzt is kereshetünk vele – mondta amolyan zárszóként.