MMA-tárlat Passauban: dobozmesék az üvegfalon innen és túl

Ezek a munkák tükrözik azt a hangulatot, azt az atmoszférát, azt a szellemi állapotot, ami az egypártrendszerben a képzőművészeknek is kijutott. Ha másért nem, azért, mert a megfelelő cenzorok belelátták a műveikbe azt, ami benne sem volt, vagy észrevették azt, ami benne volt – fogalmazott a Figyelő kérdéseire válaszolva Stefanovits Péter, a Verstrichene Zeit (Elfolyó idő) című, Passauban megnyílt és őszig megtekinthető kiállítás egyik kurátora. Társa, Alapfy László szerint a határ harminc éve kinyílt, aztán lett belőle egy üvegfal.

A tárlat előzményeiről szólva Alapfy László elmondta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) képzőművészeti tagozatát kérték föl, hogy rendezze meg ezt a kiállítást a határzár megnyitásának harmincadik évfordulója alkalmából. Mint mondta, ő maga a társkurátori megkeresésnek azért is szívesen tett eleget, mivel a volt NDK-ban, Lipcsében végezte a tanulmányait, és annak idején kifejezetten tetszett neki, hogy megnyitják a határt a keletnémetek előtt. Váratlan és nagyon meglepő élmény volt.

Stefanovits Péter a kiállítás a megnyitó eseményeit felidézve elmondta, hogy

részt vett rajta többek közt Bernd Sibler tudományért és művészetért felelős bajor államminiszter, magyar részről Balog Zoltán miniszterelnöki megbízott, volt miniszter, Tordai-Lejkó Gábor, Magyarország müncheni főkonzulja és Kucsera Tamás, az MMA főtitkára.

A kiállítók közül is sokan kiutaztak.

Október elején Stuttgartban, decemberben pedig Berlinben lesz látható a vándorkiállítás a helyi Magyar Intézetekben.

A kiállítók közé döntően a hatvanas-hetvenes korosztály képviselői kerültek be, csak Szabó Menyhért az, aki a harmincasok generációjához tartozik; az ő műve, két nagy méretű, gumiból öntött fej magában hordozza azt a szellemi megnyomorítást, amelyet a diktatúra hozott számunkra.

A legidősebb kiállító Csáji Attila festőművész, de érdekes módon ő az egyik legfiatalabb irányzattal, a fényművészettel foglalkozik, a kiállításon speciális lézeres szuperpozícióval készült videójával vett részt. Alapfy László javaslatára kerültek be a kiállításba a plakáttervezők, élükön Orosz Istvánnal, akinek legendás műve, a Tovarisi konyec! a kiállítás plakátján is látható, s plakátokkal, illetve reklámfotóval mutatkozik be Árendás József, Bakos István, Barát Ferenc, míg Kulinyi István két festménnyel szerepel.

A kurátorok, mint elmondták, igyekeztek olyan grafikusok, fotósok munkáit a tárlatra válogatni, akik konkrétan a határnyitással kapcsolatos művekkel szerepelnek, s vannak nonfiguratív alkotások is, amelyek átvitt értelemben kapcsolódnak a témához.

Ilyen például Szőcs Miklós TUI alkotása, a Végtelen fa, amelyből az élesebb szegélyekkel a Nyugat rendelkezik, a lágyabb, gömbölyű formájú a Keletet mutatja be. Ez a lágy lekerekítettség jellemzőbb volt ránk, a másik, a keményebb, a kapitalizmusra érvényes világú.

A kiállított művek jó részét természetesen nem lehetett volna bemutatni 1989 előtt. Ilyenek például Prutkay Péter dobozművei, a Besúgók emlékműve vagy a Hordozható határ című alkotások.

M. Novák András Határsávja és Lajta Gábor Visszaút I–II. című alkotása jeleníti meg azt a hangulatot, amikor az ember egy nyugati utazásról hazatért: hogyan fogadták a határőrök, hogyan turkáltak az utas holmijában.

A kurátorok arra is felhívják a figyelmet, hogy szerintük az államszocialista időszakban sokkal támogatottabb volt a hazai művészet. Az eltelt harminc év alatt helyre kellett volna hozni sok mindent, és akkor az európai vérkeringésbe is beléphettünk volna. Ez viszont nem sikeredett, ugyan a határ kinyílt, de átváltozott egy üvegfallá.

Továbbra sem mehetünk, mozoghatunk a világban, legalábbis nem úgy, mint „nyugati” kollégáink, és nem azért, mert nincs útlevelünk, hanem mert nincs elegendő pénzünk – mondta Alapfy László, hozzátéve: az alkotók jelenlegi helyzetét ráadásul még ma is érintik a 2009-es válság utóhatásai.

Harminc éve szabadon

„Rendkívül jó ötletnek gondoltam. Nekünk, németeknek harminc éve még harcolnunk kellett a szabadságért” – fogalmazott Marion Bornscheuer, a passaui Modern Művészetek Múzeumának igazgatója a Verstrichene Zeit (Elfolyó idő) címmel a Magyar Művészeti Akadémia által rendezett kiállítás megnyitóján. A 23, nemzetközileg is kiemelkedő hazai képzőművész – közöttük olyan nevek, mint Szemadám György festőművész, Farkas Ádám szobrász, Orosz István grafikusművész vagy a kurátorként is közreműködő Stefanovits Péter képzőművész – tekintélyes csapata megjeleníti a diktatúra máig ható emlékét, s tükrözi kortárs magyar alkotók jelenünkre adott válaszait is. A tárlat a 30 éve szabadon emlékévhez kötődik.

Borítókép:

Átjáró a múltba. Szurcsik József festményének részlete

Forrás: Figyelő