Ima a megsebzett kőkorpuszért

Megcsonkított korpuszok szegélyezik az emberiség útkeresését a harmadik évezred elején. A keresztre feszített Krisztus ábrázolása már önmagában rendkívüli védjegye a földi civilizációnak, testének brutális szabdalása pedig különösen beszédes. Elszomorító, hívőnek, hitetlennek egyaránt. És van, akinek ihlető is.

Bátai Sándor kaposvári grafikusművész alkotásain a zsidó-keresztény kultúra egyéb ikonjai között megjelennek ezek a csonka korpuszok is. Archaizáló stílusban, merített papíron és papíröntvényen rétegesen, töredékesen kapaszkodnak egymásba ezek a különös valóságszeletek. A művésztől néhány hete van egy papírpépből öntött Krisztus-testem.

Tetszik, mondanám, de nyilvánvaló, hogy sokkal többről van szó. Pláne, hogy sokáig az ateisták fölényességével viseltettem a katolicizmus iránt. Istenben hinni? – úgy könnyű, gondoltam. Különben is, csak nagy világvallásból öt van, miért éppen a keresztségben jutott vallást válasszam, amikor a buddhizmus is kedves a lelkemnek, az iszlámot pedig kötelező szeretnem, amióta a fejlett világ utat tévesztett része támadt a torkának egy nagyhatalom és a vallási fanatikusok konfliktusa miatt.

Sokáig kikértem magamnak a hitetlenséget, hívő hitetlennek tartottam magam. De Isten mindig erősen érdekelt. Amikor viszont nagyra becsült Hamvas Béla A bor filozófiájában nemes egyszerűséggel lesajnált mint ateistát, gondolkodóba estem. Ugyanő kicsit árnyalta a képet, amikor azt írta: Isten tagadásánál csak egy nagyobb ostobaság létezik, a létének a bizonyítása. De ezzel nem lettem okosabb. Csak elfogadóbb. Több út is van, de – Hen panta einai – minden egy, mondja Herakleitosz.

Hitetlenként régebben Krisztus „afrikai” arcát mintáztam meg gipszből. Benne volt a kezemben. A szakralitás jelen  idejű művészi ábrázolása azóta is élénken foglalkoztat, részint ezért állnak közel hozzám Bátai Sándor munkái. Az egyetemes kulturális jelek, ikonok világa. A mintha-barlangrajzok a megsebzett kőről. Amiről Nitzschének azt jutna eszébe: Isten halott, és halott is marad – szól a Zarathustra vitatott mondata. A magyarázat szerint Isten halála azért következett be, mert az emberek már nem hisznek benne.

Szétverték a kőkereszt kőKrisztusának fejét, ledöntötték a kereszt felső szárát, ami nem lehetett egyszerű, ugyanis a kereszt három méter magas…

Négyen elfűrészelték a kereszt szárát, ötödik társuk eközben a környéket figyelte, majd amikor a kereszt nagy robajjal eldőlt, mindannyian elszaladtak.

2000 novemberében egy hajnalon a Berzsenyi Gimnázium öt negyedik osztályos diákja ledöntötte a budapesti Dózsa György úton a Regnum Marianum helyén emelt emlékkeresztet.

Nem mindennapi rongálást okoztak a Kálvária szoborcsoporton. A vandál bemerészkedett a szobrok közé, és letörte a könyörgő Szűz Mária bal kezét. A grafikusművész egy Gyurkovics-kisregényt említ, az Isten nem szerencsejátékost, aminek dramatizált változatát egy vendégjátékon még Mensárossal látta 1977-ben Kaposváron. Belévésődött a darab  egy mondata: Isten elvesztette emberét, az ember elvesztette hitét. A hitevesztettséggel is összefügg a Lear király is, s benne a rendszer ragályos hitványsága, ami szintén szóba  kerül beszélgetésünkben.

És Halász Margit is, akinek egy donneri ház padlásáról kerültek elő személyes iratai, minden emlék, ami belőle maradt. Azok ugyanúgy jelek Bátai történelmi panaszfalain – ahogy Géger Melinda művészettörténész írja –, mint a zsidó temetők kőtábláiról vett lenyomatok. Az elmúlás, a közép-keleteurópai ember kaffka-i múlékonyságának mementói.
Pilinszky írja: „Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie? Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel.”

Azon kellene lennünk a karácsonyi csendben, hogy ez a másiknak sikerüljön. Mert Istent keresni legalább olyan fontos, mint megtalálni. De legalábbis nem ostobaság, és különösen nem vandalizmus.

Szétverték a kőkereszt kőKrisztusának fejét, ledöntötték a kereszt felső szárát, ami nem lehetett egyszerű, ugyanis a kereszt három méter magas…

Négyen elfűrészelték a kereszt szárát, ötödik társuk eközben a környéket figyelte, majd amikor a kereszt nagy robajjal eldőlt, mindannyian elszaladtak.

2000 novemberében egy hajnalon a Berzsenyi Gimnázium öt negyedik osztályos diákja ledöntötte a budapesti Dózsa György úton a Regnum Marianum helyén emelt emlékkeresztet.

Nem mindennapi rongálást okoztak a Kálvária szoborcsoporton. A vandál bemerészkedett a szobrok közé, és letörte a könyörgő Szűz Mária bal kezét. -->