Lábnyom, amit magunk után hagyunk – Nagy lépés a Kassai-völgyben

– Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek – így szól Kassai Lajos gondolata. Viliam Mauritz ezt azzal toldotta meg: az érték olyan növény, amely akkor marad csak életben, ha vannak oly emberek, akik példájukkal öntözik. Nem mindennapos megoldást alkalmazott a művész: a forgácsfa rostra vetett szavakat időnként meg kellett locsolni, különben láthatatlanná vált a felirat.



Felhívják a figyelmet a pozitív gondolatokra

– A Kassai-völgy maga a csoda; hihetetlenül inspiráló ebben a közegben alkotni – hangsúlyozta Viliam Mauritz. – Óriási lábnyomot csináltam, melyben ha az ember benne van, nem is látja, mennyire hatalmas. Épp olyan nagy, mint életünkben olykor a problémák: az ember sokszor nem tudja, mekkora gondban veszett el, ám testileg-lelkileg mindig képesnek kell lennie arra, hogy magasabb szintre tudjon emelkedni. S globálisan nézve már kiderülhet, az adott helyzetben mit tett, s milyen úton halad. A lábnyom egyúttal irányt is mutat: arra utal, mit hagytunk magunk mögött, jó vagy rossz irányba megyünk. Persze, az ember életében a negatív tettekre is van példa, amikor kárt tesz a másik lelkében vagy a természetben. A rendezvénnyel fel akarjuk hívni a figyelmet közösségünk értékeire, s a pozitív gondolatokra. Lényegesnek érzem kifejezni az egymás iránti tisztelet fontosságát, akárcsak közös kincseink védelmét, a hagyomány, s a kultúra ápolását. Ezért is igyekeztünk minél színesebbé tenni a rendezvényt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Ausztrália után itt is bemutatkozhattam, s megismertem két fantasztikus embert, Kassai Lajost és Szombathelyi Tibort.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A Kassai-völgy maga a csoda
[/caption]

„A szeretet árad ebből a helyből”

Százak zarándokoltak a Kassai-völgybe, többen sátrat vertek a környéken. Bár az éjszakai felhőszakadás nem volt túl jó előjel, az égiek megkegyelmeztek: a verőfényes napsütésben újabb családok, baráti csoportok érkeztek.
– A szeretet árad ebből a helyből – mondta egy középkorú székesfehérvári asszony, aki férjével és tinilányával kereste fel a Nagy lépést. – Már többször jártunk a Kassai-völgyben, s elképesztő lelki feltöltődést kapunk időről-időre. Itt minden egy helyen van: íjász- és lovasbemutató, gyönyörű állatok, éltető közösség. Paradicsomi a környezet.
A minden elemében lenyűgöző íjász- és lovasbemutató fergeteges sikert aratott: a mester, Kassai Lajos és tanítványai tudásuk legjavát nyújtották. Az egész napos produkciót drónnal rögzítették, a rendhagyó nyílt nap programjai között mesterségek bemutatója, közös beszélgetések és táncház is szerepelt. A házigazdák más téren is kitettek magukért: ínycsiklandozó étel rotyogott a kondérban, s finom portékáktól roskodazott az árusok asztala: a mangalica húsos szalonnán kívül tüzes paprikát és bio érlelt félkemény sajtot is árultak.

A legnagyobb probléma a rettenetes birtoklási vágy

– Viliam Mauritz egy éve azután keresett meg, hogy az interneten látott velem egy filmet – mondta Szombathelyi Tibor szervező, a bárdudarnoki Élet Iskolája alapítója. – Úgy gondolta, az ötlete összeegyeztethető az én tevékenységemmel. Beszélgettünk, s elmondta mit szeretne. Az emberek figyelmét szeretné felhívni arra, mit hagyunk magunk után örökül. Ezért egy hívást intéztünk az érdeklődők felé: akik változtatni, s változni szeretnének, azok jöjjenek el. Ez egy szeretet találkozó, cél, hogy lépjünk egy kicsit egymás felé. Úgy gondolom, a mai világban talán a legnagyobb probléma a rettenetes birtoklási vágy, amit a fogyasztói világ generál, s emiatt az emberek megosztottak lesznek. Lényeges, hogy a mindennapokban közelebb kerüljünk egymáshoz.