Aki az első gólt szerzi, az nyeri a kedd esti elődöntőt

A most 65 éves, Taszáron született Kiss László első csapata a Kaposvári Rákóczi volt, majd 1974-ben a Pécsi MSC-hez igazolt, s két év múlva tért vissza a somogyi megyeszékhelyre.

Az NB I.-ben két szezon alatt 47 mérkőzést játszott, amelyeken hatszor volt eredményes. Utána került a Vasashoz, amelynek hét éven át volt stabil tagja. Közép-Európai Kupát nyert (1983), volt Magyar Kupa-győztes (1981), előtte egy évvel korábban pedig kupadöntőt játszhatott, a bajnoki pontvadászatban kétszer szerzett bronzérmet (1980 és 1981), s szerepelt a KEK-ben és az UEFA Kupában is. Három híján összesen 300 mérkőzést húzott le az élvonalban, amelyeken 133 gólt szerzett. 1982-ben 25 találatával ő hódította el a gólkirályi címet. 1985-ben kiszerződött Franciaországba a Montpellier La Pallad csapatához, majd hazatérve még egy-egy szezont játszott az MTK-ban, a Veszprémben és a BVSC-ben.

1979 és 1984 között összesen 33 alkalommal húzhatta magára a válogatott mezét. 1982-ben a spanyolországi világbajnokságon mindhárom meccsen lehetőséget kapott. Salvador ellen csereként lépett pályára, s hét perc alatt háromszor is betalált. Emlékezetesek maradnak az egy évvel korábban a Népstadionban a norvégok elleni vb-selejtezőn rúgott góljai.

– Kedden 21 órakor lesz a Spanyolország–Olaszország-elődöntő.

– Nehéz megjósolni, hogy ki kerül majd ki győztesen ebből a csatából – mondta az egykori 33-szoros válogatott Kiss László. – A spanyolok látványos focit játszanak, az olaszok pedig kiválóan védekeznek, s ebből indítják az életveszélyes akcióikat. Én úgy gondolom, hogy a spanyolok fognak dominálni. Egyébként szerintem egyszerű lesz a képlet: aki előbb beveszi az ellenfél kapuját, az ünnepelhet majd az összecsapás végén.

– Szerdán játsszák a másik találkozót, ahol Anglia és Dánia találkozik.

– Igaz, hogy az angolok játszhatnak otthon, s még csak gólt sem kaptak az Európa-bajnokságon. A dánok viszont egyre jobban jönnek fel, és nagyon doppingolja őket az, hogy a finnek elleni csoportmeccsen rosszul lett a csapatkapitányuk, Christian Eriksen, s valóban csak hajszálon múlt az élete. Éppen ezért inkább a dánokat tartom a párharc esélyeseinek.

– Miként ítéli meg a magyarok Európa-bajnoki szereplését?

– Megmondom őszintén, nem igazán bíztam a csapatban. De aztán az történt, mint 2016-ban Franciaországban: vagyis engem is elkapott, magával sodort a drukkerláz. Jó érzés volt magyarnak lenni, együtt örülni a többi szurkolóval. Jó úton járunk, s ezen kell maradnunk.

Mai ajánlatunk:

Eb-elődöntő: Olaszország–Spanyolország (London 21 órakor).

Hatszor volt bajnok a Femina NB I.-es női csapatával

Kiss László Lajosmizsén kezdett edzősködni, majd Beremenden folytatta, aztán a Vasas utánpótlásánál dolgozott. Utána megint a felnőttek következtek, s vezetésével a REAC az NB III.-ból egy osztállyal magasabbra váltott. A dolgok azonban nem igazán úgy működtek, ahogy ő szerette volna.

– A REAC pályáján, a Budai László Stadionban játszottuk a meccseinket – emlékezett vissza Kiss László.

– Ugyanott edzett a Femina női csapata is, s megkérdezték, hogy volna-e kedvem velük foglalkozni. Akkoriban nem nagyon jöttek férfi vonalon az eredmények, így rábólintottam. A nőkre az volt a jellemző akkoriban, hogy előrevágták a labdát, s mentek érte, mint a golyó. Győzni akartak mindenáron; ezzel nem is volt probléma. Én azt tekintettem a legnagyobb kihívásnak és feladatnak, hogy megszerettessem velük ezt a játékot. Ne azért menjenek fel a pályára, mert mindenképpen győzni akarnak, hanem találják meg benne a jót, a szépet.

Kiss Lászlónak ez a törekvése bejött: az FC Feminával hatszor volt bajnok (2001–2003 és 2006–2008), míg egyszer ezüstöt (2004), egyszer pedig bronzot (2005) szerzett. 2010 és 2012 között ő volt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, a mérlege pedig nyolc győzelem és két döntetlen mellett tizennégy vereség.

Fotó: MTI