Sárdi Árpád, a jó szezonvégi kabinos

Összevonja a szemöldökét, amikor arról kérdezem, hogyan teltek az első napjai nyugdíjasként. Aztán elneveti magát, s azt mondja: egyáltalán nem unatkozott, arról gondoskodott a felesége. Sok feladatot kapott, többek között gázszerelőt és tévéműszerészt várt. Rendezte, selejtezte a rengeteg papírját. Hogy születik-e ebből memoár?

– Még tavasszal fölkértek, hogy az MSZP alapításának húszéves évfordulója alkalmából készítsek egy visszaemlékezést a rendszerváltásról – idézi föl Sárdi Árpád. – Nincs szándékomban kiadni, de az utókor számára azért összegyűjtöm azokat a dokumentumokat, amelyek abból az időből a rendelkezésemre állnak. Érdekes, s tanulságos lehet, hogy egy rendszerváltó miképp látta a dolgokat, s mit tett az adott körülmények között.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Sárdi Árpád: Jöjjenek a fiatalok!
[/caption]
Mintha elrévedne a tekintete, aztán hozzáteszi még: az MSZP-ben természetesen benn maradok, de csak sima tagként. Én komolyan gondolom, hogy jöjjenek a fiatalok, mert hiszem, hogy a párt csak így tud megújulni.

– Természetesen nem állok le, vállalok feladatokat – mondja Sárdi Árpád. – Most még a megyei sportszövetségek elnöke vagyok. De remélem, a munka mellett több időt tölthetek a Balatonon, s többször el tudok menni teniszezni a barátaimmal.

Sárdi Árpád 1975 óta része Somogy megye közéletének. Az ifjúsági mozgalommal, a KISZ-szel kezdődött...

Mi volt politikai tévedés részéről? Erre azt mondja: – Amikor 1989-ben egy késő éjszaka megválasztottak az MSZMP megyei első titkárának, én őszintén hittem, hogy a pártot és az egész szocialista rendszert reformokkal meg lehet újítani. Tévedtem. De mentségemre szól: azt követően, hogy ezt fölismertem, a változások élére álltam.

Elmosolyodik, amikor visszagondol az időben, s elárulja, hogy az egyik barátja meg is írta neki: „Gratulálok, de remélem, tudod, akkor lettél kabinos, amikor vége lett a szezonnak.”

A legnehezebb éjszakája azonban nem a politika világához kötődik. – Amikor a Postabank kaposvári fiókjának igazgatója voltam, a krach idején borzasztó rosszul éreztem magamat. Soha nem felejtem el, mennyire aggódtam a miatt: mi lesz, ha elveszítik a betett pénzüket mindazok, akik megbíztak bennem, s az intézményben. Hálistennek nem így történt.

Horn Gyulához fűződő baráti viszonya tereli vissza a beszélgetést a politikára. Vajon miért nem ment el Budapestre? – Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra Horn Gyula barátsága és bizalma, de a főváros légköre és az ottani emberi viszonyok nem vonzottak.

– Horn Gyulát a betegsége miatt nagyon sajnálom – tette hozzá –, de talán jó is, hogy nem érzékeli az ország, illetve a szocialista párt helyzetét, mert hihetetlenül nehezen tudná földolgozni.

Az egykori miniszterelnököt még a rendszerváltás előtt ismerte meg közelebbről, 1990-ben ugyanis Somogyban, a boglárlellei választókerületben indult országgyűlési képviselő-jelöltként. S fölkérte, hogy legyen a kampányfőnöke. S bár veszített, ez nem ment a barátság rovására.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Összegyűjti a rendszerváltás dokumentumait
[/caption]
S még egy kulisszatitok: 1998-ban a megyei választásokat az MSZP nyerte meg. Sárdi Árpád volt a megyei elnökjelölt, de mégsem ő lett a közgyűlés első embere. A posztot ugyanis átengedték Gyenesei Istvánnak. – Miért? – kérdezem. – Ez nem az én döntésem volt – válaszolja.

Mi annak a titka, hogy a baloldalon kívül a jobboldal is elfogadja? Ezen nem gondolkodik, azonnal mondja: – Kiszámítható vagyok. Tudják rólam, hogy a baloldalon állok, én semmiféle damaszkuszi utat nem jártam végig. Bármi történt, maradtam a helyemen, és az emberek tisztelik az embert, ha kiáll az elvei mellett.

