Terrorcselekmény történt 2006-ban

Gaudi-Nagy Tamással a Magyar Nemzet készített interjút.

Hol volt 2006. szeptember 17-én, amikor kiszivárgott Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde?

Az ügyvédi irodámban értesültem Gyurcsány felháborító beszédéről, amelyben beismerte a trükkök százait és azt, hogy lényegében választási csalást követtek el, mivel a tavaszi választás előtt hazug módon eltitkolták az ország csődközeli helyzetét. Amikor pedig a spontán tiltakozások megkezdődtek, biztos voltam benne: csak idő kérdése, hogy mikor csap le az akkor már évek óta Gergényi Péter által irányított rendőrség a fővárosban.

A 2002-ben kormányra került MSZP–SZDSZ idején ugyanis ekkorra már túl voltunk számos békés kormányellenes tüntetés erőszakos és jogellenes feloszlatása, a résztvevők menetrend szerinti önkényes fogva tartása, majd koncepciós eljárás alá vonása miatti jogvédő csatákon.

A 2006 őszi – bolsevik mentalitású – rendőrállami módszereket tehát már évekkel előtte előszeretettel vetette be az akkori hatalom a másként gondolkodó ellenzékiekkel szemben, és ezt egyre durvább módszerekkel folytatta a balliberális kormányzat 2006 után is.

Mikor szerzett tudomást az első rendőri brutalitásokról?

Az MTV székháza elleni ostrom estéjén, 17-én és az azt követő hajnalon már érkeztek hozzánk bejelentések a rendőri erőszak áldozatává vált jogsértettek érdekében. Szemtanúk, barátok és kétségbeesett szülők kértek védelmet a bajba kerülteknek. Másnap este pedig elszabadult a pokol, amikor a Kossuth térről az MSZP székház elé vonuló, Gyurcsány lemondását és a kormány távozását követelő tömegre a Köztársaság téren lovasrohammal és rendőrkutyás rohamrendőrökkel támadtak. Ne felejtsük el, hogy Gyurcsány aznap délelőtt az Országházba rendelte a rendőrség vezetőit, akiket letolt a tévéostrom miatt, és kemény fellépést követelt. A rendőrség teljesítette az elvárást. A Blaha Lujza téren közvetlenül mellettem lőttek fejbe könnygázgránáttal egy fiatalt, akit eszméletlen állapotban vittünk a mentőhöz. A rendőrök egyre kegyetlenebbé váltak, és hajnalban elkezdődtek az embervadászatok.

Válogatás nélkül agyba-főbe vertek mindenkit, az elfogottakat először a Magyar Rádió ávós kínzókamrává és gyűjtőtáborrá alakult udvarára hurcolták, onnét rendőrségi fogdákba.

Sokuknak volt része megaláztatásokban, kínzásokban és embertelen bánásmódban, hajnalig tartó kényszervallatásban. A főváros fogdái megteltek megfélemlített, többségében sérült, a védelemhez való jogtól megfosztott fiatalokkal, akikről szeretteik napokig nem tudtak semmit. Az embervadászat másnap, tehát szeptember 20-ról 21-re virradó éjjel is folytatódott. Előfordult, hogy rendőrségi felirat nélküli furgonok járták a várost, és abból kiugró, azonosító nélküli rendőrök támadtak buliból hazafelé tartó fiatalokra, véresre verték, begyűjtötték, majd képtelen gyanúsítások alá vonták őket. Kétszáz fiatal első fokon előzetes letartóztatásba is került, a fogva tartás során szörnyű megpróbáltatásokon estek át.

A rendőri brutalitás október 23-án csak fokozódott, Budapesten elszabadult a pokol.

