Újratervezett szimbólumok: bizottság dönt a települési címerekről

„Palást alakú, felénél vízszintesen megosztott. A palást széle és az osztás fekete színű. A palást felső fele Edde község címerével azonos. A felső részén zöld alapon sárga színű, földműveléshez használatos szerszámok: függőlegesen háttal gereblye felül lévő fejjel, vízszintesen kasza lefelé mutató heggyel, balra tíz óra irányában cséphadaró, jobbra, két óra irányában háromágú favilla háttal felül lévő fejjel. A palást alsó felén kék alapon a Festetics-Inkey család alsóbogáti nagykastélya sárga épületének főbejárata látható piros tetővel” – olvasható az alsóbogáti címer leírása a nemzeti jelképeket felsoroló oldalon. És egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a heraldikai kritériumoknak.



– A rendszerváltásig a hazai települések csak elenyésző részének volt saját címere – magyarázta Récsei Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár somogyi intézményének főlevéltárosa –, vagyis a címerek döntő többsége 1990-ben vagy az utána következő években született. Az önkormányzatok, polgármesterek kértek fel alkotókat, rajzolják meg a települési jelképeket, ám a legtöbbnek nem volt saját szimbóluma, így jellemzően a pecséteket használták fel alapnak. S ehhez jöttek még a környezeti vagy etimológiai jellemzők. Így például a Balaton-partiak esetében a hal, a nádas, a szőlő, vagy éppen maga a tó, a mezőgazdaságból élőknél pedig az eke, a kasza, a borona, s egyéb szerszámok. És persze, ha a polgármesternek vagy a testületnek is volt valami kívánsága, a címerek rajzolói azokat is készségesen megalkották...

Alsóbogát címeréről például, miután a falu akkor még Eddéhez tartozott, utóbbi akkori polgármestere, Megyeri János döntött, s a bogátiak elfogadták új szimbólumnak a rájuk testált címert.
– Azóta is tiszteljük, s szeretjük – jelentette ki Süle Tibor, Alsóbogát polgármestere. – És persze használjuk, helyi rendelet készült róla anno, s minden hivatalos iratunkon szerepel, ahogyan a faluzászlónkon is. Szakmailag, tudományos alapon persze nem tudom megítélni, megfelel-e a kritériumoknak, de nagyon nem szeretnénk, ha arra köteleznének, csináltassunk újat.

A faluvezető szerint ugyanis egyfelől a helyiek már megszokták a címert, melyet a településsel azonosítanak, másrészt a büdzséjüket igencsak megterhelné, ha mindent le kellene cserélni.
– Éppen mostanra használódtak el a faluzászlóink, s csak ezek pótlása többszázezer forint, amit persze nekünk kell kigazdálkodnunk, hiszen ez nem alapfeladat, vagyis nincs rá állami finanszírozás – magyarázta. – S persze az is kérdés, mi lesz a régi dokumentumokkal, ha le kell cserélnünk a címert? Hivatalosak maradnak? Arra is kíváncsi lennék, ha a miénk éppen nem megfelelő, mit rajzolnak majd helyette? Megmondják, milyen keretek között tervezhetünk, vagy csak kijelölik a céget, akihez fordulnunk kell?

Récsei Balázs viszont éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy címert csak nagyon szigorú feltételek mellett lehet tervezni, megannyi előírásnak kell megfelelnie, aki ebbe belevág.
– Nem lehet akármilyen színeket párosítani, ahogyan színbe színt beletenni sem – kezdte sorolni az alapokat. – A rendszerváltáskor készült címerek többségén látszik, készítőik nem törődtek az előírásokkal, a szakma szabályaival. Sok esetben a hajdani földbirtokos család címeréből vettek át elemeket a településibe, noha ezeknek elvileg semmi közük nincs egymáshoz.
A főlevéltáros hozzátette, mindezek ellenére szerinte egy településnek szüksége van címerre, hiszen identitást ad, megkülönböztet, s az ott élők számára különleges jelentőséggel bír.

A megyében amúgy negyedszázadnál régebbi címerrel kevés település rendelkezik. Még Kaposvár is csak 1899-ben készíttette el a magáét, noha ekkor már 26 éve rendezett tanácsú városnak számított. A megyeszékhelyen ráadásul az akkori városvezetés elégedetlen volt az első címerrel, így 1902-ben átterveztették. A szocializmusban aztán ismét új szimbólumot kapott a város, s ennek átalakításából született meg a jelenlegi verzió. A hivatalos leírás alapján álló, csücskös talpú katonai pajzs, kék mezejének zöld hármashalmán kváderkövekből épült várkapu áll, felette három, lőrésekkel ellátott mellvédfallal, a kapu emelt félkör, melyben a zárkő, továbbá jobbról és balról a béllet három-három szimmetrikusan elhelyezkedő köve nagyobb, a kapuban felhúzott csapórács, a bástyán három, azonos magasságú torony emelkedik egy-egy lőréssel és védőpártázatában három-három oromzattal. A pajzs felső élén természetes színű, enyhén jobbra forduló, vörös bélésű, aranyos szegélyű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon, aranymedállal, az arany sisakkorona ötágú, rubinokkal, smaragdokkal és gyönggyel ékesített, a sisakdísz ismétli a címerpajzs kapubástyáját, a foszlányok jobbról kék és arany, balról vörös és ezüstszínűek.

Nagybajomé lényegesen egyszerűbb, a tölgyfaágak a makkokkal a településhez régen tartozó 12 pusztát jelképezik, a vár a Koroknay-családra utal, s később került a címerbe, nem úgy a bíbic, mely a kezdetektől látható.
– Úgy tudom, 1702 óta használ a város címert – jelentette ki Czeferner Józsefné polgármester –, azaz nem hiszem, hogy a bizottság hibát találna benne. A jelképünk mindenütt jelen van, az iratokon, az iskolában, a templomban, s használják a helyi civil szervezetek is, persze testületi engedély után. Szerintem tökéletesen leírja Nagybajomot, vagyis nem szívesen változtatnánk meg.
Elvileg erre nem is kötelezheti a bizottság a településeket, viszont a véleményezés után javasolhatják a címerek heraldikai hagyományoknak megfelelő átalakítását.

Semjén és Lázár is a döntéshozók között

Noha már a 2011-es, Magyarország címerének használatáról szóló törvény rendelkezett a címerbizottság felállításáról, a testületet csak a napokban hívták össze. Az öttagú grémiumot Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese vezeti majd, tagja lesz Lázár János miniszter, Haszonicsné Ádám Mária, a köztársasági elnöki hivatal főigazgatója és Pandula Attila, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, illetve az általuk kijelölt személy. Ötödiknek pedig egy heraldikai szakértő ül majd be a testületbe.