– No, és nem szeretem a konfliktusokat – teszi hozzá Sárdi Árpád. – Én a baloldaliságomat is úgy fogalmazom meg, hogy a megegyezést, a megoldást keresem. S szerintem nem a kivételezett helyzetben lévők, hanem a szegények, a hátrányos helyzetűek felé kell fordulni. Ebben látnám az MSZP baloldaliságát szívesen.

Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke meleg szavakkal köszönte meg a munkáját. – Nem tagadom, ez nagyon jól esett. Talán az egyéniségemből adódik, hogy bárhol dolgoztam, főnökeimmel, kollégáimmal, beosztottaimmal jó emberi kapcsolatot sikerült kialakítani – mondja erre. – Aktív életem nagy részében vezető voltam, de egyetlen fegyelmit sem adtam, mindig megpróbáltam normális emberi hangon lerendezni a konfliktusokat.

Sok barátja van, közülük kettőt emel ki, akikre mindig számíthatott. – Suchman Tamásnak én voltam az esküvői tanúja – emlékezik. – Tamást 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltás előtt ismertem meg, a marcali tanács hatósági osztályát vezette. Akkor csatlakozott az MSZP-hez, amikor nagyon sokan elfutottak.

S egy barát a civil szférából: Seffer István. – Kezdő gyakornok orvos volt még, amikor találkoztunk. – Már akkor is tetszett benne, hogy új orvosi módszereket, új utakat keres.  Nagyon sok közös vonásunk van; például a Balaton-imádat, a sport iránti szenvedély. S az életünk azt hozta, hogy a gyerekeink is hasonló korúak és barátok. Ő most életének egy nehéz időszakában van, de tudom, hogy ki fog jönni belőle.



Sárdi Árpád 60 éves, s ez politikusnak nem magas életkor. De úgy gondolja, hogy 35 esztendő alatt az ember nagyon sokat kopik. Ezért is hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy utolsó aktív éveiben milyen sokat tehetett a Dél-Dunántúl turisztikai fejlesztéséért. Egyebek mellett szállodák, fürdők épültek, korszerűsödtek, s hiszi, hogy ennek előbb-utóbb meg lesz az eredménye. – Nagy lokálpatrióta vagyok, mindent megtettem annak érdekében, hogy népszerűsítsük Somogyországot. S a Balatont – teszi hozzá gyorsan.

Nem meglepetés ez, ha tudjuk, hogy gyermekkorában mindenképp hajóskapitány szeretett volna lenni. Anélkül is révbe ért.

Somogyvámosról indult, a Balaton a szíve csücske

Tősgyökeres somogyi vagyok – vallotta Sárdi Árpád. – Somogyvámoson nőttem föl tizennégy éves koromig, utána azonban mindvégig Kaposváron éltem. A közgazdasági szakközépiskolában végeztem, onnan pedig egyenesen a számviteli főiskolára vezetett az utam. Ezután Kaposváron rövid középiskolai tanárkodás következett, majd bekerültem a megyeszékhely KISZ-bizottságára. Városi titkár, majd megyei első titkár lettem.

Emiatt el kellett végeznem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Moszkvába azért mentem, hogy a társadalomtudományi akadémián tanuljak. Doktori fokozatot szerettem volna szerezni, de sajnos rossz időben voltam rossz helyen. Mert ott még túl sok volt, ami nálunk már túl kevés; a nemzetiségi politikából írtam volna a disszertációt, de ez bizony a Szovjetunióban kiverte a biztosítékot.

Hazaérkezve rövid ideig a szakszervezeteknél dolgoztam, majd 1989 tavaszán megválasztottak az MSZMP megyei első titkárának.

A rendszerváltás után vállalkozóként találtam megélhetést, majd 1995-től 2000-ig a Postabank kaposvári igazgatója lettem. Az MSZP megyei elnöke voltam 1990-től 2003-ig. 1994-től 2002-ig a megyei közgyűlés tagjaként, majd alelnökeként, 2003-tól pedig a legutóbbi országgyűlési választások utánig a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnökeként is dolgoztam.

A feleségem pedagógus. A fiam bankban dolgozik. Szabad időmben feladatokat ad még a megyei sportszövetség vezetése. Szívesen teniszezem a barátaimmal. Szívem csücske a Balaton.