DRV-botrány: gondosabb gazdát a vízműnek!

Nem muszáj az állami tulajdonú vízi közműveknek nyereségesen működni, meg kell vizsgálni az összes regionális vízmű árképzését – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyi államtitkára a minap kipattant DRV-s botrány nyomán. Ahogyan hétfőn elsőként megírtuk, egy feljelentést követően ügyészségi utasításra a rendőrség vizsgálja a siófoki székhelyű Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. díjképzését. Illés Zoltán hozzátette: azt is áttekintik, hogy ezek a cégek mekkora haszonkulccsal működtek az elmúlt években.

A tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöke, Balázs Árpád amondó: a most kipattant, magas jutalmakkal és végkielégítésekkel tarkított ügy is arra világít rá, hogy az önkormányzatok mennyivel jobb gazdái lehetnének a társaságnak.

– Minimális tulajdonrésszel rendelkezünk a DRV Zrt.-ben – így a siófoki polgármester Balázs Árpád. – Ezért aztán az elmúlt évek során hiába kértük többször is, hogy tekinthessünk bele a cég gazdálkodásába. Az MNV Zrt.-től legutóbb is azt a választ kaptuk erre: a közgyűlésen tegyük föl szavazásra ezt a javaslatunkat. Álságos válasz, hiszen milyen esélyünk lehetett néhány százalékos tulajdonrész birtokában? A vízmű új vezetése azonban ígéretet tett rá, hogy egyrészt nagyobb rálátásunk lehet a cég ügyeire, másrészt a felügyelő bizottságban is helyet kaphatunk. Eddig a DRV senkinek sem volt felelős, következésképp felelőtlenül gazdálkodott. Most nem a magánakciók ideje van, egy teljes átvilágítás tisztázhatja a vitás kérdéseket.

Balázs Árpád szerint az önkormányzatok készek arra is, hogy akár a cég egészét átvegyék, a Balatoni Hajózási Zrt.-hez hasonlóan.

– A hajózás működtetését, fenntartását önként vállaltuk, a vízszolgáltatás önkormányzati működtetésében több logika lenne, hiszen a lakosság ellátása önkormányzati feladat – magyarázta Balázs Árpád. – Az állam ezt olyan módon vállalta át tőlünk eddig, hogy mi fizetjük az országban a legmagasabb díjat. Fontos a környezetvédelem, s egy pontig érthető is, hogy erre hivatkoznak a magas csatornadíj miatt, de azt azért meg lehetne nézni, hogy mit enged a vízmű a Sió-csatornába.

Balázs Árpád szerint éppen a hajózás példája mutatja, hogy az önkormányzatok jó gazdái lennének a vízműnek is. Ehhez persze előbb jogszabályi módosítás, no meg politikai akarat kellene.

A vízdíjból jutalmazták a vezetőket

Bartha László zamárdi utazásiiroda-tulajdonos: – Közölni szoktam a vendégekkel: spóroljanak a vízzel, mert az mifelénk nagyon drága. Elképednek, amikor megtudják: ezer forintnál is többet kell fizetni a víz és csatorna köbméteréért. Nem csoda, hogy egyre többen alig tudják kifizetni. Vajon a sok tízmilliókat felvett vezetők gondoltak-e arra, hogy ebből a pénzből juthatna a szegények megsegítésére is ahelyett, hogy kikapcsolással fenyegetik őket?

Böjti Béla, a siófoki viharjelző obszervatórium nyugalmazott vezetője: – Egy állami cég nem a törvény betűi szerint működne? Lehet ilyen valóban? Mi ez, a vadnyugat? Lehet, hogy naiv vagyok, de én nehezen tudok elképzelni ennyi törvénytelenséget. Olyan ez a DRV-ügy, mint a BKV-é. Mindenhol baj van, az egészségügytől az államigazgatásig. Az ember azonban alapvetően a jóra vágyik, most már jó híreket is szeretnék.



Bezeréti Katalin balatonföldvári polgármester: – Társasházban élek, s éppen a minap kaptunk egy számlát a DRV-től; 300 ezer forintot követelnek rajtunk, ami a fő- és mellék vízmérők közötti eltérésből adódik. Elképesztő. Hosszú évek óta nem találnak megoldást erre, és ez sincs rendben. Lám, Léhmann ügyvéd állhatatossága (korábban megmosolyogták) a jelek szerint lassan eredményre vezet és talán most már lesznek következmények is...