Sokkal több van a Rákócziban

A 15. helyen várja a másodosztály januári folytatását a Kaposvári Rákóczi FC. A somogyiak tabellán elfoglalt helyezése azonban egyáltalán nem tükrözi a valóságot, hiszen a kaposvári futballistákban ennél sokkal több van. Ezt azonban az őszi szezonban csak helyenként tudták megmutatni. Ráadásul igencsak pechesen rajtoltak, mivel az első öt mérkőzésen nem tudtak győzni, pedig négyen is nyerésre álltak egészen a hajráig. Az utolsó percek borzasztóan sikerültek somogyi szempontból, majd következett egy kiábrándító vereség a Szentlőrinc ellen, és egy újabb döntetlen, amivel a csapat az utolsó előtti helyig csúszott. A hetedik fordulót követően távozott a klubtól Waltner Róbert, aki az elmúlt években sikert sikerre halmozott a Rákóczival. A helyét a korábbi szövetségi kapitány, Várhidi Péter vette át, akivel elindult felfelé a tabellán az együttes.

– Első lépésként fel kellett térképezni a keretet, mire lehet majd alkalmas – mondta Várhidi Péter, a Rákóczi FC vezetőedzője. – Igencsak változó volt a játékosok összetétele, hiszen voltak nagyon jó, kipróbált futballisták, akik már több klubnál bizonyítottak. A keret másik felével kevésbé voltam elégedett, mivel nagy volt a szakadék a játékosok között. Először erre kellett egy játékszisztémát kitalálni, és közel egy szintre hozni a csapatot. A következő kilenc meccsből ötöt sikerült megnyerni, elértünk egy döntetlent, s csak olyan csapatoktól kaptunk ki, mint a Vasas, illetve a DVSC, ami nem meglepő. Az egy fájó pont a Szeged elleni hazai vereség. Ekkor holtponton volt a csapat, mivel 12-13 emberrel játszottuk végig a legtöbb meccset. A keret második fele továbbra is kevés lehetőséget kapott, mivel még nem éreztem úgy, egy szinten lennének. A kilenc mérkőzés során próbáltuk stabilizálni a védelmet, ezért is álltunk át a háromvédős rendszerre. Próbáltunk minél kevesebb gólt kapni, míg a támadójátékban érvényre juttatni azokat az erényeket, amelyekkel Szarka Ákos, Balázs Zsolt vagy épp Nemanja Andric rendelkezik. Erre a vezérszálra fűztük fel az elképzeléseket.

A Rákóczi bár kezdett kiegyenesedni, de ekkor begyűrűzött az öltözőbe a koronavírus-járvány, amely szinte az egész csapatot, s a szakmai stábot is ledöntötte a lábáról. A Rákóczi így nem is tudta vállalni a Pécs elleni szomszédvári rangadót, valamint a Soroksár és a Dorog elleni bajnokikra a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia U19-es csapatának játékosaival kiegészülve tudott pályára lépni.

– Borzasztó volt átélni ezt az időszakot, a legrosszabb pedig az volt, hogy televízión keresztül kellett néznem a meccseket, ami még soha nem fordult velem elő az edzői pályafutásom során – tette hozzá Várhidi Péter. – Ismeretlen helyzettel találtuk szembe magunkat. A kapusedzőm, Kostorják Zsolt képviselte a stábot ebben az időszakban, míg a kezdőcsapatból is csak hárman maradtak. Az első két osztályban, ilyen mértékben csak az Újpestet, illetve a Békéscsabát érte el a vírus, s ekkor megmutatkozott, a fair play mennyire nem számít az NB II.-ben. Az Újpest esetében ugyanis belementek a halasztásba az ellenfelek, de sem a Békéscsaba, sem mi nem kaptunk erre esélyt. Ezt csalódásként éltük meg, hiszen fordított esetben mi biztosan megtettük volna ezt. A szabályok értelmében le kellett játszanunk a mérkőzéseket, így próbáltunk a legjobban felkészülni, de ebben a helyzetben csak egy kérdés maradt: hány góllal kapunk ki. Az addigi pozitív gólkülönbségünk is megfordult, hiszen nulla-tízzel zártuk azt a három mérkőzést. Ráadásul két győzelem után jött a koronavírus, így nem tudtuk folytatni a jó sorozatunkat, pedig a Soroksár és a Dorog ellen is jó esélyünk lett volna a három pontra, amivel a tabella első felében lennénk.

A keret nagy része visszatérhetett a huszadik fordulóban rendezett Nyíregyháza elleni bajnokira, ahol hatalmas küzdelemben szereztek pontot a kaposváriak. Az idei utolsó játéknapon pedig hatalmas bravúrt bemutatva verték meg a Győrt.

– A csapat ekkor megmutatta az igazi erejét – fogalmazott Várhidi Péter, aki csak a Nyíregyháza ellen lehetett ott a csapattal. – Arra számítottam, hogy Nyíregyházán 20-25 percet tudtunk pariban futballozni. Abban bíztam, egy jó védekezéssel sikerülhet elkerülni a nagyobb vereséget, de a második félidőben mi játszottunk fölényben. Ha nincs a kiállítás a végjátékban, akár a győzelem is összejöhetett volna. Erre a remek teljesítményre még egy lapáttal rátett a csapat az utolsó meccsen. A játékosok öt-hat edzéssel a lábukban megmutatták, tudnak küzdeni. A 11. forduló környékén alakult ki egy olyan öltöző, amire büszkék lehetünk. Ez volt az utolsó két mérkőzésen elért siker alapja.

A kaposváriak nem sokat pihenhetnek, hiszen január 31-én Kazincbarcikán folytatják a bajnokságot, így már január 4-én elkezdi a felkészülést. A téli szünet alatt egyénre szabott edzésprogramokkal tartják magukat fitten a játékosok.