Akit sikerre ítél az inkvizíció

Kell valami mazochizmus ahhoz, de elég az időhiány is, hogy ifjúsági előadáson legyünk nézők. Próbálják ki egyszer, Jókai I. A fiatalság minden bájával együtt sem lesz tanulság nélküli. A La Mancha lovagjának matinéközönsége sem úgy és akkorát tapsolt (musical közben nemhogy bocsánatos, de dramaturgiailag szinte kötelező is a lelkesedés), ahogy és amekkorát egy bemutatóközönség szokott, de ettől a varázslat szemernyit sem változott.

A színpadon az előadás működött volna akkor is, ha senki se nézi. Keszég László rendezését ily módon dicsérném első-sorban. Színház hittel. Szépséggel és mocsokkal, a fájdalom és az öröm könnyeivel, szépirodalmi értékekkel és kiváló zeneiséggel. Ha valahol megtörik az előadás lendülete, az éppen a zenés tartalmak érkezése, hol soknak érzem az ismétlődést, hol fölöslegesnek az adott dalt, de a műfaji szabályosság és a szerzői jogok kötelme mellett ezek olyan adottságok, mint a világ megváltoztathatatlansága.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A lovag és segítői
[/caption]

Ha tényleg meg lehetne váltani az emberiséget a bűneitől, talán semmi értelme nem lenne az egésznek. Don Quijotei állhatatossággal törekedni a hitre, a jóravalóságra, imára kulcsolni a kezet akár hitetlenül is, és a kudarcok kódoltsága, a rontások tornyosuló szélmalmai ellenére is menni előre a csatába, ez elég. Őrültségnek és katarzisnak is. Olyannyira elég, hogy egy jó színtársulat, mint amilyen a kaposvári, gyönyörűen „őrül együtt” a kecskeszakállú la manchaival, és magával ragadja a közönséget is fészbúkostul.

Purgatóriumra emlékeztető börtönben vagyunk valahol a föld és a földmag között. Árvai György rideg-színtelen díszletét Memlaur Imre kékes fényei teszik még nyomasztóbbá. Széles vaslépcső vezet a hit nevében elkövetett középkori 2.0-ás esztelenség, az inkvizíció magasságából a nyomorultak világába. Ide érkezik Servantes, a költő és színész. Egy módon tarthatja meg összes értékét, emberségét és kéziratát, ha eljátssza azt a börtön rögtönzött bíróságának. Jobb dolga nem lévén, az egzisztenciák alagsora játékteret enged a fennkölt színdarabnak. Ez a La Mancha legnagyobb húzása: az író-színész a színen bújik Alonso Quijana vidéki földbirtokos bőrébe, aki olvasmányainak romantikájától hajtva nemes lelkű lovagként születik újjá. A történet másik nagyszerűsége a Shakespeare-kortárs Servantes nagyszerűsége. Állítólag egy napon hunytak el, s kapaszkodjanak, létezik elmélet, miszerint a két író egy volt.



Stauróczky Balázs zenekara biztos támaszt ad a színész énekeseknek a Csikyben. Elsőként is a címszerepet éneklő Kőrösi Andrásnak, akinek a játékára és a képzett hangjára csak jó szavam lehet. Az akciókat, a vívásokat kellene még begyakoroltabbá tennie, amint az alaposan megmozgatott kar táncai is elviselnének még egy-két sodróbbá tevő finomítást Bodor Johanna élőképekkel is játszó koreográfiájában. Nyári Szilviában az odaadó maximalizmus tökéletes Dulcineára talál; a pokol bugyrait megjárt és a felemelkedésében is megbecstelenített lány újjászületése a lovag úrnőjeként a La Mancha-történet kulcsa.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Újra támadásban La Mancha lovagja
[/caption]

A Dulcinea-dalok a színésznő falzettjét is alaposan megpróbálják a hangfekvés nehéz váltásaival, amit a drámai játék fizikai teljesítménye sem könnyít meg. Némedi Árpád hűséges-jólelkű, a gazdája gondolatait is ismerő Sanco Panzája ugyancsak erénye a Keszég-rendezésnek, mely Szűcs Edit jelmeztervező számára is boldogság lehetett, ez a hulladékból kreált hacukákban is meglátszik. Kovács Zsolt karizmatikus börtönkormányzóját és Sarkadi Kiss János kétkedő hercegét, valamint Csonka Ibolyát és Czene Zsófiát emelném még ki a társulatból, mely nagyon együtt van a La Manchában.
A kaposvári Don Quijote sikerre van ítélve, ha ezt az inkvizíció még nem is tudja.