2015.10.29. 18:09
„Kisemmizték a vidéket” - az államtitkár és a somogyi valóság
A magyar demokrácia elmúlt huszonöt évének legsikeresebb színtere, legnagyobb értéke az önkormányzatiság Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára (korábban maga is helyi képviselő, majd városi polgármester) szerint. Kisemmizett vidék, bohócnak nézett polgármesterek – ez meg néhány somogyi kistelepülés vezetőjének a véleménye. Az álláspontok a somogyi polgármesterek és jegyzők hagyományos siófoki tanácskozásának első, csütörtöki napján ütköztek ilyen módon.
„Mikor vesznek végre bennünket komolyan?” Miért kell félnünk?” „Miért csinálnak bohócot belőlünk?” – záporoztak a kérdések a belügyi államtitkárhoz, vagyis nem lehet azt mondani, hogy „alákérdeztek” volna a polgármesterek. – Kisemmizték a vidéket, vidékfejlesztésnek mifelénk híre-pora sincsen – öntötte szavakba a somogyi kisfalvak kilátástalanságát Fűzfa Balázs, Visnye első embere. – Feketemunkás rabszolgák – ez lehet a falvaink jövője? Miközben az önkormányzatok mozgástere egyre szűkül, hatalmas „latifundiumok” alakulnak ki, amelyeknek a gazdái hozzák-viszik az információt a kormányhivataloktól, miközben én polgármesterként információhiányban vagyok. A kisfalvak nem tudtak mit kezdeni az önkormányzatisággal, ma gatyára vannak vetkőztetve.
Fűzfa Balázs szerint a Start munkaprogram adott némi reményt, „de nem tudunk versenyezni a több ezer hektáros gazdálkodókkal, mert bizony ilyenek is vannak, nem csak 300 hektárosok, ahogyan azt a propagandából hallani lehet”. A visnyei polgármester úgy vélte: nem olyan jövőt szeretne a somogyi vidéknek, mint ami kialakulni látszik, hogy az elpusztásodó falvakban négy-öt házban élnek a zsellérek, akik kapnak némi tűzifát és örülnek neki...
– Egyre jobban félünk – tette hozzá a taranyi Töreki István. – Azért reszketünk, mert ha egy beszámolóban hibát vétünk, a kincstár megbüntet bennünket. Miért?
– Az államtitkár úr csak a polgármesterekről nem beszélt – így Kövér István, Nagyszakácsi polgármestere. – Mikor állítják vissza az anyagi és erkölcsi megbecsülésünket? Egy éve lóg a levegőben a bérezésünk. Arcpirító, hogy miközben az állami cégek vezetőinek bérplafonját kétmillióról ötre emelték, a polgármester több helyütt közmunkásbérért dolgozik.
Hasonló mondandója volt a potonyi Reiz Tamásnak is: – A „csodálatos” feladatfinanszírozást lenyomták a torkunkon, de az önkormányzatok működésének a finanszírozása hogyan maradhatott ki ebből? Tán nem kéne bohócot csinálni a polgármesterekből! Az önkormányzatisághoz ember is kell, akiket fizetni is kell. Úgy csinálnak, mintha ez szerelemből is menne, pedig a minisztériumban se szerelemből dolgoznak.
Főleg az 1500 lélekszám alatti településvezetőknek a bére problémás – válaszolta az államtitkár („Nem csak!” – kiabálták be neki), amikor pedig azt mondta, hogy a kormány előtt van a béremelési javaslat, azt hallottuk a polgármesterek köréből, hogy „már egy éve is ott volt”. Pogácsás Tibor szerint a kormánytól legfeljebb pénzt, de a presztízs biztosítását semmiképpen sem lehet várni, „minden településnek magának kell rálelnie a fejlődés lehetőségére, olyan közösségeket kell létrehozniuk a polgármestereknek, amelyek rátalálnak erre az útra”.
„Az 1990-es alaptézisek szellemében működik ma is a rendszer”
Mindent lehet egy önkormányzatnak, amit nem tilt a törvény – emlékeztetett a „boldog békeidőkre”, az 1990-es indulásra az államtitkár a siófoki konferencián. S arra is: a pártoknak nem sok elképzelése volt az önkormányzati rendszerről, maximum annyi, hogy a döntések helyben dőljenek el és ne folytatódjék a tanácsi rendszer. – Úgy gondolták akkoriban, hogy az adóbevételekből jelentős forrást biztosíthat az állam a helyhatóságoknak, mert a gazdaság fejlődéséből befolyó többletbevétel elegendő lesz az ország működtetéséhez – így Pogácsás Tibor. – Már az első évben kiderült azonban, hogy sokkal szűkösebbek ennél az anyagi lehetőségek.
Az államtitkár szerint a második Orbán-kormány alatt végrehajtott változások ahhoz kellettek, ne dőljön össze a rendszer. – Fontos volt ehhez az 1100 milliárd forintos hitelkiváltás és hogy ne indulhasson újra az adósságspirál. A változások ellenére az 1990-es alaptézisek szellemében működik ma is az önkormányzati rendszer, a megyei szinten alapuló közigazgatás kialakítása a legnagyobb újdonság. El szeretnénk érni, hogy 2017-től az uniós finanszírozású fejlesztések fenntartására is kapjanak forrásokat a helyhatóságok, hiszen ezt sehol sem építették be a kiadásokba.
A szerző kommentárja
A kistelepülések jövője is az ország jövőjétől függ – mondta Pogácsás Tibor államtitkár, meg azt is, hogy „az önkormányzatoknak se mehet jobban, mint az országnak”. S bár maga is volt (városi) polgármester, az államtitkári székből és egy isten háta mögötti somogyi kisközségből nézve egészen más a jelen és a jövő. Óriási a különbség település és település között, a háromezer önkormányzatból háromszáz szedi be a helyiadóbevétel javarészét. A városi polgármesterek székéből nézve is más, szebb a jelen és a jövő, s lehet sikertörténet az elmúlt huszonöt év. De a kevesesek osztályrésze az ilyen jövőkép, mint ahogyan a kevesek fogyasztása, nyaralása, bérnövekedése javítja az országstatisztikát is, a többség ugyanis nem nyaral, nem fogyaszt többet, nem kap magasabb fizetést. Jobban teljesít – sokan vannak, de nem elegen.