Fekete komédiával emlékezik a színház Schwajda Györgyre

Schwajda György, a drámaíró hasonló ingovánnyal küzdött életében, nem ideológiai, hanem irodalmi a dágványra lépés hasonlósága persze, mint tette azt Csurka István. Egyikükről sem az egykoron elismert színpadi szerző találatait hozná a Google. Ha rákeresnénk. De nem keresünk, mert emlékszünk a nemzetis kormánybiztosi időkre csakúgy, mint a kaposvári városvezetés felkérésére írt, kétszáztizenkét hibával beadott színigazgatói pályázatra. Ez is Schwajda György. Aki nagyobb művész volt annál, semhogy rá emlékezve ne lehetne ezeket az összefüggéseket is leírni. Öntörvényű és makacs, az újságírókat nem szívelő magatartása ellenére is van, amiért jó érzés emlékezni arra, hogy ismerhettük. Interjút vele egyeztetni a lehető legkönnyebb volt, ebben is nagyvonalúan, a mai vidéki értelmiségi léthez képest kifejezetten gyönyörködtetően vállalta karakteres véleményét. Ugyanilyen karakteresen mondott nemet is, ha terhére volt a szó. Egyenessége méltó előzménye a jövőnek.

Míg Dörnerék a „Hátországban” Csurka Hatodik koporsójával ígérik az állóvizek felkorbácsolását jövőre, addig Schwajdát csöndesen bemutatta Kaposváron a Csiky Gergely Színház stúdiója. Nehéz úgy beülni a nézőtérre, hogy már a fentieket is tartalmazó testes kaposvári színháztörténet ne kérjen elnézést, s üljön kéretlenül az ölünkbe, de a viselhetetlen súly percekig sem zavar. A Szent család, mondom a türelmetleneknek, rendben van. Lázár Kati szerepeltetésével a legszebb színházi hagyományokkal él: működik. A néző gondolataiban motoz, szereplővé teszi le- és felmenőit, családfányi lelkiismereti deficiteket téve ennek a két és fél órának a mérlegére. Mert Schwajda írni tudott.

Szalai József díszlete egy pesti bérház egyszobás lakását idézi a korhű hatvanas évek bútoraival. Az anya a kereveten fekszik teljes időtlenségben, a feledés felé félúton. Az időbe határozott kopogás rántja vissza. Tétova ténfergés, majd vita Lecső Péter állampárti nyomozójával, aki feltárja egy előre megfontoltan lebukásra játszó bolti lopás történetét. Az anya ezzel a cselekménnyel kívánt egy utolsó lendületet venni vissza a családi körbe, ahonnan álhatatos konspirációval kikerült, de a terv az elvtársi kapcsolati hálóban elakadt. Idegőrlő egyedüllétét, kibeszéletlen fájdalmait lakásszintű egéretetéssel oldja, és a törött családi puffláb kitámasztásával kiált életjelet. Négy gyereke nem látogatja, gyűlnek a táblacsokik az unokáknak a világ legszebb nagymama-sminkelési jelenete közben.

Lázár Kati alakításában a fentiek minden árnyalata jelen van, mélyen átéltek és értettek a motivációk, melyek a valóság és a valótlanság határán toporognak a hasogató ballal. Az évad alakítása. Szótlanságában erős jelenet, amikor A nagyfiam, Kocsis Pál belügyi alkalmazottja, őt vette célba a boltilopás-akció, gőzgombócevés közben kap az utolsó falatnál kap köhögőgörcsöt. Kőrösi András A kisfiamja különösen-tüneményesen, Fándly Csaba Öcsije megfelelési apóskomplexussal, Német Mónika A kislányomja veszélyeztetett terhességi ágynyomással vesz kibúvót a némileg érthető anyakerüléshez. Miközben az anya a lépcsőházi ganglakók körében vásárlói hálózatot épít: Horváth Zita leharcolt alkoholistája, Tóth Molnár Ildikó szeretetéhes háziasszonya és Kovács Zsuzsanna mosdatlan beszédű, méregkeverő házmestere boltol vele.



Schwajda Gergő rendezése a lét és nemlét határán egyensúlyozva, finom csattanóval hagyja benn fekete komédiát a hétköznapokban. Ahol a család helye van. Vagy volt.