Mindig megfogadja édesapja tanácsait a Rákóczi középpályása

– Az első szezonját tölti az NB I.-ben, ráadásul egy újonc csapatban, amely jelenleg a kieső helyen áll. Mik az eddigi tapasztalatai?

– Úgy gondolom, hogy a csapatban nem volt sokkal több – fogalmazott Nagy Richárd. – A keret zömének ez az első szezonja az NB I.-ben, akárcsak nekem. Eddig a másod-, illetve a harmadosztályban játszottak, játszottam és most tapasztaljuk meg azt, hogy mekkora a különbség az NB I. és az NB II. között. Mindezek ellenére lehetne több pontunk, rengeteget tettünk érte, sokszor nem volt szerencsénk, de a tabella nem hazudik. Viszont azt nem kell elfelejteni, hogy ez a csapat két éven belül két osztályt ugrott.

– A játékával több alkalommal is kiemelkedett a mezőnyből. A saját szereplésével elégedett?

– Az első félévem egészen jól sikerült. A Nemzeti Sport osztályzatai alapján bekerültem a legjobb tíz játékos közé, ez elsőre nem rossz mutató, de úgy érzem, két-három góllal adós maradtam.

– A koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság. Mivel töltötte a karanténidőszakot?

– Otthon töltöttem ezt az időszakot, melynek első három hete alatt teljesen feltöltődtem. A klubtól minden napra kaptunk edzéstervet, melyet becsülettel végrehajtottam, akárcsak a csapattársaim. Emellett sok időt töltöttem a családommal, pihenéssel és az egyik kedvenc hobbimmal, a videójátékozással, amit a barátaimmal közösen űzök. Természetesen most csak online.

– Újra elkezdték a közös edzéseket. Milyen érzés volt ismét egy pályán lenni a társakkal?

– Először kis csoportokban kezdtük el az edzéseket, eléggé el voltunk különítve, de még mindig jobb volt így készülni, mint egyénileg. Az első alkalmakkor volt egy pár furcsa labdaérintés, látszott, hogy hetek óta nem értünk labdához. Szerencsére gyorsan visszarázódtunk, most pedig már szinte úgy edzünk, mint a vírus előtt.

– Édesapja, Nagy Tibor több mint háromszáz mérkőzést játszott az NB I.-ben, magyar bajnok és válogatott is volt. Ez mennyire hatott az Ön pályafutásra?

– Kézenfekvő volt, hogy én is labdarúgó leszek, hiszen gyermekkoromban szinte több időt töltöttem öltözőkben és stadionokban, mint otthon, mivel apa mindig vitt magával. A bátyám is labdarúgó, a csapból is a foci folyik nálunk, így nem volt kérdéses, hogy én is az leszek. Egy ideig én voltam a kakukktojás a családban, hiszen csak nekem nem volt NB I.-es meccsem, de ez gát is átszakadt, így már beleszólhatok a családi vitákba.

– Sok tanáccsal látja el az édesapja?

– Gyakran elmondja a véleményét, néha kicsit nyersen, de mindig elfogadom a tanácsait. Sokat segít nekem. Legtöbbször türelemre int, mivel nem vagyok türelmes típus. Úgy gondolom, hogy a rúgótechnikámat és a játék­intelligenciát tőle örököltem. Rengeteget foglalkozott velem gyerekként, sokat edzettünk külön. Ezeknek többször sírás volt a vége, de ez is kellett ahhoz, hogy erősödjön a személyiségem.