Valóban október 23-án jutott csúcsra a terrorgépezet pusztító működése. Velem együtt sokan nem gondolták volna, hogy a tüntető csoportok, illetve a magányos járókelőkkel szembeni szeptemberi kegyetlen támadássorozat után a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz az 1956-os szabadságharc 50. évfordulójára szervezett megemlékezése és a Kossuth téri tüntetők is célkeresztbe kerülnek. Soha nem látott mértékű rendőri erőt vetettek be, rendkívül veszélyes, roncsoló hatású, ráadásul nem is rendszeresített vadászfegyvereket használtak, fejmagasságban ezerszámra lődöztek gumilövedékeket és könnygázgránátokat törvényes alap nélkül. Az itt kialakult küzdelemben többen voltak, akik súlyos sérülést szenvedtek vipera- és tonfaütésektől, könnygáztól, illetve kirívóan erőszakos rendőri fejberúgástól, bántalmazástól. A pokol legmélyebb bugyrai egyébként az Erzsébet térnél nyíltak ki, ahol vízágyús rendőrségi gépjárművek összehangolt támadása mellett egy perccel a Fidesz-megemlékezés befejezése után kardlapos lovasrohamot vezényeltek a babakocsis, kisgyermekes családokra, idős emberekre és alapvetően békés polgárokra.

Fejmagasságban kilőtt könnygázgránátokkal, illetve több ezer, szintén fej- és nyakmagasságban kilőtt gumilövedékkel vadállati módon támadtak az emberekre, minden törvényes előírást megszegve.

Több vendéglátóhelyre is betörtek, és végigvertek mindenkit, egy kikergetett vak ember hátába közvetlen közelről kétszer is belelőttek kétcentis gumigolyós lőszerrel. Csapaterős karhatalmi harcászatot folytattak az Astoriánál tartott megemlékezés résztvevőivel szemben, illetve azon békés kormányellenes tüntetőkkel szemben, akiket 23-án hajnalban – utóbb a bíróság által megállapítottan – jogellenesen szorítottak ki azért, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya „szabadon”, a nép nélkül „ünnepelhesse” a szellemi elődei által vérbe fojtott szabadságharcot számos külföldi államfő és kormányfő részvételével.

Gyurcsány parancsára cselekedtek a rendőrök?

Bene László volt országos rendőrfőkapitány elmondta a 2006-os vizsgálóbizottságunk előtt, hogy Gyurcsány kifejezetten arra kérte, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy ő biztonságban és nyugodtan „ünnepelhessen”.

A tervet bőven túlteljesítették.

A Kossuth téri tüntetők erőszakos kiszorítása után a délelőtti órákban a Nádor utca felől állami megemlékezésre érkező tüntetők ellen a készenléti rendőrök tömegoszlatást hajtottak végre, amelyet utóbb szintén jogellenesnek nyilvánított a bíróság.

Milyen bűncselekményi kategóriába sorolható az akkori rendőri brutalitás?

Ez a cselekménysorozat, együtt értelmezve a szeptemberi szisztematikus rendőri erőszakkal,

mindenképpen kimeríti a terrorcselekmény fogalmát, amelynek lényeges tartalmi eleme, hogy a lakosság megfélemlítése érdekében súlyos erőszakcselekményeket hajtsanak végre.

Ezt maradéktalanul teljesítették is a rendvédelmi szervek, amelyek tagjai törvényellenesen, azonosítószámok és jelvények nélkül, maszkban tevékenykedtek, számos esetben kirívó kegyetlenséggel, a törvényes előírásokat súlyosan megszegve. Előfordult vipera használata is, illetve tudatos sérülés okozása, mint Fábián Gábornál, akinek az ujját törték el a Dob utcánál, míg ugyanitt nem messze tőle Nagy László szemét lőtték ki célzott fejlövéssel, aki el is vesztette egyik szeme világát. De a közelben sérült meg Csorba Attila is a jobb állapotú szemére, aki az agy- és szemsérüléséből fakadó gyötrelmeket nem tudta elviselni, és 2013-ban öngyilkos lett.

Ő a 2006-os rendőri állami erőszak egyik halálos áldozata.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat igyekezett felkarolni az áldozatok ügyét, számos pert indítottak a különböző rendvédelmi szervekkel szemben. Mit lehet ezekről tudni? Hány rendőrt ítéltek el? Hány esetben fizettek kártérítést?

A jogsértettek jogvédelmét kezdettől fogva elláttuk nagy számban, közel száz jogsértettel foglalkoztunk, akiknek először a büntető-, illetve szabálysértési védelmét kellett megoldani, sokszor lehetetlen körülmények között, valótlan rendőri jelentésekkel, vallomásokkal szembesülve, és azzal, hogy a rendőrségi kamerafelvételek, illetve a térfigyelő kamerák felvételei rendszeresen hiányoztak akkor, amikor azok a valótlan rendőri állításokkal szemben igazolták volna a megvádolt személy ártatlanságát. Mégis jelentős sikereket értünk el, hiszen védenceink döntő többségének felmentését vagy az ellenük folyó eljárás megszüntetését elértük.

