Felmondtak a baleseti sebészek a siófoki kórházban

Varga Ferenc főigazgató tájékoztatta a helyzetről a katasztrófa-védelmet és az országos tiszti főorvost is, hiszen vészhelyzet kialakulása fenyegetett, az ellátási krízis miatt más kórházakból kellett volna doktorokat Siófokra vezényelni egy új törvény alapján. A főigazgató azonban csütörtökön arról tájékoztatta lapunkat: mivel a legutoljára távozását bejelentő két sebész felmondását egyhónapos felmondási idővel fogadta el, e közben átmenetileg megoldotta az orvoshiányt, Kecskemétről szerződtetett traumatológusokat a nyár hátralévő részére.

A három távozó baleseti sebész közül egy Svédországba ment dolgozni, kettő pedig azért mondott fel, mert az anyagiakban nem tudott megegyezni Varga Ferenccel.

– Amikor külföldre távozó kollégánkat megpróbáltuk pótolni, akkor derült ki, hogy például kaposvári és marcali kollégáink bérének mi csak a felét keressük – állította Szekér Zoltán, a baleseti sebészeti részleg volt vezetője. – Mi is csak a megye többi baleseti sebészéhez hasonló fizetést akartunk, s azt kértük még a főigazgatótól, hogy távozott kollégánk pénzét négyünk között helyettesítési díjként ossza fel. Egyikre sem volt hajlandó, tárgyalások helyett inkább a katasztrófa-védelemhez fordult. Pedig mi nem ígérkeztünk el sehová a felmondási időnk alatt sem, szerettünk volna maradni. Nyolc éve együtt dolgozó, szakmailag felkészült traumatológus csapatot vert szét a kórházvezetés.
Szekér Zoltán arról is beszélt: nem elég, hogy a nyári szezonban többszörösére nő a betegforgalom, a siófoki kórház baleseti sebészetének ellátási területe is nőtt júliustól a fonyódi körzettel és egyes tolnai településekkel. – Vagyis kevesebben lettünk és fél pénzért kellett volna többet dolgoznunk – így a doktor. – Ezt nem vállaltuk. Sérelmezzük, hogy azoknak az orvosoknak, akiket a nyárra a helyünkre kívánt szerződtetni a főigazgató, pontosan azt a bért ajánlotta, amennyit mi kértünk. Mi nem érünk annyit, sokéves szakmai tapasztalattal, régóta itt dolgozó szakemberként?

Szekér Zoltán és kollégája egyébként felmondási ideje utolsó napján, csütörtökön is várt még egy esetleges pozitív fordulatra, ami azonban nem történt meg. Varga Ferenc főigazgató úgy fogalmazott: nem sodorhatta veszélybe a kórház pénzügyi stabilitását. – A felmondott sebészek vállalkozóként dolgoztak a kórházban – így Varga. – 4000 forintos órabért kértek, amit sem mi nem tudunk hosszú távon megadni, sem más kórház. Kaposváron is csak azok az orvosok kapnak ennyit, akiket egyes napokra szerződtetnek, amikor éppen szükség van a munkájukra. Amennyit dolgoznak, azt az időt kifizetik számukra négyezres óradíjjal, de Szekér Zoltánék azt szerették volna, ha ők egész hónapra megkapják ezt a pénzt. Ez esetben nyolcszázezer-egymillió forint lenne az a pénz, amit számlára kapnak, ahhoz képest, hogy eddig 600-650 ezret számláztak vállalkozóként, ebből persze még adót, járulékot is fizettek. A közalkalmazott orvosok fizetése nettó 300 ezer körüli (mindkét, a baleseti sebészeten maradó doktor közalkalmazott – a szerző). Ha belementem volna abba, hogy mostantól négyezer az órabérük, akkor másnap joggal jöhettek volna például az ugyancsak vállalkozó aneszteziológusok, hogy ők is annyit kérnek.

A főigazgató szerint Szekér Zoltánék zsarolták, diktátumot akartak érvényesíteni, holott ésszerű kompromisszumra hajlandó lett volna. Fölajánlotta a kórházvezetés, hogy dolgozzanak csupán egy hónapban hat napot normál munkaidővel és ügyelettel, s ezen órákra megkapják a négyezer forintot. – Ha ők ilyen magasra teszik a mércét, rendben van, de akkor csak a tényleges munkaóráikat „veszem meg” – mondta Varga Ferenc. – Ezt nem fogadták el. Már tárgyaltam olyan vállalkozó sebészekkel, akik csak bizonyos napokon lennének Siófokon. Szekérék ugyanazt a pénzt helyben, kényelmesen akarták megkapni.  

 – Amikor külföldre távozó kollégánkat megpróbáltuk pótolni, akkor derült ki, hogy például kaposvári és marcali kollégáink bérének mi csak a felét keressük – állította Szekér Zoltán, a baleseti sebészeti részleg volt vezetője. – Mi is csak a megye többi baleseti sebészéhez hasonló fizetést akartunk, s azt kértük még a főigazgatótól, hogy távozott kollégánk pénzét négyünk között helyettesítési díjként ossza fel. Egyikre sem volt hajlandó, tárgyalások helyett inkább a katasztrófa-védelemhez fordult. Pedig mi nem ígérkeztünk el sehová a felmondási időnk alatt sem, szerettünk volna maradni. Nyolc éve együtt dolgozó, szakmailag felkészült traumatológus csapatot vert szét a kórházvezetés.