Móka, a négylábú segítő tanár

Állatasszisztált kiskonferencián összegezték a Kaposvári Egyetem Gyógypedagógiai Intézetének munkatársai valamint a programban részt vett hallgatók a közelmúltban befejeződött egyedülálló kutatóprogramjuk eredményeit. A szerdai állatasszisztált kiskonferencián egyelőre részeredményekről tudtak beszámolni, ám ahhoz határozottan közelebb kerültek, hogy kidolgozzák, szakmailag mikor indokolt együttműködni egy állattal, milyen tanulási, viselkedési problémákra lehet hatásos az állatasszisztált tevékenység.



– A kutatóprogramban hat csoportban 12 hallgató vett részt egy-egy állattal – mondta el érdeklődésünkre Takács István, a Kaposvári Egyetem Gyógypedagógiai Intézetének igazgatója. – Öt nyuszis és egy kutyás pár átlagosan három fős gyerekcsoportokkal foglalkozott hetente kétszer öt iskolában. – Az egyedüli kikötés az volt, hogy a gyermek problémás legyen, s annak kezelésére az intézmény is megoldást keressen. Ilyen például a teljesítmény-, vagy viselkedészavar, beilleszkedési problémák, vagy valamilyen fogyatékossággal élő gyerek. A kutatás egyik részeredménye, hogy azt már biztosan tudjuk, tiszta populációkra van szükség az eredményhez.

– Ugyanis a 21 gyerek, akikkel a hallgatóink foglalkoztak, életkor szerint és problémáik szerint is rendkívül változatosak voltak – tette hozzá Szalai Katalin, a kutatási program vezetője. – Tehát semmiben nem volt homogén egyetlen csoport se. Ezért azt nem tudjuk megtenni, hogy nagy általánosságokat vonunk le a kutatásból. Ám eddig az állatasszisztált tevékenységeknek nemigen volt kidolgozott protokolljuk. Ma viszont már sokkal közelebb vagyunk ahhoz, hogy kidolgozzuk, szakmailag mi indokolt egyes célok elérése érdekében, egy-egy fejlesztő foglalkozás elemzésekor majd le tudjuk szűrni, milyen problémára hatásos az állatasszisztált tevékenység, s milyenre nem. S ha majd a jövőben tiszta populációkkal dolgozunk, akkor a problémaspecifikus fejlesztést is meg lehet fogalmazni, ami mellé lehet rendelni az állatasszisztáltságot. A mostani konferencia arra pedig mindenképpen jó, hogy szélesebb körben megismerjék a projektet. Mert az ma egy alapvetés, hogy egyre több gyógypedagógusra van szükség. S annak a módszertani repertoárnak, amivel ők rendelkeznek, egyik nagy színfoltja lehet az állatasszisztált tevékenység.

S hogy a kutya mellett miért éppen a nyúl mellett döntött a Kaposvári Egyetem? Állatasszisztált programok működnek már az országban, ám nyúllal asszisztált pedagógiáról, illetve aktivitásról nem csak az országban, de világviszonylatban se hallottak még Takács István szerint, aki hátorozottan állítja, a nyuszi legalább olyan jó „terapeuta” mint a kutya, nem csoda hát, hogy az egyetem kezdeményezésére unikumként tekint a szakma. A kutatási program folytatását firtató kérdésünkre az igazgató azt mondta: a rendelkezésre álló eredmények birtokában annyit mindenképpen ki lehet jelenteni, hiba volna nem folytatni a Kaposvári Egyetemen ezt a kezdeményezést. A kancellár döntött arról, hogy 15 nyúl elhelyezését biztosítja, a nyáron kialakítják a helyüket, s szeptembertől már használhatók.

Nem elvesztegetett idő!

Az állat egyfajta szociális katalizátorként segíti a társas kapcsolatokat, csökkenti a magány érzését Takács István szerint. S mivel manapság az emberek nagyjából 30 százaléka bevallottan magányos, helyük van az állatasszisztált tevékenységeknek a világban és persze az oktatásban is. – Ahhoz, hogy a tanórán meg tudja valósítani mindazt a pedagógus, amit eltervez, egyre több segítségre van szüksége más tudományterületről is – mondta. – Ennek egy része lehet az állatasszisztált tevékenység. Ám szükség van arra, higgyék a pedagógusok, ha bevisznek egy állatot az osztályba, az nem elvesztegetett idő, ugyanis az állat segít befogadóbbá tenni.