Megerősíteni a reményt az emberben – Interjú Udvardy György érsekkel és Hortobágyi T. Cirill főapáttal

– A két egyházmegyében mik a hasonlóságok?

Udvardy György: – A közösség alapja az egyház, ahol azonos szolgálatot végzünk egy egyházmegye, egy közösség vezetőjeként. Mindketten az evangéliumot hirdetjük. Van köztünk együttműködés, nem csak a területi szomszédság okán. Időről időre találkozunk, és megbeszéljük a közös ügyeinket. Egy egyházmegyében mindig óriási kincs, ha jelen van a szerzetesség, nem a funkció, hanem a prófétai jelenlét miatt. Szerzetes az, aki a fogadalmával, közösségi életével, karizmájának megélésével prófétai módon teszi jelenvalóvá Isten országát.

Hortobágyi T. Cirill: – A Pannonhalmi Területi Főapátság az ország legkisebb egyházmegyéje. A területi apátság kifejezés arra utal, hogy a főapátságnak nullius joga van, azaz nem tartozik megyés püspök joghatósága alá. Világszerte alig tíz olyan apátság van, amelyik közvetlenül a Szentszékhez tartozik és saját területtel rendelkezik. Pannonhalma az egyik ezek közül. A Veszprémi Főegyházmegyével szomszédok vagyunk, van egy plébániánk, a bakonybéli monostor, ami teljesen beékelődik ide. Monostornak, egyházmegyének egy tőről fakad a küldetése: mindenki meg akarja élni, továbbadni Krisztus evangéliumát. Ez a fajta missziós lelkület összeköt bennünket a plébániai, hitoktatási szolgálatokban. Egy teljesen más missziót tölt be mindkettőnknél, hogy van pincegazdaságunk, borászatunk. A történelem során úgy adódott, hogy Veszprémnek megmaradt a szőlőültetvénye, a pannonhalmit elvették az 1948-as államosításkor, de újjáalakítottuk, és idén másodszor is az év pincészete lett.

Udvardy György: – A pincészetünk mindvégig működött, hogy a szentmise bemutatásához szükséges misebor a diktatúra idején is elérhető legyen országunkban. Négy éve sikerült nagyobb figyelmet fordítani erre az ősi örökségre. A főegyházmegye örökségéhez és az új kor feladataihoz is hozzátartozik a turizmus, vendéglátás, a zarándokok pasztorális célú megvendégelése.

Hortobágyi T. Cirill: – A Pannonhalmi Főapátság 1996 óta UNESCO világörökségi helyszín, amivel felkerült a nemzetközi turisztikai térképre is. Az évi több mint százezer vendég először talán a kulturális, művészettörténeti értékek, az épített örökség miatt jön, kíváncsiak a gyűjteményekre, zenei programjainkra, tematikus sétáinkra és az alkalmi kiállításokra. Évtizedek óta az a törekvésünk, hogy a turistákat közelebb vigyük ahhoz a hithez, spiritualitáshoz, értékrendhez, ami a háttérben fenntartotta évszázadokon át ezt a helyet.

– Hogyan tudják megtenni? Milyen módjai vannak?

Hortobágyi T. Cirill: – Pannonhalma a nyitott kapuk monostora, ami azt is jelenti, hogy a 13 órakor kezdődő napközi imaórán bárki részt vehet, aki épp a monostorban tartózkodik. Tehát meghívjuk a turistákat is, hogy kapcsolódjanak be. Tartunk egy kis bevezetőt, pár mondattal beszélünk a zsoltárokról, kézbe adjuk a szövegeket. A napközi imaóra nem hosszú, erre a negyedórás zsolozsma idejére sokan ott maradnak, van, aki együtt imádkozik velünk. Valahogyan mélyebben megszólítja az embereket ez a napközbeni útkeresés, imádság, hogy Istennek időt szentelünk.

Udvardy György: – Evangéliumi felelősség, hogy akik belépnek a közösségi tereinkbe, találkozhassanak a Jóistennel, az evangéliummal és önmagukkal. Ez a találkozás a terek bejárása és befogadása alkalmával, a kulturális eseményeken, a megtapasztalható szépségen keresztül történik meg. Ha a látogató nyugodt, szép élménnyel lép ki tereinkből, nyitott lesz a Jóisten felé, és talán kicsit mások, őszintébbek lesznek az emberi kapcsolatai is. Éppen a minap írtam alá azt a levelet, amit a harmincezredik látogatónak adunk majd át hamarosan. Csak 2023 júniusának közepétől kezdtük regisztrálni a résztvevőket, ezért összességében ennél sokkal több látogatót láttunk vendégül és kalauzoltuk el a Vár egyházi kincseiben.

