Isteni manna bíbortetű-kivonattal

Hozzávalók: aszalt szilva, körte, áfonya, alma, barack, füge, datolya, papaya s még vagy tízféle aszalvány, egy kis napraforgó, lenmag vagy puffasztott rizs, esetleg kesu- vagy paradió. Semmi esetre se hagyjuk ki a rózsaszirmot! Ha épp nincs a kamrában, használjunk nyugodtan ibolyát. Na jó, bodzavirágot. Az ínyencek pedig löttyintsenek bele egy kis vöröshangya- vagy bíbortetűszárny-kivonatot…

Első hallásra meglehetősen bizarrnak tűnhet a végtermék. Látásra is. Nem véletlen, hogy állandóan legalább fél tucat érdeklődő lökdöste egymást a festők városa fesztivál kézművesutcájának végén felállított pavilon előtt. Lila, sárga, zöld, szürke, fidres-fodros, szagos-magos gombócok, bogyók, tallérok, pogácsák, kiflik, lepénykék kínálták magukat, ám a nagyérdemű jelentős része a mindent a szemnek, semmit a kéznek – és a gyomornak… - elvet vallotta; s nem csak a termék, a Zsanna-manna reformédesség ára tartotta vissza őket a kóstolástól.

- Csak természetes alapanyagokból készül – magyarázta a pult mögött türelmesen, láthatóan a nap folyamán már vagy ötvenedszer Szalai Gyöngyi. – Aszalt gyümölcsökből készül a reformédesség alapja, ez a Zsanna-manna-torta, nincs szükség hozzáadott kötőanyagra sem, hiszen a gyümölcsök leve kiválóan tapaszt. Ehhez jön   a marcipán, a csokoládé és a különböző magvak.
Az első pillantásra – és másodikra is – legalábbis extrém színek kizárólag természetes anyagoknak köszönhetőek. Az áfonya felel a pirosas árnyalatokért, a lóhere és a csalán a zöldért, a sárgát a sárgarépa és a sáfrány adja. Utóbbi eddig inkább csak rizs-, hal- vagy szárnyasételek fűszereként volt ismert, édességbe kevesen keverték – mint ahogyan a babérlevél vagy a mustármag sem a tortareceptekből köszön vissza –, de hát éppen ettől lesz újdonság valami.
- A Zsanna-mannát a sógornőm találta ki – folytatta Szalai Gyöngyi. – Legalább százféle ízesítést elkészített már, s naponta újabb és újabb változatok születnek.

A sógornő, vagyis Bíró Kati családja már vagy másfél évszázada zöldség-gyümölcs kereskedésből él, s a Zsanna-manna értelmi szerzője is egészen kis korától otthonosan mozgott piaci berkekben. A találmányhoz persze kellett a hidegkonyhai szakács-cukrász végzettség is. No és a hatalmas fantázia. És persze az élet kiszámíthatatlansága.

Bíró Katit ugyanis az élet kényszerítette a Zsanna-manna megalkotására. Zöldség-gyümölcs kereskedése megsínylette, hogy egy hipermarket nyílt meg a közelében, s egyre több áruja ment tönkre a raktárban. Kidobni viszont nem akarta, így végül vett néhány hatalmas üstöt, s elkezdte felfőzni a gyümölcsöket. Jó sűrűre: másfél mázsából lett huszonöt kilónyi sűrű lekvárszerű anyag. Lassanként kialakult a saját aszalási és keverési technikája, majd kiötlötte a mag- és gyümölcssajtkészítés fortélyait is. Az első ilyen tortával meg sem állt a piacig, megkóstoltatta a törzsvevőkkel, akik közül az egyik hozsannázni kezdett. Innen jött az elnevezés: Zsanna-manna. S jöttek az újabb és újabb ötletek, a termékcsalád bővült, pedig sokszor első blikkre teljesen össze nem illő dolgokat kever-kavar egybe – például kókuszt a napraforgóval, a csokoládéval és a datolyával -, ám az összhatás végül ha szemre extrém is, de fogyasztható.

Legalábbis ezt állította kollégám, aki a sok nézelődőből elsőként vállalkozott rá, hogy meg is kóstolja az édességet.
- Puffasztott rizs van benne, az biztos – jelentette ki, ám ezután elbizonytalanodott.
- Mangó, kivi – segített Szalai Gyöngyi -, az alap a Zsanna-Manna torta csokoládéval.
- Furcsa, de tényleg nem rossz – folytatódott a kolléga elemzése. – Savanykás, édes, de harmonikus. De mi ez a zöld? Illetve nem is akarom tudni. Benne van és kész…