Virth Balázs: Milák Kristóf zseniális versenyző, de nehéz ember

A Kaposvár-Somogy megyei tehetségsegítő tanács sporttagozatának vendége volt szerda délután, a KSZC Eötvös Loránd Műszaki Technikum és Kollégiumban Virth Balázs úszóedző. A kiváló szakember, akivel Kiss Ernő beszélgetett, többek között Európa- és világbajnok Kapás Boglárka és az olimpiai bajnok Milák Kristóf szakmai munkájáért is felel. A rendezvényt, Sárdi Péter elnök nyitotta meg.
– Már a középiskolában tudtam, mi akarok lenni, úszóedző – mondta Virth Balázs. – Akkor még az volt a szabály, hogy a szakedzőire jelentkezéshez kétéves középfokú edzői végzettség, valamint kétesztendőnyi gyakorlat kell. Mivel levelezőre jártam, ezért fogalmazódott meg bennem, hogy mellette szerzek egy szakmát is, így kerültem a kaposvári élelmiszeripari pék, cukrász szakára. Miután végeztem, Budapestre költöztem, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Nem voltam tehetséges úszó, de nagyon érdekelt, mi, miért történik.

Virth Balázs, véletlenek sora után, a KSI vízilabda-szakosztályához került, ahol társadalmi munkában dolgozott az előkészítő csoportban. Hogy pénzt is keressen, úszómesternek jelentkezett a Komjádi uszodába. Ekkor történt az az ominózus beszélgetés.
– Összefutottam Széchy Tamással a lépcsőn, megállított, s megkérdezte, mit keresek ott. Természetesen tudta és nem véletlenül állított meg, s nem volt nehéz igent mondani az ajánlatára – elevenítette fel. – Volt egy csoport, melyet Széles Sándor – akivel később 17 évet dolgoztam együtt – vezetett, olyan nevekkel, mint Molnár Ákos, Gyurta Dániel, Verrasztó Dávid, Verrasztó Evelin. S bennük nagy fantáziát láttak és Széchy azt javasolta, itt kezdjem el a pályafutásomat, mert sok mindent elleshetek. Eltelt két hét, de semmi sem történt, aztán újra megállított a lépcsőn, s megkérdezte, miért nem vagyok még náluk? Felmentünk az irodákhoz, az egyikben aláírtam az úszómesteri felmondásom, a másikban felvettek, s így indultam el az úton 1999 októberében. Nagy motiváció volt olimpiai bajnokok között dolgozni, de megvoltak a nehézségei is, fel kellett nőni a feladathoz.

Ezután jöttek a Jövő SC-s évek, ahol volt egy tehetséges 10-12 éves gyerekekből álló csoport, s Virth Balázs úgy látta, rengeteget tanulhat tőlük, és egy kicsit együtt nőtt fel a klubbal. – Széles Sándor mondta annak idején, ahogy Gyurtából lett versenyző, úgy belőlem edző – emlékezett vissza. – A mostani helyzetemet, annak az időszaknak köszönhetem.
Ezt követte, 2012-ben az Újpesti TE, ahová már olimpiai arany után érkeztek, azaz ott már volt elvárás, teljesíteni kellett, de profi körülményeket biztosítottak. Nagy feladatokból bőven kijutott a mesteredzőnek, aki kiérdemelte a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát is.
– Nem panaszkodhatok, inkább szerencsésnek érzem magam, de néha tényleg nem egyszerű – tette hozzá. – Hiszen nagy az  eredménykényszer, Milák Kristófnál például nem lehet megmagyarázni a második helyet, nem mondhatom azt, majd meglátjuk. Adott egy egyéniség, akivel úgy kell bánni, hogy az adott munkát elvégezze, de az sem baj, ha közben jól érzi magát ebben a monoton sportágban. Ez hatványozott igaz Milák Kristófra, akinek nem csak a teste, az agya is egy sprinterére hasonlít, azaz rá kell venni a komoly munkára. Többször el kell neki magyarázni, hogy egy szerencsés ember, akit hatalmas tehetséggel áldott meg a sors. Ezért nem szeretném, ha olyan lenne az arca reggel hétkor az uszodában, mintha a bányába menne, mert nagyon sokan akarnak Milák Kristófok lenni. A beszélgetés után mosolygósabban indul a reggel.

Felidéztek több állomást is az év utánpótlás edzőjének is megválasztott szakember életéből, például a kaposvári uszodát Piskothy Péterrel, akihez edzésre járt Virth Balázs. De ott volt a diákon a Komjádi uszoda, a balatonfűzfői edzőtábor, Kaposvár, Barcelona, a kedvenc városa. Amikor Kapás Boglárkához értek, úgy fogalmazott, mindenkinek olyan tanítványt kíván, mint amilyen Bogi. – Ő volt az első önálló „munka”, amikor hozzánk került, már vb-bronzérmes volt, s kilenc hónap volt már csak az olimpiáig – húzta alá. – Azaz nem volt egyszerű dolgunk, de nála alázatosabb, szerényebb, nagyobb munkabírású, sportembert nem ismerek, jöttek is az eredmények.
– Zseniális versenyző, de nehéz ember – fogalmazott Virth Balázs, amikor Milák Kristófhoz érkezett a prezentáció. – Tartottam a közös munkától, s a kollégák is féltettek tőle, mi vár majd rám, de nagyon működőképes a dolog. Abszolút kijövünk, érzem, mit akar és el tudom végeztetni vele azt a munkát, amiben hiszek.
Kaposvárról szólva Virth Balázs azt mondta, itt vannak a legjobb barátai, ezért nagyon hiányzik neki a város. Edzőtáboroztak  már itt, sőt lehet, jövőre is visszatérnek, de versenyekre is szeretnek idejárni. Ritkán tud hazajönni, hat-nyolc évvel ezelőtt még el tudott utazni egy-egy kosárlabdameccsre, ám ma már ezt nem teheti meg.
A rendezvényen szó esett még az élsport előnyeiről, hátrányairól, úgy mint az egészséges életmódról, az anyagi megbecsülésről, a rengeteg lemondásról, ahogy az élsportolók pályamodelljéről is.