Holokauszt-emlékév: minden pénzt visszautalt a zsidó hitközség

„Miután Orbán Viktor miniszterelnök érdemben nem válaszolt a Magyarországi Zsidó Hitközségek kifogásaira, érvényben marad a Mazsihisz bojkott, ami azt is jelenti, a kaposvári hitközség annak ellenére lemond az idei holokauszt-emlékévvel kapcsolatos programjára elnyert állami pályázati támogatásról, hogy nem tudják, honnan lesz pénz a júniusi megemlékezésre” – írtuk februárban, miután a hazai zsidó szervezetek jelentős részéhez hasonlóan a kaposvári hitközség is úgy döntött, visszaadja azt a – két pályázattal elnyert – 2,4 millió forintot, melyet a holokauszt hetvenedik évfordulójával kapcsolatos programjaira kapott a 1,8 milliárd forintos állami alapból. A zsidó szervezetek azt szerették volna, hogy a józsefvárosi Sorsok Házában történelmileg hiteles koncepció valósuljon meg, a budapesti Szabadság téren ne állítsák fel a német megszállás emlékművét, és váltsák le a Veritas Történetkutató Intézet éléről Szakály Sándor igazgatót, aki az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást és tömegmészárlást idegenrendészeti eljárásnak nevezte – ezek egyike sem valósult meg.

Mint utóbb kiderült, több szervezet ennek ellenére csak szóban bizonyult harciasnak, s bár eredendően hangoztatták, hogy lemondanak az állami pénzekről, utóbb mégis felhasználták azokat – a kormány kimutatása szerint végül mindössze tizenhatan tartottak ki a bojkott mellett, s az eredetileg visszautasított 210 millió forint helyett csak 62 millióról mondtak le az érintettek. Akadnak azonban olyan szervezetek, melyek a kormány szerint nem utalták vissza az elnyert összegeket, maguk viszont állítják, minden fillért visszaadtak. Ilyen a kaposvári hitközség is.

– Két pályázaton nyertünk – mondta Róna László, a hitközség vezetője, a Mazsihisz elnökségi tagja –, az egyiken 900 ezer forintot az emlékévvel kapcsolatos programokra, a másikon másfélmilliót az izraelita temető holokauszt-emlékművének felújítására. Amúgy Kaposvárról nemcsak mi nyertünk a pályázaton, az egyetem és a Csiky Gergely Színház is kapott pénzt, s ők fel is használták az összegeket. A pénzek meg is érkeztek a számlánkra, igaz nem amennyit nyertünk, hanem mindegyik százegynéhányezer forinttal kevesebb volt. Éppen azon a napon jelentek meg a számlánkon, amikor feladtam a hivatalos levelünket, hogy lemondunk róluk. S ezek után vissza is utaltam mindent.



Nem sokkal később levelet kapott a hitközség, melyben jelezték számukra, azért csökkentették a számukra átutalt összegeket, mert adótartozásuk volt, s ezt levonták a pályázati pénzekből, így Róna László ekkor a különbözeteket is átutalta.
– Minden pénzmozgásról banki bizonylattal rendelkezünk – állította a kaposvári hitközség vezetője –, így egyszerűen nem értem, miért nem szereplünk a nyilvántartásban. Pedig a pénz hiányában nehéz volt teljesíteni a terveinket, szerencsére az önkormányzattól kaptunk 900 ezer forintot, melyből, ha a tervezettnél szerényebben, de meg tudtuk valósítani az elképzeléseinket, még az emlékművet is sikerült valamennyire rendbe tenni.

Róna László hozzátette, a hitközségen belül ennek ellenére utólag sem vitatta senki, helyesen cselekedtek, amikor lemondtak az állami támogatásról, bár eleinte felmerült, elég lenne a programokra kapott 900 ezerről lemondani, hogy az emlékművet fel lehessen újítani.
– Ez félmegoldás lett volna – jelentette ki Róna László –, ebben a kérdésben csak a mindent vagy semmit elve működhetett. Miután eredendően a semmi mellett döntöttünk, utólag is ehhez ragaszkodtunk.