Tőczik Borbála Amerikában folytatja kosárlabda-karrierjét

Körmendiné Hajdu Gyöngyi a Gyakorló Diáksport Egyesület elnöke és edzője, gyerekkora óta ismeri a fiatal sportolót, máig aktívan figyeli és segíti sportpályafutását.
– Mit szólt mikor megtudta, hogy Tőczik Borbála lehetőséget kapott az Egyesült Államokban?
– Nagyon örültem. Tudtam, hogy neki mindig is ez volt az álma. Mi, korábbi edzői nagyon büszkék vagyunk rá, és bízom benne, hogy ott kint is meg tudja mutatni a tehetségét, mindazt amire ő hat éves kora óta készült és hivatott. Remélem, hogy jól fogja érezni magát és sokat tud majd fejlődni is. Majd amikor hazajön, biztos, hogy többen is keresnék, és bárhol megállná a helyét.
– Eljött a pont amikor a további fejlődés érdekében el kellett dönteni, hogy hova tovább...
– Igen. A Mágusok Egyesület 2006-ban alakult, és Bori itt kezdte a pályafutását, ahogy sok más tehetséges kosárlabdázó is. Egy nagyon jó utánpótlás nevelő egyesület volt, ám 2019-ben megszűnt. A sportolókat, és engem is, mint edzőt átvett egy másik leány utánpótlás nevelő egyesület, így került Borit is két évre a Gyakorló DSE-hez. Már korábban is érdeklődtek iránta más egyesületek, de el akarta végezni a nyolc osztályt itt Kaposváron. Az általános iskola befejezése után fogadta a pécsi Rátgéber Kosárlabda Akadémia meghívását. Az az igazság, hogy az ő tehetsége, elhivatottsága és szorgalma gyakorlatilag determinálta, hogy neki tovább kell lépnie, és magasabb szinten kell folytatnia a kosárlabda pályafutását.

– Ekkor sem szakadt meg Önök között a kapcsolat?
– Nem. Kerestük egymást, amiben tudtam, utána is végig segítettem Borit. 
– Mikor találkozott először Borbálával?
– Bori nővére, Virág kezdett el nálam kosárlabdázni, őt jöttek megnézni mindig az édesanyjával. Bori ekkor még csak nagycsoportos óvodás volt. Mikor első osztályos lett, elkezdett ő is játszani, lejárt edzésekre, már akkor nagyon ügyes volt, és látszott rajta, hogy nagyon érdekli a kosárlabda.
– Mikor kezdték meg a közös munkát?
– 2011-ben kezdett el Bori edzésre járni hozzánk, akkor 6 éves volt. Akkor még nyilván édesanyja minden alkalommal elkísérte. Aztán olyan tíz éves kora körül már teljesen önállóan jött velünk. Amikor ő elkezdett kosárlabdázni, nem volt olyan korosztály, ahol játszani tudott volna, így az első évben beraktam az idősebbekhez. Ott is mindig megállta a helyét, és már akkor mindenkinek feltűnt a tehetsége. Nagyon gyorsan fejlődött. Nagyon könnyű volt edzeni, mert minden elsőre megcsinált. Látszott rajta már nagyon fiatalon, hogy neki ez az élete és számára a kosárlabda lesz a jövő.
– Bori esetében elmondhatjuk, hogy egy nagyon erős támogató háttér állt, és áll is mögötte.
– Igen. Nagyon sokat köszönhet a családjának, ahogy említettem édesanyja is végig segítette, illetve édesapja, Tőczik Levente is mindig nagyon elhivatott volt. Külön edzéseket szervezett Borinak, akár itthon a Városligetben, vagy volt olyan, hogy tornatermet is bérelt. Nagyon nagy áldozatokat hozott a család, hiszen Borinak még két testvére van, akik szintén segítik, és ez mindenképpen példaértékű.