Egy fejezet, amely Idegenben ért véget

A Bosszúállók: Végjáték után sem áll meg élet, pedig néhány hete még pont az eredeti csapat miatt izgulhattunk a mozikban, most pedig megérkezett a harmadik fázis végleges lezárása, a Pókember: Idegenben című alkotás. Ez pedig igen meglepő lehet, főleg azok után, hogy az előbbi film több mint tíz év munkáját koronázta meg.

A Pókember: Idegenben című alkotás már az előzetesek alapján is inkább egy könnyed tinifilm, mintsem egy komoly szuperhősös történet. De mit is várunk egy olyan filmtől, amelynek a főszereplője még csak 16 éves?

A sztori maga a Végjáték eseményei után hónapokkal játszódik, tehát ha lassan is, de kezd visszaállni a rend azok után, hogy sikeresen visszahozták a csettintés áldozatait. Peter Parker (Tom Holland) természetesen még mindig az előző hónapok és Vasember halálának a hatása alatt van, ami teljesen érthető, hiszen Tony Stark hatalmas szerepet játszott az életében. Ennek ellenére igyekszik megmaradni annak a hétköznapi srácnak, aki korábban is volt. Az európai osztálykirándulásuk pedig tökéletes alkalmat ad arra, hogy végre lazítson, a barátaival és a szerelmi problémáival foglalkozzon, akárcsak egy átlagos tizenéves.

Természetesen az idill nem sokáig tart, hamar a képbe kerül Nick Fury (Samuel L. Jackson), aki egy megbízást ad a fiúnak, miután furcsa lények, az úgynevezett Elementálok, rátámadnak a bolygóra, hogy azt teljesen elpusztítsák. Peter próbál ugyan kibújni a feladat alól, ám Quentin Beck, vagyis Mysterio (Jake Gyllenhaal) kijelenti, hogy a fiú nélkül nem tudja megmenteni a Földet. Peternek ekkor kezdődik csak az igazi európai kaland, hiszen úgy kell helyt állnia szuperhősként, hogy közben se az osztálya, se a szerelme ne jöjjön rá, hogy ő rejtőzik Pókember álarca alatt. Ez azonban nem elég, egy újabb hirtelen, ám jónak látszó ötletével ismét nagy bajba sodorja nem csak saját magát, hanem az egész Földet.

A film pedig tökéletesen bemutatja Peter vívódását saját magával, főleg azok után, hogy szokásához híven elszúrt mindent. Könnyen bele tudjuk képzelni magát a helyébe, hiszen leszámítva a szupererőt, mindannyian jártunk a cipőjében, mivel a középiskola részben tényleg arról szól, hogy beilleszkedjünk a környezetünkbe és megtaláljuk az egyensúlyt a kötelességünk és a szabadidőnk között. Ned és MJ (Jacob Batalon és Zendaya), Peter jó barátja és szerelme most is hozzák a Hazatérésben mutatott formájukat, igazán szerethető figurái a filmnek a maguk különc módján. Mysterio pedig kétség kívül hiteles a vesztes, elnyomott és bosszúszomjas ember figurájaként, aki arra vár, hogy végre ő győzzön.

A poénok, akárcsak a Pókember: Hazatérésben, most sem maradhatnak el. Azzal azonban nem árt tisztában lenni, hogy ez nem az átlagos szuperhősfilm, amely akciójelenetek sokaságával kápráztatja el a közönséget, mivel nem az a célja. A Pókember: Idegenben egy könnyed nyári mozi, amiben semmit sem kell véresen komolyan venni, és senkiért nem kell a végletekig izgulni. Egy biztos, az ifjú bosszúállót sikerült még közelebb hozni a közönséghez, mivel legújabb kalandjával számtalan rajongó még inkább a szívébe zárhatta.

Az utolsó képkockák után nem érdemes azonnal felpattanni a székünkből, hiszen a Marveltől megszokott módon, most is kapunk két extra jelenetet, amelyek után garantáltan vakarni fogjuk a fejünket. Ezek után már most biztosak lehetünk abban, hogy a negyedik fázis alkotásai is igencsak nagy meglepetéseket tartogathatnak számunkra.

Borítókép: imdb.com