Porra sör, sörre por: bármikor

Szerencsére a pórul járt utasoknak nem kellett feléniük a habzó vésztartalékot, gondosan kicsörlőzték őket az iszapból – szó szerint és képletesen is kihúzva a duót a kátyúból.

Amúgy a sár helyett inkább a por dominált az idei, immáron huszonkettedik alkalommal megrendezett, s méltán nemzetközi hírű off road versenyen. S mivel a nap is hétágra sütött, nem véletlen, hogy igencsak nagy keletje volt a sörnek, bornak, ásványvíznek, üdítőnek – körülbelül ebben a fontossági sorrendben. A hangulatra már csak ezért sem lehetett panasz – bár a viadal ezúttal sem maradt sérülések és tragédia nélkül: igaz, a halálos balesetet szenvedő osztrákok terepjárója nem Babodon, hanem a versenytől távolabb borult fel, ám mégiscsak off roadosok voltak... –, no és a szokásos, nagy érdeklődést és még nagyobb port kiváltó feladatok miatt sem.

A siratófal az idén is jócskán kibabrált a meghódítására indulókkal, a szombati versenynapon csak néhányan mondhatták el, hogy sikerült megmászniuk a a világ legkegyetlenebb csúcsának tartott K-2 nehézségeivel vetekedő löszfalat. Akik viszont felértek, bezsebelhették a nagyérdemű gratulációját – s jónéhány doboz elismerés-sört –, a visszacsúszóknak pedig maradt a tudat, jövőre ismét nekivághatnak.

Hasonló sikert aratott a közületi dagonya, ahol eredendően – a műsorvezetésre kiszemelt, ám inkább csak káromkodásaival kitűnő, ám a hangulatot elrontani így sem tudó Csokis Tibi lakodalmas-zenész tervei szerint – tehetséges (khm...) lányoknak kellett volna iszapbirkózniuk, ám helyettük legkevésbé sem szomjas ifjak hemperegtek felszabadultan; a közönség ugyanolyan hálás volt produkciójukért, mint az ezúttal félénknek bizonyult lányokéért lett volna. Mert ez az off road is a jókedvről, a szupergépekről, a lóerőkről, a sörről, a zenéről, a buliról és a szabadságról szólt. Legalábbis annak a több mint húszezer résztvevőnek, akik elzarándokoltak Babodra...