Kaposvár vendége volt a birkózó legenda, Hegedűs Csaba

A Sárváron született Hegedűs Csaba mély szegénységben élt az öccsével, a nála két évvel fiatalabb, szintén olimpikon birkózó Hegedűs Miklóssal együtt. Tanár édesapa – félve az ÁVO-sok haragjától – 1956-ban Ausztriába disszidált (a társával együtt kifigyelték, hogy mikor váltanak az őrök, s ezt az időt használták ki), s végül Dél-Amerikában, Kolumbiában telepedett le.

– Három fontos dolgot tanultam az édesapámtól – elevenítette fel gyermekkorát a 76. életévét taposó Hegedűs Csaba. – Az egyik, hogy állandóan fényes legyen a cipőm. A másik, hogy a kézfogásom mindig legyen erős és határozott. A harmadik pedig, hogy olvassak mások tekintetéből.

Nagy átéléssel beszélt az első világbajnoki aranyáról, amit még 1971-ben a bolgár fővárosban, Szófiában szerzett.

– Szerinted hogyan szerepelünk majd? Mert most apáért is birkózunk... – mondta Miklós, aki Szófiában egy szobában aludt a testvérével.

– Te az első hat közé kerülsz. Én pedig mindenkit agyonverek! – válaszolta Csaba.

A döntőben azzal az orosz Nazarenkóval találkozott, aki az előző két világbajnokságot megnyerte. Most viszont az egész Levszki-stadion – merthogy szabadtéren rendezték a vb-t, s vagy ötvenezren (!) voltak a lelátón – egy emberként szurkolt neki. Mivel az előző fellépéseit rendre tussal nyerte, így a bolgár közönség folyamatosan azt skandálta, hogy „He-ge-dus Tus!” Eleinte még Nazarenko vezetett, ám végül Hegedűs Csaba állhatott fel a dobogó legtetejére – ezt a meccset is tussal nyerte –, míg öccse egy súlycsoporttal lejjebb, a 74 kg-soknál végül a hatodik lett.

Természetesen szó esett a 72-es müncheni olimpiáról is, ahol Hegedűs Csaba könyvelhette el a magyar sport századik ötkarikás aranyérmét.

– Amikor mentünk edzeni, azt beszéltük egymással, hogy ki mit vár magától az olimpián. Mindenki nagyon visszafogottan beszélt, a sort záró Mr. Tus viszont roppant magabiztos volt.

– Ha már itt vagyok az olimpián, akkor meg is akarom nyerni! – hangzott a válasz.

Az akkori szövetségi kapitány finoman még le is dorongolta, mondván, a csapattársaid még azt hiszik, hogy nagyképű vagy. Pedig Hegedűs Csabának lett igaza...

Egy évvel később súlyos autóbalesetet szenvedett, s fél évig nyomta a kórházi ágyat. De ekkor sem adta fel. Negyed éven át a szintén megsérült Albert Flórián, Magyarország mindmáig egyetlen Aranylabdása volt a szobatársa. Ő is csak hüledezett, amikor azt látta, hogy Hegedűs Csaba még a kórházban is éjjel-nappal megállás nélkül dolgozik, készül. A kitartó, ám annál fárasztóbb munkának meg lett a gyümölcse: 1976-ban Leningrádban, rá egy évre pedig Törökországban, Bursában hódította el az Európa-bajnoki címet, s további négy aranyat gyűjtött be az országos bajnokságokon.

Hegedűs Csaba azt mondja, az egyik legösszetettebb sportág a birkózás. Nagyon fontos a versenyszellem, s gondolkodó birkózókra van szükség. A legfontosabb azonban, hogy bízd magadban: igenis meg tudom csinálni, én akarok a legjobb lenni!