„A dioxin nem válogat!” - Illés Zoltán a gumifeldolgozóról

Illés Zoltán egykori fideszes környezetvédelmi államtitkár szenvedélyes hangú előadását aztán már szűk másfélszázan hallgatták, s a többség bizony megdöbbent az egyetemi tanár állításaitól: a Kaposvárra tervezett technológia egészségre ártalmas, a gumifeldolgozásnak hatékonyabb módszerei is léteznek, nem véletlenül állítottak le négy ilyen típusú kezdeményezést Németországban.

– Nem gondoltam volna, hogy akad egy ügy, ami összehozza a kaposvári ellenzéket – ismerte el Pintér Lóránt, az Együtt választókerületi elnöke, miközben a Kristályterembe kísérte Baranyi Krisztinát: a ferencvárosi ellenzéki képviselő azzal szerzett hírnevet a közelmúltban, hogy civil összefogás segítségével sikerült elérnie, számolják fel a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telepét, ahol több ezer tonna mérgező anyag gyűlt össze.



– Ennyien Taszáron is voltak – utalt az április közepi helyi fórumra Utasi Tamás, aki úgy huszadmagával érkezett a faluból a Kaposba, ahol megjelentek a Homatech képviselői is. Őket udvarias, Illés Zoltánt viszont dörgő taps fogadta, ám mielőtt szót kapott volna, Huszka Imre újságíró felolvasta egy kaposvári édesanya, cseppet sem mellékesen környezetvédelmi mérnök levelét.
– Az egészség nem politikai ügy – írta a fiatalasszony –, ezért is döbbentett meg, hogy politikai cirkusszá süllyedt a gumiüzem területének eladására összehívott közgyűlés. (...) Nagyon sok a kérdés a beruházással kapcsolatban, s minden vita elkerülhető lett volna, ha tájékoztatják a kaposváriakat – az üzlet nyélbeütése előtt... nem igaz, hogy egy évi 30 ezer tonna gumit feldolgozó vegyipari üzemnek nincs környezeti hatása, s káros anyag kibocsátása. és nincs olyan berendezés, mely száz százalékos biztonságot adna egy ilyen esetében. Ahogyan ez a hasonló technológiát alkalmazó dunaszerdahelyi üzemnél is látszik. és egy ilyen feldolgozót akarnak Kaposvártól hat, Sántostól és Fészerlaktól egy kilométerre a Kapos mellé... Ide akarják hozni a fél ország gumihulladékát. Úgy gondolom, ötven munkahely nem megfelelő kompenzáció az ingatlanok elértéktelenedéséért a csökkenő turizmusért, az eladhatatlanná váló mezőgazdasági termékekért cserében.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Szűk másfélszázan vettek részt a lakossági fórumon
[/caption]
– Csányi Sándor kérésére megnéztem a Homatech tanúsítványait a technológiáról – vette át a szót Illés Zoltán –, ugyanis az OTP első embere azt mondta: ha veszélyes és rákkeltő az üzem, akkor ő nem vesz részt ebben a projektben. De abból, amit a cég bemutatott nekem, igazából nem derült ki semmi.
Az egykori államtitkár hozzátette: a technológiáról nincs állásfoglalása a Magyar Tudományos Akadémiának, hanem csak az MTA egyik kutatócsoportjának, mely ráadásul a Homatech felkérésére készítette el tanulmányát.
– És tudják: aki kéri a nótát, az fizet – jegyezte meg Illés Zoltán. – Én voltam Dunaszerdahelyen, ahol siralmas állapotok uralkodnak, rengeteg a probléma, látszik, nem működik a technológia. Amit amúgy Németországban különböző időben négy helyen próbáltak ki, s mivel nem csak gazdaságtalannak bizonyult, de a károsanyag-kibocsátást sem tudták megfelelő szintre csökkenteni, leállították mindenütt. Nem csoda, hiszen a pirolízis során olyan anyagok keletkeznek, melyek bármekkora mennyiségben rákkeltőek.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Illés Zoltán ízekre szedte az egész eljárási folyamatot
[/caption]
A környezetvédelmi szakember ezek után ízekre szedte az egész eljárási folyamatot, majd feltette a kérdést: ha ennyire veszélyes és gazdaságtalan, miért van rá szükség és kinek éri meg?
– Akit lefizettek érte! – kiabáltak be többen a hallgatóságból, mire az exállamtitkár egyetértőn bólintott: – Mondjuk húsz százalékkal...
– Aki hasznosítja a gumiabroncsokat, az visszaigényelheti a termékdíjat is – magyarázta tovább –, s ez 57 forint kilónként. Ami harmincezer tonna, vagyis harmincmillió kiló esetében mennyi is? Persze nem baj, ha valaki ezen keresni akar, csak ne az önök egészségének kárára!

Illés Zoltán ezek után arról beszélt, jól hangzik ugyan, hogy folyamatosan ellenőrzik az üzem károsanyag-kibocsátását, de éppen a dioxinok esetében ez nem lehetséges, viszont roppant könnyű fals értékeket bemondani.
– És a dioxin nem válogat fideszes, szocialista vagy liberális között – jelentette ki –, mindenkit megbetegít, s nem kétszáz év múlva, hanem most. Vagyis ez a téma nem párthovatartozás kérdése, hanem a szakmai becsületé, s meg kell értetni mindenkivel, félre kell tenni a pártszimpátiát, s akkor sok lúd disznót győzhet. Mert ha ez az üzem Százhalombattán nem volt jó, akkor miért lenne megfelelő Kaposváron?!

Hasonlóképpen az összefogás és a tájékoztatás szükségességét hangsúlyozta Baranyi Krisztina is, aki szerint máshol egy ilyen beruházást egy-másfél éves egyeztetés előzne meg.
– Ez itt elmaradt, s nem adták meg a lehetőséget az embereknek, hogy mérlegeljék pro és kontra az érveket – mondta. – Pedig le kellene ülnie a szakértőknek, a környezetvédőknek, a civileknek, s megkérdezni például: hogyan kerül majd ide az a rengeteg gumi? vagy mi is keletkezik valójában az üzemben? És mi lesz, ha valami történik az üzemeltető céggel, s itt marad egy szennyező gyár.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Nem adták meg a lehetőséget az embereknek, hogy mérlegeljék pro és kontra az érveket
[/caption]
Baranyi Krisztina szerint még nem késő, az adásvételi szerződést „vissza lehet csinálni”, vagy éppen az önkormányzat tagadhatja meg a beruházás megkezdését, amíg nincs meg minden információ.
– Mert most nincs meg – jelentette ki. – S hogy kikényszerítsék a döntést, közmeghallgatást kell kérni, aláírást gyűjteni, s nem szabad feladni a harcot, mert az önök egészségéről van szó.
A két felszólalás után a pártok képviselői kaptak szót, majd a hallgatóság kérdezhetett a szakemberektől, illetve a Homatech képviselőitől.