Halmai Petra izgatottan állt rajtkőre Tokióban

Halmai Petra a 4x100 méteres magyar mix vegyesváltó tagjaként vett részt a tokiói nyári olimpiai játékokon, ahol Kovács Benedekkel, Márton Richárddal és Gyurinovics Fannival próbálta kivívni a döntőbe jutást, amely végül nem jött össze, így a 15. helyen zárt a csapat. A Kaposvári Sportközpont és Sportiskola 24 esztendős tehetsége azonban ennek ellenére is rengeteget tanult első ötkarikás szereplése alkalmával.

– Úgy érzem, hogy még mindig kell pár hét, hogy felfogjam: olimpikon vagyok – fogalmazott Halmai Petra. – Az eskütételen tudatosult először bennem az, hogy kijutottam az olimpiára, ekkor el is sírtam magam. Izgalmas volt az tokiói szereplés, ráadásul nagyszerű élményekkel tértem haza. Az Európa-bajnokság után nekem ez volt csupán a második világversenyem, így nagyon vártam már azt a pillanatot, amikor vízbe ugorhattam. Aludni is alig tudtam előtte, csak az járt a fejemben, úszni akarok! Sok tapasztalatot szereztem az olimpia alatt. Jó volt látni azoknak az úszóknak a felkészülését, akiket már világon mindenhol ismernek, bevallom, több apró kis trükköt is ellestem tőlük.

A magyar úszóválogatott tagjai az olimpia előtti napokat Korijama városában töltötték akklimatizációs edzőtáborban.

– Nyolc napig készültünk ott, ami elég nehéz volt, hiszen végig be voltunk zárva, a levegőre is alig tudtunk kimenni – fogalmazott Halmai Petra. – Ezt követően érkeztünk meg az olimpiai faluba, amit már nagyon vártam, hiszen mindenkitől csak jókat hallottam róla, szerencsére valóban gyönyörű volt. A franciákkal, a jamaikaiakkal és a svájciakkal voltunk egy épületben, így más nemzet nagy sportolóit láthattam testközelből, már ez is hatalmas élmény volt. A faluban több NBA játékossal, kézilabdázóval is beszélgettem, sőt Novak Djokovic-al is találkoztam és közös képet is készítettünk.

Élete első, de miden bizonnyal nem utolsó olimpiai szereplésén Halmai Petra, ugyancsak két ötkarikás újonccal, Gyurinovics Fannival és Kovács Benedekkel, valamint a Rióban is rajthoz álló Márton Richárddal próbálta kiharcolni a döntőbe kerülést, azonban 3:47.15 perces idejük erre nem volt elég.

– Izgatottan mentünk a versenyre, úgy voltunk vele, hogy nincs veszítenivalónk, de azt is tudtuk, hogy a döntő még egy kicsit messze van – tette hozzá a KASI mellúszója. – Vidáman álltam fel a rajkőre, azon izgulva, hogy ne vigyen el a hév, és ne ugorjak be előbb a medencébe. A rajt előtti pillanatokban körülnéztem, s csak akkor láttam, hogy hét férfivel kell versenyeznem. Úgy gondolom, hogy ezt kevés női olimpikon mondhatja el magáról – mondta Halmai Petra. – Az első ötven méteren még el tudtam velük menni, de másodikon, amikor már kaptam a hullámokat (a magyar váltó a legszélső, nyolcas pályán versenyzett – a szerk.) úgy éreztem, hogy szinte visszafelé haladok. Azt sajnálom, hogy ez a száz méter nem úgy jött ki, ahogy vártam. A csapatra viszont nagyon büszke vagyok, hiszen hatalmasat úszott, örülök, hogy ennek én is a részese lehettem. Az időeredményemmel azonban nem vagyok elégedett, szerettem volna jobbat úszni. Ebben az is közrejátszott, hogy nagy hullámokat kaptam a fiúktól, illetve az is, hogy volt egy kisebb sérülésem a verseny előtt pár nappal. Becsípődött a derekam, lábra is alig tudtam állni. A gyógytorna szerencsére segített, talán mentálisan jobban megviselt a dolog, de végig erős tudtam maradni.

Halmai Petra nem csak tehetségével vívta ki a figyelmet, hiszen szépségére több média is felfigyelt az olimpia alatt számos üzenetet kapott a versenyt követően.

– Az úszás után először az amerikai edzőmmel beszéltem, aztán hagytam a telefont, hogy megélhessem a pillanatot – mondta az úszónő. – A szállásra visszaérve néztem meg az üzeneteket, amik nagyon jó érzéssel töltöttek el, próbáltam mindenkinek válaszolni. Emiatt is nagyon motivált vagyok, egyszerűen szavakba sem tudom önteni. Alig várom, hogy folytassam a munkát, de most kell egy kis pihenő. A mozgással nem állok le, biciklizni és futni fogok, vízbe viszont nem megyek egy ideig.

Felkarolta Kaposvár

– Hosszú volt az út Tokióig, ami alatt nagyon sok nehézségen mentem keresztül, de soha nem fordult meg az a fejemben, hogy feladom – nyilatkozta Halmai Petra. – Emlékszem, nagyjából hét évesen, még otthon, Dombóváron az egyik edzés után, a zuhanyzóban beszéltük meg azt az egyik csapattársammal, hogy kijutunk az olimpiára. A dombóvári évek után Székesfehérvárra kerültem, ami egy nehezebb időszak volt az életemben, majd ezt követően kimentem Amerikába, de még ekkor is az olimpia lebegett a szemem előtt. Az edzőmnek az első adandó alakalommal elmondtam, szeretnék kijutni Tokióba. Nem tudom, hogy mi járhatott akkor a fejében, nem is akarom tudni, de csak annyit mondott, hogy akkor csináljuk meg! Az pedig csak előre vitte a pályafutásomat, hogy Virovecz Richárdnak (a Kaposvári Sportközpont és Sportiskola úszó szakosztályának vezetőedzője, aki Dombóváron már dolgozott együtt az úszóval – a szerk.) is köszönhetően felkarolt Kaposvár. Jó érzés, hogy van egy egyesület, ahova hazajöhetek, képviselhetem a várost és példát mutathatok a fiatalabb úszóknak.