Remy Abell: pályafutás, motiváció és tervek - interjú

– Amikor a Toldi iskolába látogattak, akkor egy kisdiák megkérdezte öntől, hogy mikor kezdett játszani, majd meglepődött a válaszodon...
– Édesanyám is kosarazott meg futott, édesapám szintén, ő még amerikai focizott is. Szóval sportos családban nőttem fel. Én 2-3 évesen már fogtam kosárlabdát a kezemben. Onnantól kezdve folyamatosan nőtt a sport iránti szeretetem. Én is amerikai fociztam gyerekoromban. Amikor gimnáziumba kezdtem el járni édesanyám hangsúlyozta a tanulmányok fontosságát és azt, hogy egy sportra koncentráljak. Így döntöttem a kosár mellett, de a focit is nagyon szeretem.

– Milyen poszton, posztokon játszott amarikai focistaként?
– Sok mindent kipróbáltam, de főleg futó (running back), elkapó (wide receiver) és védőjátékosként (safety, corner back) játszottam. Amikor az egyetemi szinten végeztem a kosarazással még egy NFL csapat edzésére is elmentem, ami jól is ment, de annyira más volt a két sport, hogy végül nem jött össze az NFL-es karrier.

– Mindig is profi sportolónak készült?
– Igen, amikor gyerekként láttam, hogy sikereket érhetek el a jövőben, akkor már tudatosan készültem így. Nyilván mindenki álma, hogy az NBA-ben pattogtathasson, de nekem ez is álmom volt, hogy akár Európában profi játékos lehessek.

– Ez már a nyolcadik profi szezonja és ebből a negyedik Magyarországon. Ez talán a legjobb szezonja mind közül?
– Abszolút így van, én is így érzem. Az első magyar szezonom is jó volt, amikor az Oroszlánnyal feljutottunk az élvonalba. Mivel ott egyetlen légiósa lehetett minden csapatnak, így nagyon igyekeztem jó teljesítményt nyújtani és segíteni a csapatot. Aztán két élvonalbeli év következett az Oroszlánnyal, ahol úgy érzem sokat fejlődtem. Az akkori edzőm, Sebastjan Krasovec is sokat segített, aki jelenleg a Paks kispadját erősíti. Sok jó csapattársam volt, akiknek köszönhetően fejlődött a játékom és barátokra is szert tettem. Mindezekkel együtt is azt mondom, hogy az idei messze a legjobb idényem és ezt a statisztikák is alátámasztják. Ráadásul most a Kaposvárral van esélyünk a legjobb nyolc között, korábban az Oroszlánnyal ez nem sikerült.

– A játék mely területein fejlődött a legtöbbet?
– Tapasztaltabb vagyok és még mindig folyamatosan fejlődök. Minden nyáron sokat dolgozom azért, hogy jobb játékos legyek. Azt gondolom a legtöbbet a dobásom fejlődött és az elzárás-leválásoknál is jobb döntéseket hozok. Az ilyen szituációkban jobban megtalálom a társakat és nem csak magamnak keresem a helyzeteket, bár eddig is csapatjátékos voltam. Úgy érzem vezérként is fejlődtem az évek alatt. Mindig próbálok a csapat pozitív hangja lenni és mindenkinek átadni ezt a gondolkodást. Szeretném látni a társaimat jól teljesíteni és nyerni. Fontos nekem, hogy a csapat tagjainak és persze saját magamnak is tudjak önbizalmat adni. Csapatként győzünk és csapatként veszítünk. Mindenkire szükség van a szezon során, ezért is tartom ezt fontosnak, és úgy érzem ebben is sikerült előre lépnem.

– Mennyivel másabb a magyar bajnokság, mint mondjuk a finn, ahol három évet töltött?
– Személy szerint nekem a finn és a magyar bajnokság hasonlónak tűnik, utóbbi talán egy kicsivel színvonalasabb, nehezebb. Itt minden csapat egész jó, nincs akkora szakadék a klubok között, mint Finnországban. Itt is persze van néhány topcsapat, mint például a Falco, de úgy gondolom, hogy Magyarországon bárki meg tud lepni bárkit egy-egy alkalommal.

– A szezon elején a tervei közt szerepelt, hogy a csapat egyik legjobb játékosa legyen, vagy más volt a fontos?
– Segíteni akarok a csapatnak, ahogy csak tudok. Számomra az a fontos, hogy nyerjünk. A győzelmen kívül más nem érdekel. Nem zavar ha két pontot dobok csak húzzuk be a meccset. A bajnokság során persze sikerült több alkalommal is jó teljesítmény nyújtanom. Azt gondolom én vagyok az egyetlen légiós a csapatban, aki játszott már itt korábban és ezt a tapasztalatot igyekszem kamatoztatni a pályán.

– Elég korán a szurkolók egyik kedvencévé vált. Ez mindenhol így volt, könnyen jön ez a kapcsolódás?
– Szeretem a szurkolóinkat, akik mindig a csapat mögött állnak. Sok energiát adnak nekem a pályán és ebből próbálok vissza is adni nekik egy-egy bedobott kosár után. Eddig nagyon jók voltak a szurkolóink, akikre szükségünk lesz a továbbiakban is. Úgy látom az egész csapatnak rengeteg erőt adnak.

– Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb meccse?
– Profi karrierem során először a finn bajnokság rájátszásában, idegenben dobtam győztes kosarat, így az lett a legmeghatározóbb ilyen emlékem. Ráadásul egy, a FIBA Euro Cup-ban is szereplő, erős csapat ellen sikerült akkor nyerni, ahol így 30 pont felett is dobtam, de a győzelemnek örültem legjobban.

– Mik az elvárásai a szezon hátralévő részében?
– Megvan a lehetőségünk arra, hogy a felsőházi rájátszásba kerüljünk. Erre fókuszál most mindenki, hogy ez sikerüljön és az alapszakasz után is a lehető legjobban szerepeljünk. Próbálok a pályán és azon kívül is sok pozitív energiát adna a csapatnak.

– Szabadidejében a pihenésen kívül mire szakít időt?
– A szüleimmel és a barátaimmal próbálok minél többet beszélni. Profi játékosként Európában számít, felkészül rá az ember, hogy távol van a szeretteitől, és ez nem való mindenkinek. Itt más a munkamorál is, így mindig azt mondom az amerikai kosarasoknak, hogy könnyű az otthonhoz közel játszani, a tengerentúlon ez sokkal nehezebb. Hiányzik a családom, de hozzászoktam már, hogy sokat vagyok távol tőlük. Ők is sokat áldoztak fel azért, hogy most itt lehessek, ezért is igyekszem keményen dolgozni. Ezen kívül sokat Netflixezem, szeretek zenét hallgatni és az NBA 2K játékokkal játszani. Szeretek édesapámmal online sakkozni, ha van rá lehetőségem.

– A jövőre nézve vannak már tervei?
– Próbálok minél tovább kosarazni, most 31 éves vagyok. Úgy érzem még 5-6 év bennem van. Ezt követően szívesen lennék edző Európában, illetve szívesen foglalkoznék gyerekekkel, hiszen ők a jövő.