Voltak olyanok, akiknél ez nem sikerült, ott a 2011-ben elfogadott semmisségi törvény jelentett megoldást.

Igazi áttörést a kormányváltás hozott, hiszen 2010 májusában országgyűlési határozat rendelte el a jogsértettek jóvátételét, amelyre több hullámban, de végül sor került, ideértve a közel 150 Kossuth téri tüntetőt, akiknek a gyülekezési jogát sértették meg a törvénytelen feloszlatással. Az utolsó csoportjuk idén kapta meg a jóvátételt, a legtöbben azonban már 2010–2011-ben jóvátételhez jutottak.

Összesen hány ember sérült meg 2006 őszén?

Közel ezer civil testi-lelki sérülését okozták ezek a 2006. szeptemberi–októberi karhatalmi akciók, és legalább kétszáz civil súlyos sérülésével jártak – köztük 14 szemsérült – negyedannyi, 47 súlyos sérült rendőrrel szemben.

Tehát Dobrev Klára hiába hazudja azt, hogy több rendőr sérült meg súlyosan, mint tüntető.

A súlyos sérültek a maradványállapottól függően akár többmilliós összegben is részesültek, nyilván ez nem adja vissza a szemük világát, de az életbeli elnehezülést bizonyos értelemben kompenzálja. Legalább háromszáz ember több mint 320 millió forint összegű jóvátételben részesült.

A felelősségre vonás mérlege hogyan alakult?

A rendőrök elleni eljárások terén rendkívül aggasztó a helyzet, hiszen több száz feljelentés volt, ennek nyomán csupán 61 vádemelés történt, amelyből 42 felmentéssel végződött, 17 elítélés volt, ebből két esetben letöltendő börtönbüntetést szabtak ki bántalmazó rendőrökkel szemben.

Az ügyészség képtelen volt kellő hatékonysággal feltárni ezeket a szisztematikus rendőri bűncselekményeket.

A rosszul értelmezett mundérvédelem mellett ebben az is szerepet játszhatott, hogy valóban nehezen voltak azonosíthatók az elkövetők, ugyanakkor az is tény, hogy a rendőri alegységek vezetői jelvény nélkül is fel kell ismerjék az alárendeltségükbe tartozó bevetési területen tevékenykedő rendőröket, ám ezt nem tették meg, amivel bűnpártolást követtek el.

A legtöbb eljárást megszüntető határozat Ihász Sándorhoz köthető, aki ma a Demokratikus Koalíció igazságügyi szakértője, akkor a Fővárosi Főügyészség vezetője volt.

A legsúlyosabb hibát az ügyészség a rendőri vezetők perénél követte el, amely a 2006-os vizsgálóbizottságunk feljelentései alapján indult, de teljesen téves nyomvonalra siklott, hiszen Gergényi Pétert például az azonosítójelvények hiánya nélküli, szisztematikus erőszakot alkalmazó rendőrök tevékenysége helyett csupán a tévészékház szeptember 18-i nem megfelelő védelme miatt vádolták meg. Így egy nevetséges mértékű, szerény négyszázezer forintos pénzbüntetést kapott. 14 rendőr vezetőből 12-t felmentettek, döntő mértékben elévülés miatt. Az ügyészség kézzel-lábbal kapálózott az ellen, hogy mi, nemzeti jogvédők sértetti képviselőként segíthessük a vád munkáját. Hiába bocsátottunk több tucatnyi bizonyítékot a bíróság rendelkezésére, azokat nem vették figyelembe, de kétségkívül a bíróság csak a vád keretei között ítélkezhet.

A terrorcselekmény vádja sajnálatos módon annak ellenére nem merült fel, hogy a miniszterelnök megbízottja, a néhai Balsai István által vezetett vizsgálóbizottság is arra a következtetésre jutott a Nemzeti Jogvédő Szolgálat álláspontjához hasonlóan, hogy a terrorcselekmény lehetősége egyértelműen adott.

