A jó pálinka őszintébb és tisztább, mint a politika

– Amíg kifőzik, muszáj valamit – biccent felénk egy dobozos sörrel a kezében a kisbajomi Kajkos Sándor, miközben ezer liternyi alma- és körtecefréjét éppen betöltik a segesdi Radák-szeszfőzde két üstjébe. Jó három óra múlva úgy száz liter pálinka folyik majd ki a finomítóból, s ahogy a kisbajomi férfi állítja: jövő ilyenkorra szépen elfogy pecázás közben. – Addig nem hagyunk békét neki, míg van... Amúgy is, hát nem ez a legjobb sors, ami gyümölcsnek juthat?

A segesdi főzdében, melyet 1989 decembere óta bérel Radák István tavaly kitűnő esztendőt zártak, 82 ezer liter pálinkát főztek ki május végéig, az idén azonban már 60 ezerrel is elégedettek lennének.
– Különlegesen gyenge év lesz az idei – mondja Radák István –, a hosszú tél, a tavaszi fagyok, majd az aszály elvitte a gyümölcstermés nagy részét, ráadásul alacsony a cukortartalom is.
Ennek ellenére nem marad munka nélkül a szeszfőzde – melynek híre túljutott a megye határain, anno itt bérfőzetett Gyenesei István és Suchman Tamás, de hozták hozzájuk Horn Gyula és az OTP-s Csányi Sándor „holmiját” is –, már most viszik hozzájuk a környékbeliek a kajszi-, a nyári alma- és körtecefrét, aztán jön a szilvaszezon – a kifőzött gyümölcs felét adja –, s persze a többi gyümölcs.

– Hoznak különlegességeket is – folytatja a szeszfőzde vezetője –, főztünk fügét, zölddiót, bodzavirágot és -csetét, csipkebogyót, naspolyát, kökényt, berkenyét, sőt, amikor az áruházakban nagyobb tételben megmarad, idehozzák a narancsot, banánt is. Persze utóbbiakat fel kell cukrozni, s narancsot a cefrébe elvileg héj nélkül illene beletenni, ugyanis nagyon olajos lesz tőle a pálinka. Holnap azonban kajszinapot tartunk, ötezer liter cefrét hoznak...

Beszélgetés közben újabb és újabb autók érkeznek, tulajdonosaik hatalmas hordókat pakolnak az épület oldalához, belekukkantunk az egyikbe, megcsap a kajszicefre erős illata. A főzdében még töményebb illatfelhőbe lépünk, ám egyáltalán nem zavaró az átható, kissé édeskés pálinkaszag. A 650 és 350 literes üstökben ekkor kezd el először felforrni a cefre, 78 fokon már kiválik a szeszgőz, mely a vezetékeken és a hűtőtartályokon át a kisüstbe kerül, ahol másodszor is felforralják, s az így keletkezett finomított párlat kerül a tárolóba.
– A rézelejét és a végét le kell persze választani – magyarázza Radák István –, átlagosan száz liter cefréből tíz liter 50 fokos pálinka nyerhető ki.

Persze gyümölcse válogatja, a cukrosabb, levesesebbekből több, a kevésbé lédúsakból, fanyarabbakból értelemszerűen kevesebb. A legjobbnak a szilva számít, egy mázsányi cefre 14 liter pálinkát is ad, az ellenoldalon a bodza, és az erdei gyümölcsök állnak, ahol ugyanezen mennyiségből úgy hat liternyi párlat főzhető ki. Általában 49-52 fokos főzetet visznek el a kuncsaftok, hivatalosan 55 fokosnál erősebbet nem lehet főzetni.

– Egy lakcímre 86 liter 50 fokost lehet lefőzni adómentesen – citálja a törvényt, mely szerint két éve szeptember 27-én szánt meg a szeszadó Radák István –, nálunk litere, ha nem hozott tűzifát a vevő, 673 forint, tüzelő nélkül 508, ez nagyjából középárnak számít a megyében.
Közben az első literek körbeérnek a rendszerben, a fémtartályba csorogni kezd az almapálinka, mely a harmadik liternél úgy 85 fokos lehet, legalábbis a 67 fokig mérő fokoló elsüllyed benne...
– Folyamatosan hígul – avat be a fokolás rejtelmeibe a szeszfőzde vezetője –, a végén addig engedjük hozzá a nullás lét, míg beáll a kért erősségre.
Hogy a kívánt főzet éppen milyen erejű, már illatról megmondja a főzőmester, aki amúgy inkább a fröccsre esküszik, pálinkát a szűk negyed század alatt jó, ha öt litert megivott.
– Megkóstolom, de csak ha muszáj – mondja –, illetve egy centnyit, ha valami különlegességet főzetnek. Amúgy a kajszit és a vilmoskörtét becsülöm a legtöbbre.

