„Beszélnünk kell a soáról, hiszen a holokauszt megtörtént”

A vasúti teherkocsi előtt kopott bőröndök, mellettük csendőregyenruhás bábu strázsál, a kocsiba lépve géppisztolyos SS-katona fogadja az érdeklődőt, akivel Schwarz Sándor, az auschwitzi koncentrációs tábor egykori, a karján A–17854-es sorszámot viselő foglya – a debreceni Textilművek egykori labdarúgója, aki pályára lépett a tábori SS-őrök ellen szervezett futballmeccsen – néz farkasszemet az Élet Menete Alapítvány vagonkiállításán, mely 65. hazai állomásaként hétfőn érkezett meg a kaposvári vasútállomásra.
– Beszélnünk kell a soáról, hiszen a holokauszt megtörtént – mondta a kiállítás megnyitóján Gordon Gábor, az alapítvány elnöke –, s csak így lehet megakadályozni még 2014-ben is, hogy ilyesmi újra megtörténjen.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kaposvárra érkezett a vagonkiállítás
[/caption]
Az 1944-es zsidó deportálásokat, illetve annak előzményeit megörökítő tárlaton hétköznapi embereket mutatnak a korabeli fotók. És akkor hétköznapinak számító eseményeket: családi albumba szánt képet a német megszállás utánról, ahol mindenki sárga csillagot visel, zsidó szerzők könyveinek bezúzását, vagy éppen a Pesti Hírlap standját a Budapesti Nemzetközi Vásáron: az újság molinója zsidómentes Magyarországot követel.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kaposvárra érkezett a vagonkiállítás
[/caption]
Nehéz elképzelni, hogy a marhavagon falai közé – melyeken Radnóti-idézetek futnak körbe – általában nyolcvan embert zsúfoltak be, hogy aztán meginduljon velük a szerelvény a végső megsemmisülés felé. A kiállítási anyag szerint csak Kaposváron 580 család több mint 2300 tagját érintette a gettósítás, köztük Goldstein Ferenc textilkereskedőt – nem élte túl Auschwitzot – és a mindössze hatévesen a haláltáborba hurcolt Boskovitz Ágit, aki szintén a krematóriumban végezte...

„Egy német nő beírta a számot a karomba... A fürdőben rövidre vágták a hajunkat, piszkos, nedves rongyokat kaptunk... Jeges eső esett, úgy álltunk pucéran a hideg esőben, a fiatal németek fotóztak, filmeztek bennünket... Ásni kellett, síneket raktunk le... ” – olvasható az A–76434-es fogoly, egy fiatal nő visszaemlékezése, aki még szerencsésnek mondhatta magát, hiszen túlélte a borzalmakat: a hazai zsidóság 69, a vidéki 90 százaléka pusztult el a haláltáborokban.



– Azt sem tudtuk, hol vagyunk, s szerencsére el sem tudtuk képzelni, mi vár ránk a jövőben – emlékezett vissza Auschwitzba érkezésük első perceire Varsányi Imre, akit 14 évesen hurcoltak el, s akinek egyedül kellett megküzdenie a túlélésért, ugyanis apját, anyját és öccsét szinte azonnal elválasztották tőle, s egyikük sem élte túl az első szelektálást.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Dokumentumok a somogyi zsidóság elmúlt 300 évéből
[/caption]
– A német megszállás a magyar holokauszttal kapcsolatban nem magyarázat, hanem magyarázkodás – jelentette ki Róna László, a kaposvári zsidó hitközség vezetője az akkori állami felelősségre utalva, míg Snétberger András főrabbi arról beszélt: meg kell tanítani az igazságot a fiataloknak mindarról, ami 1920. és 1944. között történt az országban. – Írhatnak mást a tankönyvek, mint a valóság, lehet gránitba vésni másként, mint ahogyan történt, de a kő elporlad... De ma is beszélni kell róla, ugyanis ismét egymillióan szavaztak egy olyan pártra, melynek szellemiség nem sokban tér el az akkoriaktól. A mai fiataloknak nincs felelőssége a vészkorszakban történtekért, de látniuk kell, mi és hogyan zajlott le akkor Magyarországon.

Dokumentumok a somogyi zsidóság elmúlt 300 évéből a levéltárban

A somogyi zsidóság elmúlt 300 évének történetét bemutató dokumentumokból nyílt kiállítás Kaposváron a levéltárban. A tárlaton az 1700-as évektől összeírások, díszes hitéleti iratok éppúgy bemutatásra kerülnek, mint híres somogyi zsidó személyiségek – Marczali Henrik történetírótól Kovács Soma egykori helyettes kaposvári polgármesteren át Kunffy Lajos festőművészig – élettörténete. Megtekinthetők az 1848–49-es szabadságharc zsidó honvédeinek a névsora, a kiállítási képanyag betekintést nyújt a helyi zsidóság kulturális- és a gazdasági életben betöltött szerepébe.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Dokumentumok a somogyi zsidóság elmúlt 300 évéből
[/caption]
Az első világháború hősei éppúgy helyet kapnak a bemutatókban mint a szégyenteljes – 1918-1920 között gyilkosságba is torkolló – antiszemita megnyilvánulások. A két háború közti helyi társadalmi viszonyokat fényképek, egykori köz- és magánlevelek mutatják be. A vészkorszak somogyi vonatkozásait a korabeli hivatalos intézkedések, illetve a túlélők visszaemlékezései szemléltetik.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A levéltárban tekinthetők meg a dokumentunok
[/caption]
– Olyan érdekességekkel is találkozhatnak az érdeklődők, mint a híres tiszaeszlári per somogyi vonatkozásai – magyarázta Csóti Csaba levéltáros. – Kozma Sándor, az első magyar főügyész bizonyította be többek között a vádak és a tanúk hamisságát, míg az áldozatként beállított Solymosi Eszter családját Szalay Károly somogyi ügyvéd képviselte. Az eset kapcsán amúgy közel negyven településen voltak zsidóellenes megmozdulások a megyében, ám valódi pogromokra a főszolgabírók beavatkozásának köszönhetően nem került sor. De bemutatjuk Krupicei Bauer Gyula altábornagyot is, a somogyi rosseb bakák parancsnokát, akinek óriási érdeme, hogy mindenféle atrocitás nélkül hozta haza a frontról az I. világháború végén a legendás ezredet. Kevesen tudják, hogy ő is zsidó volt.