Csaknem hatszáz oldalas bluestörténelem

Korábban nem volt szakmai kapcsolatom a blues-zal, csak zenekedvelő és lemezgyűjtő voltam, és a nyolcvanas évektől, amikor Magyarországon igazán intenzív lett a bluesélet, rendszeresen jártam a koncertekre – mondta Kovács József

„Több mint hat évig dolgoztam a könyvön, munkámra támaszkodtam a Poptarisznya internetes rádióban hetente csütörtökönként jelentkező műsoromban, a Blues megállóban is”.

Mint felidézte, 2008-ban a New York-i Greenwich Village-ben rajongóként hallott blueskoncert volt rá olyan elemi hatással, hogy úgy döntött, hazatérve a blues-zal fog foglalkozni. Megalakította a Blues Night Long elnevezésű formációt, amelyben azóta is basszusgitározik és beleásta magát a blues történetébe, a műfaj a szenvedélyévé vált.

A könyv a blues fejlődési szakaszait történelmi, gazdasági és kulturális környezetben mutatja be az Afrikából behurcolt néger rabszolgák Amerikába érkezésétől egészen napjainkig, a hazai bluesélet ismertetéséig. A kötet átfogó képet ad a blues stílusairól, ismerteti a legjelentősebb blueselőadók életútját, legjobb lemezfelvételeit.

„Nemes Nagy Péter, a műfaj egyik legjobb hazai ismerője írt egy nagyszerű könyvet A blues nyomában címmel. Ez 2000-ben jelent meg és komoly inspirációt jelentett számomra” – jegyezte meg a szerző, aki közgazdászként dolgozott az elmúlt évtizedekben.

A blues és a dzsessz története ugyanoda vezethető vissza, Afrikából behurcolt rabszolgák hozták magukkal a zenét. Mint Kovács József kifejtette, a blues Amerika déli rabszolgatartó államaiban, Mississippiben, Alabamában és Floridában alakult ki, míg a dzsessz Louisianához, New Orleanshez kötődik.

„A 20. század húszas éveiben voltak az első lemezfelvételek, és kezdetben sok blueslemezen dzsesszzenészek adták a kíséretet, Louis Armstrong is ilyen számokban volt hallható először. Ekkor jött létre a blues és a dzsessz szimbiózisa, a találkozás mindkét stílust nagyban gazdagította.

A blues zene napjainkban is tartó fényes pályája akkor kezdődött, amikor a fekete vaudeville énekes és táncos, Mamie Smith 1920-ban elkészítette Crazy Blues című korongját.

A blues érzelmi világa, kifejező képessége, amiről leginkább felismerhető. Zenei szerkezete repetitív, szövegében legtöbbször kérdés-felelet felépítésű. Ritmikailag lehet nyolc, tizenkét vagy tizenhat ütemes, de ma már a blues sok más műfajjal keveredik, legújabban a rappel, a hiphoppal is” – fejtette ki Kovács József.

A szerző a könyvben több száz bluesdalt ajánl meghallgatásra az olvasónak. Arra a felvetésre, hogy melyiket tekinti a blues három legfontosabb felvételének, az említett Crazy Blues mellett Muddy Waters 1948-as lemezét, az I Can't Be Satisfied-ot említette másodikként. „Waters zenéje óriási hatást gyakorolt a hatvanas években a brit zenei életre, annak stílusára, a fehér blues kialakulására, ez a dal ihlette a Rolling Stones Satisfactionét. Amikor az ötvenes évek végén Waters fellépett Angliában, a nézők között ott voltak a fiatal rock- és blueszenészek, akikből később világsztárok lettek”.

Kovács József a harmadik mérföldkőnek az 1965-ös newporti fesztivált említette, ekkor váltott akusztikusról elektromos gitárra Bob Dylan, akit a feketékből és fehérekből vegyesen álló Paul Butterfield Blues Band kísért.

„Dylan addig a folk és a country sztárja volt, elektromos gitárjával akkor új korszakot nyitott a blues történetében is”.

A könyv végén harmincoldalas áttekintés olvasható a blues magyarországi történetéről. A szerző Radics Bélát nevezi meg az első magyar blueselőadónak; a gitáros Jimi Hendrix, a Led Zeppelin és más angolszász bluesrock előadók számait játszotta először a magyar közönség előtt.

„Vas Zoltán már a hetvenes évektől akusztikus bluest játszott, de nem lehetett lemeze. Az 1978-ban indult Hobo Blues Band sikerrel tudta magyarul előadni a bluest és széles körben befogadhatóvá tenni. A nyolcvanas-kilencvenes években a Palermo Boogie Gang Fekete Jenővel volt nemzetközi mércével is nagyon komoly formáció, de napjainkban is számos kiváló csapat működik, köztük Ferenczi György és a Rackajam” – mondta végül Kovács József.