Bármilyen furcsa, a vele párban dolgozó másik főzőmester, Világos Attila sem szereti a pálinkát.
– Ötödik éve dolgozom itt, de nem sikerül megkedvelnem – így a kivadári férfi, aki, ha alkohol, akkor szintén a spiccerre esküszik. – Meg aztán nem is lehet itt csak úgy kortyolgatni, bármikor megszondáztathatnak, hiszen ez egy munkahely.
Sőt, pálinkát sem lehet a főzdében tartani, ha egy kuncsaft néhány decit otthagy a főzőmestereknek, ki kell vinni a kocsiba, az üzemben ugyanis tilos raktározni.

A két mester magyarázat közben összehangoltan dolgozik, ellenőrzik a kazánt, csapokat nyitnak-zárnak, figyelik a fokolót, a rendszer nyomását, időnként megtapogatják az amúgy közel százfokos vezetékeket. Melyek – csakúgy, mint az üst felső része – rézből készültek: a legjobb hővezető, emellett a pálinka ízéhez is hozzájárul. A rendszer úgy öt-hat évet bír ki, utána cserélni kell a csöveket, berendezéseket, ugyanis az alkohol kikezdi őket.
– Volt, ahol átálltak saválló acélra – állítja Radák István –, ám idővel visszarakták a rézcsöveket, ugyanis hiányzott az a bizonyos plusz íz. Amitől igazán jó pálinka lesz egy párlat...



Minőségi párlatot előállítani nem könnyű – jelentette ki Gyenesei István, aki az idén, beleértve a kereskedelmi és bérfőzdéket, valamint a magánfőzőket a legeredményesebb pálinkakészítő volt Somogyban, málnapárlatával megnyerte a keceli országos szezonnyitó verseny fődíját, az osztrák Destillátán, ami a világ második legnagyobb versenye, a „Somogyi erdők lelke” vörösfenyő likőrjét azonos pontszámmal minősítették a világhírű Black Mozart likőrrel, a gyulai országos pálinka bajnokságon és Világkupán elnyerte a Magyarország Legjobb Magánfőzője, valamint a Legjobb Magánfőzőtt Pálinka címet. – Harminc éve hobbim a gyümölcs lelkének kutatása és hatalmas élmény, amikor megtalálom az ízek és illatok harmóniáját. Lakóházunk alatti pincénk féltve őrzött kincsei a húsz, harminc éve bérfőzetett pálinkáim. Ezért írom be ezeket az éves vagyonnyilatkozatomba.

Gyenesei István szerint a jó pálinka alapja a gyümölcs minősége. Lehetőleg kora reggel szüretelt friss gyümölcsöt szokott feldolgozni, ugyanis ilyenkor még nem melegedett fel a gyümölcs húsa és jó irányba indul az erjedés. A cefrekészítés során zárt hordókból kotyogókon engedi ki a gázt, zárja ki a cefregyilkos oxigént és őrzi meg az aromákat. Ha kiforrt, azonnal kifőzi.

Az elmúlt két évben családi házunk teraszán zajlott ez a művelet – folytatta Gyenesei István. – Az idén tavasszal átalakítottam a kerti szalonnasütőt és a köré épített fedett kerti szaletlit pálinkáriummá. Számomra alapszabály, hogy mindig abból készítek pálinkát, amiből bőségesen termett, jó minőségű gyümölcs. Ebben az évben ilyen az eper, a málna, a fekete ribizli, a szilva, a bodza, a nektarin, a szőlők, a körték és az almák. Az izgalmas napi kísérletezgetés a felfedezések örömét adja. Most jut rá időm, van hozzá kedvem és folyamatos sikerélményt ad. S nekem igazán elhihetik, a jó pálinka őszintébb és tisztább, mint a politika...

Jeki Gabriella A jó pálinka őszintébb és tisztább, mint a politika -->