Kölcsön és nagy levegő: búcsú a legatyásodott megyéktől

Utolsó ülése volt ez az évnek, és utolsó ülése a húszéves közelmúltnak egyaránt. Egy legatyásodott, vagy ahogy egy közgyűlési tag mondta, impotens megyerendszert búcsúztattak, amit a hivatalos előterjesztő eszköztelenségként fogalmazott meg. Január 6-án, Vízkereszt napján (csapvíz helyett megyebor), az 514 éves somogyi címeres levélre emlékezve már ünnepélyes keretek között köszöntik a megváltást, vagyis a kormánydöntéssel támogatott adósságrendezést, jelképesen is a régi-új vármegyeházán. Addig még kell, tényleg utoljára egy nagy levegő és kölcsönfelvétel, hiszen a megyei hivatal múzeumba költözése a pénz szűkében elakadt, amint a kórházi önerő és a kifizetetlen számlák miatt sem szeretne nyugtalanul aludni a megyei vezetés.

Gelencsér Attila (Fidesz-MPSZ) elnök megfogalmazásában: szeretne tiszta és rendezett helyzetet hagyni maga után, amihez, tesszük hozzá, kell még néhány százmilliós hitel, amiről ígéretes tárgyalásokat folytatnak az Állami Adósságkezelő Központtal. A megyék 180 milliárdos, az állami adóssággömböc által még benyelhető tétel nem oszt, nem szoroz. Jakó Gergely (Fidesz-MPSZ) alelnök lelkiismerete már most is tiszta, mert mint mondta, tehetségükhöz és erejükhöz mérten konszolidált, fenntartható rendszert, felújított intézményeket adnak az államnak. A „racionalizáció és a reorganizáció” két körben 16 százalékos leépítést eredményezett, volt tehát bőven tartalék a rendszerben, de még így sem garantálható, hogy egy munkavállalóként elvégzett egyéni hatékonyságmérés ne találna még fölösleget, hangzott el az ülésen.

A nap nagy, állításnak is vígan beillő kérdését Feigli Ferenc (MSZP) tette föl konstruktív ellenzékiként. Jelesül: ha az állam nem adta oda (megjegyezzük, nyolc év Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai- és másfél év Orbán-kormányzás alatt napjainkig) a megyei intézményhálózat fenntartásához szükséges 100 százaléknyi forrást, ehelyett fele-kétharmada arányban adott normatívát, akkor most az állami intézményrendszer fenntartóként beteszi-e a teljes összeget? Mert ha nem, márpedig IMF-tárgyalássorozat küszöbén és a 2,5 százalékos államháztartási hiánycél idején a kétely élesen élhet bárkiben, akkor intézménybezárások, elbocsátások jönnek Somogyban.

Ander Balázs (Jobbik) félreérthetetlenül fogalmazott: aggódik a négyezer megyei munkavállaló, család jövőjéért, mert nem látja garantáltnak az állam kebelén a túlélésüket. Szerinte a kormánynak, ha nem is a Lendvai Ildikó-i értelemben vett húsz évre, de legalább a ciklus végéig garantálnia kellene az alkalmazottak és az intézmények megmaradását. A képviselő meglepő módon támogatásáról biztosította az erősebb, területfejlesztő megye körvonalazódását, melyet magas labdának minősített az elnök, és arra kérte a radikális jobboldali felszólalót (akiről a minap élő parlamenti közvetítésben mondott beszédével rajzolt karikatúrát, egyeztessen a koherens politikát párttársaival, akik a Házban darabokra szedik a megyei vagyon államosítását.

A nap meglepő fejleménye a jelenlegi és a korábbi elnök, Gelencsér Attila és Gyenesei István közös nevezőinek (egyéb megnevezői szokhatott a grémium) soha nem látott mértékű szaporodása volt. A volt önkormányzati miniszter kifejtette: a megye kétségkívül erősödni fog a területfejlesztési szereppel, aminek profiltisztaságát kissé árnyalta, hiszen egyebek között civil, közbiztonsági, nemzetközi ügyek is az illetékességbe tartoznak majd. Gyenesei jószándékú tárgyalási alapvetésekkel is ellátta utódját, amikor kifejtette: az átadandó megyei vagyon (közte a volt SMK, az ádándi kastély) későbbi állami értékesítéséből kapjanak vissza valamit a somogyiak. Gelencsér Attila erre azt felelte, meggyőződése szerint jóval nagyobb az államadósságban jóváíródó 12 milliárdos megyei kötvény- és hitelteher (melynek csak a kamatszolgálata 300 milliós az idén, és tőkerésszel elérné a rövid úton csődbedöntő évi egymilliárdot), mint a mobilizálható megyei vagyon. Magyarán, az állam aligha húz hasznot a megye-kormány szövetségből.



Az elemében lévő megyei elnök odáig csűrte-csavarta a 12 milliárdos tehermentesítés kommunikációját, hogy: végső soron ekkora értéket sikerült Somogyban hozni. Biztonságot hoz az adósságot eltevő állami kéz, ráadásul még nyertek is a megye lakói. A különös matematikai számítás nem érte el az ebédidő ellőttre, 11 órára tett, és a másfél órás jövővázolás miatt ekkora elfáradt közgyűlés ingerküszöbét.

A Somogyértből a Fidesz-közeli padsorba csábult Ormai István (független) nagyatádi polgármester bizonytalan kísérletet tett a közeljövő megértésére, amikor a települési kapcsolatok új dimenzióiról beszélt, amit a levezető megkísérelt elnézően szemlélni. Majd Gelencsér Attila udvariasan azt mondta, Gyenesei Istvánnak köszönhetően páratlanul széles körű megyei kapcsolatokat örökölt (alighanem ezt elismerésnek szánhatta), viszont a jövőben a „települést” a halgazdaság, az erdőgazdaság, a vállalkozásélénkítés is jelenti majd. Horváth Istvánt (MSZP) viszont a közönség nem értette, ő azért látszott halkan aggódni, hogy a középkorban gyökerező megyehagyomány után eljövendő következő korszak, a területfejlesztés a lokális forrásharcok helyett a felvilágosultságban oldódjon föl.

Vagyon maradhat a média és a mikrohitelezés, az üdültetés és a földtulajdon már kevésbé esélyes

Juhász Tibor kormánymegbízott (Fidesz-MPSZ) asztalán fekszik a megye javaslata, mely vagyontárgyak maradjanak a megyénél jövőre. Csak olyasmiről lehet szó, ami megáll a lábán, máskülönben amit kérnek, azt „még a végén odaadja az állam”, és akkor nyöghetik a működtetést, mondta Gelencsér Attila. A Somogy Televízió megyei forrásból működő intézménye és a Somogyi Média frekvenciája (az Enjoy használja) különösen is nézne ki államosítás után köztévéként és -rádióként, érzékeltette az elnök. A Somogy Megyei Vállalkozói Központ esélyes a maradásra, bár országos állami szervezetbe is olvadhatna a feladat. Az üdültetés, turizmus (Hotel Jogar képzőközpont, fonyódligeti tábor) hasonlóképpen maradhatna, bár az országos hálózat ott is lehetőség. Negyedikként a mintegy 100 hektáros kórházi-töröcskei földek szerepelnek a listán potenciális megyevagyonként, de ezek végképp távol esnek egy erősödő, fejlesztő megye profiljától.