Kerítésugró vízóra-leolvasók

– Egy német ingatlan-tulajdonosnak én intézem az ügyeit, amíg a téli időszakban távol van; közel van az ingatlan Zamárdi központjához, tehát nem a kihalt vízparton – magyarázta Bartha László. – Észre vettem, amint három kékruhás fiatalember beugrik a kerítés tetején. Kérdőre vontam őket és azt állították: ők a DRV Zrt. vízóra-leolvasói. És mivel tudják ezt bizonyítani, egyáltalán, honnan veszik a bátorságot, hogy zárt ingatlanra lépjenek? – kérdeztem. Forduljak a rendőrséghez, vagy a vezérigazgatóhoz, nekik ezt utasításba adták – jött a felelet.

Panaszt tettem a vízmű ügyfélszolgálatán. A kérdéses ingatlant korábban egyszer már kirámolták; azért, mert valaki DRV-feliratú kabátot visel, még nem biztos, hogy csupán jószándékú magánlaksértő. Ma már bizalmatlannak kell lennünk, a vízmű is áttérhetne valamiféle 21. századi szolgáltatásra a kerítésugrás helyett; időpont-egyeztetés jöhetne szóba, vagy értesítés, hogy a fogyasztó olvassa le és mondja be az óraállást, esetleg azonosító kitűzővel, vagy igazolvánnyal járhatnának a munkatársaik.

– Rendszeresen ellenőrzik a hálózatot a munkatársaink, s ha valahol szivárgásra, csőtörésre gyanakodnak, akkor bizony a vízórát is szemre kell vételezni és előfordulhat, hogy az amúgy zárt ingatlanra is megpróbálnak bejutni – mondta Kollár József, a DRV Zrt. pr-vezetője. – Sajnos, ez a víziközmű-szolgáltatás egyik hiányossága: a mérőig a hálózat a DRV Zrt. tulajdona, ám nincs biztosítva, hogy bármikor hozzáférhessünk. Ami a vízóra-leolvasást illeti: ha nem találjuk nyitva az ingatlant, minden esetben értesítést hagyunk. S leolvasóink rendelkeznek fényképes igazolvánnyal.