Ez alapján kellett volna az egész nyomozást lefolytatni. Így kerülhette el nemcsak a rendőri, hanem az akkori politikai vezetés is a felelősségre vonást. Mivel a terrorcselekmény el nem évülő bűncselekmény, ezért erre még mindig van lehetőség. Nemcsak a jóvátételben való részesülés az áldozatokat megillető kiemelt emberi jog, hanem az elkövetők felelősségre vonása is. És ez persze egyúttal azt is szolgálja, hogy elrettentő hatással bírjon, és így megelőzhető legyen hasonló gyalázat a jövőben hazánkban.

Gyurcsány Ferenc felelőssége megkerülhető?

Ma már cáfolhatatlan kép- és filmfelvételek, ezernyi szemtanú, jogerős ítéletek tucatjai és vizsgálati jelentések igazolják azt, hogy Gyurcsány Ferencék „jogállama” a balliberális kormány hatalomban tartása érdekében miként támadt 2006 őszén az ellene tiltakozó magyar népre nyers karhatalmi erőszakkal.

Gyurcsány Ferenc pedig ott volt – a saját bevallása szerint – a rendőrségi operatív irányító központban október 23-án, tehát pontos tudomása, ismerete kellett legyen arról, hogy mi történik az utcákon.

Ennek ellenére sem ő, sem pedig az akkori rendőri vezetők nem intézkedtek az erőszak leállításáról, sőt most már egyértelműen az világlik ki, hogy sokkal inkább az akkori politikai és rendőri vezetés akaratának megfelelő módon zajlottak ezek a kegyetlen események, amelyek egészen 24-én, a hajnali órákig tartottak, és a szeptemberihez hasonló embervadászatokba torkolltak. Az akkori rendőri rádióforgalmazási adatok is világosan utalnak erre. Itt többek között a puskás rendőr lövészek a civilek megdögléséről és a tüntetők kicsinálásáról értekeztek egymás között rádión, a hajnali embervadászatok során pedig túszejtésről, minél nagyobb létszámú elfogásokról kommunikáltak egymással.

A 15. évfordulóra pár napja egy emléktörvény-koncepciót ismertetett a Kossuth téren. Ennek mi a lényege ?

Sokak kérik, hogy 15 évvel a rendőrterror után az Országgyűlés egy törvénnyel mérleget vonjon az eltelt időszakról. Ennek négy eleme lenne. Az egyik egy főhajtás az áldozatok előtt és lényegében az állam nevében törvénnyel való megkövetésük mindazért a borzalomért, amit el kellett szenvedniük. Sőt ez az évforduló alkalmat nyithatna arra is, hogy azon áldozatoknak, akik azóta vállalták a nyilvánosság előtt a 2006-os igazságtétel képviseletét, állami elismerést adjanak.

A második elem lehet az, hogy az Országgyűlés megvonja a pénzügyi jóvátétel mérlegét, ami 2010 után valóban teljes mértékben megtörtént. Több mint 320 millió forint nem vagyoni kártérítést fizettek ki közel háromszáz jogsértettnek testi sérülés, valamint személyes szabadság, emberi méltóság, illetve gyülekezési jog megsértése miatt.

Harmadik pontként fontos lenne kimondania az Országgyűlésnek, hogy az el nem évülő állami terrorcselekmény felelőseit mindenképpen szükséges megbüntetni, és ezért az Országgyűlés kifejezhetné abbéli véleményét a népszuverenitás letéteményeseként a társadalom többségének képviseletében, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül.

Végül, de nem utolsósorban közkegyelmi úton, törvénnyel zárhatná le az Országgyűlés a 2010 előtti politikai ellenállókkal szemben a gyurcsányi koholt bizonyítékok alapján indult koncepciós pereket. Fel kell oldani ugyanis azt az ellentmondást, hogy például míg a hazafias tevékenységéről régóta ismert és elismert Budaházy György és társai ellen valóban ilyen régóta tart egy képtelen, többek között kényszervallatásokra és kamuvideókra épített gyanú, majd vád alapján zajló eljárás, addig Gyurcsány Ferencet és az akkori politikai vezetőket, illetve rendőri vezetőt terrorcselekmény miatt meg sem gyanúsították. Mindez sok hazafias ember igazságérzetét bántja, ezért azt mindenképpen megtehetné az Országgyűlés, hogy közkegyelmi jogait gyakorolva ezt az ügyet végképp lezárja.

Borítókép: Gaudi-Nagy Tamás