Sör, benzingőz és csöpögő olaj a porfelhőben

Aztán hirtelen vágnak le egy rendőrkanyart: porfelhő, köhögés, egy pillanatra a nap is elhomályosul, de röhögés jelzi, nem ez az első napja a 21. nemzetközi off road fesztiválnak. Amikor elülnek a sárga fellegek, látni csak, hányan csüngnek a terepjárón sárosan, koszosan és végtelenül boldogan.
[caption id="" align="aligncenter" width="461"] fotók: Röhrig Dániel
[/caption]
Furcsa embertípus az off roados. Az alkohol és a benzingőz egyenrangú legális bódítószerük. Végtelenül szeretik a feleségüket, barátnőjüket, de otthon. Ez a hétvége egy másik szerelem, minden jóérzésű off roados Babodon van, és nincs az a rossz idő, vagy asszonyi csáberő, ami ettől eltántoríthatná. No de nagy meglepetésre nők is vannak, sőt van, aki versenyez is. És meglepően sok női hangot hallani a domboldalt gombamód beterítő sátortáborokból. Főznek, néha mennek egy kört, és ma ők is nyugodtabban isszák a dobozból a sört. Persze ezek a benzin-amazonok hamarabb mondják meg a köbcentijét az autónak, mint a színét. Így nem is a klasszikus kettes felosztású autó felismerésben gondolkodnak, mi szerint van olyan, ami olyan, mint a miénk és van, amelyik meg nem.

Tíz órától indulnak a különböző versenyek. Furcsa nincs akkora tömeg a viadal alatt, mint amennyien leparkolnak a domboldalra. Hamar megtudjuk, nemcsak hivatalos program van, olyannyira nem, hogy a fesztivál fele ott van, ahol elméletben senki sincs. Ez a programban nem létező helyszín a fesztivál centrumának számító katlantól másfél kilométerre van, de egyértelmű népvándorlás indul meg arrafelé, az úton pedig mindenki bátran stoppolhat. Itt az egy bukókeretre kapaszkodó tenyerek száma olyan magas, hogy hagymahéjszerűen veszi körbe az emberáradat az autót. Ahogy haladunk egy mindenki által sárnak nevezett hely felé, rájövök milyen kulturpiás tömegbe keveredünk. Ugyanis mindenkinek sör van a kezében, a dobozt azonban nem a földre, hanem a kukába dobják. Mondhatni több az „ismeretlenek” által földbe leszúrt kerék-csapda, mint az eldobált doboz.

A sár nevű hely látszólag minden meglepetést mellőzve sáros. Egy patak ér ki a tisztásra és a homokos területen egy tizenöt-húsz méter átmérőjű hosszúkás, hatalmas dagonyát hoz létre. Az iszapos dagonya mélysége a másfél métert is meghaladhatja, ezeken a mély pontokon vesztegelnek a kisebb terepjárók. Mindenkinek van embere, akivel megállapodik, ha beragad, kihúzzák egymást. És ha mindketten beragadnak, akkor a mocsár közepén söröznek, hiszen az akkura kötött 2-3 hűtőtáska alapfelszereltség a végletekig lecsupaszított gépeken. Persze presztízs, ki jut át és ki nem, így addig pörgetik a kereket a sárba ragadva, míg az autó, az utasok és a közönség nagy része is csupa sár lesz és hajában hínárszerű növények lógnak. A legsárosabb emberek büszkék sarukra, a maradék naiv látogató undorát és gátlását pedig lassan feloldja az alkohol. Bár a nagy össznépi iszapbirkózást nem sikerül a lelkes próbálkozóknak kierőszakolni, de van rá határozott szándék, amikor három fiatal a csúszós iszaptól is többek között esve-kelve invitálja a rajtuk mulató közönséget.

Egy idő után a sarat annyira szétjárják, hogy már csak az amerikai fiatalok álmának kelet-európai mutánsa, a magyar nagylábú tudja felvenni a harcot, amelynek gazdája egy egész délelőttöt és fél délutánt alszik végig a kerekek között. Sokat nem értek az autókhoz, de azt vágom, hogy a magyar sufnicsoda, amit megálmodója és létrehozója több mint egy évig rak össze, négy hengeres, terepes IFA alvázra épül és kombájn kerekeken fut. A négykerékmeghajtású alkotást a bugyi-kék Volga kaszni teszi teljesen egyedivé. A tulajdonos, Dani szerint a méretek megtévesztőek: „Százzal is mentem már vele, jól bírja. A légfék simán meg is fogja azt a hét tonnát.”

A rendezvény hivatalosan nem tud erről a dagonyáról, de minden évben van, és szervesen kapcsolódik Babodhoz. „Mindig megy a balhé, hogy nem hajthatunk be a sárhoz, aztán minden évben itt vagyunk.” – mondja Dani öccse. Valóban, három rendőr próbálja megfogni azt a néhány száz főt, akik nem ijednek meg a feljelentéstől. De bátor az a rendőr is, aki az IFA-Volga big footot megállítja, hogy papírokat kérjen. A népharag érezhető, de a rendőrök egy pár óra elteltével, néhány igazoltatás után elmennek. A bonyodalmat amúgy is fokozza, hogy nincs az autók háromnegyedén rendszám. Az off road területe zárt pályának minősül és jogosítvány ugyan nem kell hozzá, aki vezet, az viszont nem ihat alkoholt.

A végletekig be lehet lelkesíteni a közönséget, és nemcsak Bikini koncerttel, hanem a siratófal sztárjaival is: a Hummerrel, a Mercedes Unimoggal (5700 cm3) és a quadokkal. A kedélyek olyan magasra csapnak, hogy néhány kilátogató apuka kisfia büszkeségére – két sör után – kiparkolja a családi autót és nekiindul a siratófalnak. Így történhet meg, hogy a legextrémebb autócsodáktól a Renault Escapeig sok furcsaság fordul meg a kaptatón. „Itt biciklivel is felmegyek.”– mondja egy jól szituált apuka, de csak a fal feléig jut a kis Swifttel. Délutánra egy hivatalos sárátkelést is csinálnak a rendezők, mely az éjszakába torkoll. Itt is úgy csapkodják gépeiket a versenyzők, hogy minden jóérzésű ember elfordítja a fejét és komolyan megszánja az autókat. „Két-háromszázezer forintból megvan egy ilyen autó, amivel lehet sarazni, jó ha két bulit kibír.”– monda egy nyakig sáros ember és valóban ő is beszáll, majd a pocsolyából kifelé ő is odavágja az autót.

A katlant teljesen ellepi a por és a szokásos kirakodók, amelyek népiképp rontják az off road hangulatát, de egy vérbeli pornyelő, benzinégető ilyenekre nem figyel és a dodzsembe sem ül be. Úgy is van kint rengeteg olyan gép, melyről csak azt lehet biztosan megállapítani, kerekeken gurul, de hogy mi hajtja, és mivel kormányozzák, az esetenként megfejthetetlen.

A somogybabodi off road olyan eseménye Magyarországnak, ami valóban vonzza a külföldi turistákat. Somogybabod nem csak sör, benzingőz és csöpögő olaj a porfelhőben, hanem egy nemzetközi hírű és rangú esemény, persze sok sörrel, benzingőzzel, olajszaggal és porfelhővel.