– A jövő egyházának építésében nagyon fontos, hogyan tudjuk megszólítani, bevonni a fiatalokat. Mindketten iskolákat tartanak fenn, működtetnek. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium az ország egyik legkiválóbb középiskolája. Miként látják az egyházi oktatás helyzetét?

Hortobágyi T. Cirill: – Pannonhalma kapcsán elsőre mindenkinek a bencés gimnázium és kollégium jut eszébe, amely idén az egyik országos oktatási rangsor szerint a második legjobb egyházi középiskola. Ezenkívül országszerte összesen tizenegy intézményt, általános iskolákat, szakképző iskolákat tartunk fenn, összesen 3500 diákot oktatunk-nevelünk. Idén úgy alakult, hogy a Congregatio Jesu kérésére szeptembertől átvettük a budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnáziumot, még az angolkisasszonyok alapította iskola jellegét, profilját megőrizve. Így Budapesten már három középiskolánk van. Valamennyi intézményben megpróbálunk egy olyan, teljes emberre figyelő oktatást-nevelést megvalósítani, amely figyelembe veszi, hogy az ember test, szellem és lélek egysége – és ez a három terület egyformán fontos. Úgy vélem, hogy az iskolából kilépő gyermekek alkalmazkodóképességét, azt, hogyan állják meg majd a helyüket az életben emberként és a munkaerőpiacon szakemberként, ezt is fejlesztenünk kell.

Udvardy György: – Bennünket is az evangéliumból fakadó küldetés vezet, a krisztusi nevelést szem előtt tartva. A teljes embert neveljük, a teljességet tudjuk nyújtani a diákoknak oktatási intézményeinkben az egyház kétezer éves értékeit átadva. Megrendít bennünket a szülők bizalma. Legtöbb esetben vallási hagyománnyal, tapasztalattal rendelkező szülők kérik gyermekeik katolikus iskolákba való felvételét, de egyre nagyobb számban vannak azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk. Ez egy hosszú út: egy olyan nevelő közeget szeretnénk kialakítani – amit együtt alkotnak a plébániák, a katolikus iskolák tanárai, munkatársai, a szülők és a diákok –, ahol a krisztusi emberismeret, szeretet és a növekedés megjelenik. Mindezt úgy, hogy az összes tudományág, a szakterületek is ezt a célt, a világ megismerését szolgálják. Ezek az intézmények jelen vannak a társadalom életében is. Nem szigeteket, zárványokat akarunk létrehozni és működtetni, hanem olyan közösségeket, melyek tagjai részt vesznek tanulmányi, sportversenyeken, kulturális rendezvényeken, a helyi közösségek életét saját tudásukkal proaktívan gazdagítják.

– A világi intézményekben az iskolai hitoktatás is ezt a célt segíti.

Udvardy György: – Amikor a rendszerváltás után lehetőségünk nyílt a fakultatív hitoktatásra, megjelent az egyházunk. A köznevelési törvény életbelépése óta a tanrend szerves része a hit- és erkölcstan, ami kiváltható felekezeti hittanoktatással. Országos átlagban 55 százalék felett van azon diákok aránya, akik az iskolában a katolikus hittanoktatást választják. Igen nagy az igény arra, hogy a vallás dolgaival, értékeivel megismertessük a gyerekeket.

Hortobágyi T. Cirill: – A társadalom szolgálata az egyház lényegi küldetése, aminek szerves része a közoktatás területén végzett munkánk is. Ahogyan a diákokhoz viszonyulunk, ahogy a tudományok felé terelgetjük őket, a személyiségüket formáljuk, azzal a keresztény szellemiség és értékrend erősítésén dolgozunk. Hittant szervezünk az iskoláinkban, de elvárjuk a diákjainktól, hogy az egyházközségekhez is kapcsolódjanak, a szentségekre való felkészítés ott történjen. Megerősítem, amit érsek atya mondott, nagy bizalommal vannak felénk azok a családok is, akik nem olyan mélyen keresztény gyökerűek. Nagy örömöm, hogy a balatonfüredi iskolánkban idén négy fiatalt bérmáltam; a keresztelésük is ugyanitt történt. Iskoláinkat missziós területnek is tekintjük.

– Az idén megtudtuk a tavalyi népszámlálás eredményét. Mit gondolnak róla, hogyan értékelik a számokat?

Udvardy György: – A népszámlálási adatsor nem feltétlenül a valós számokat hangsúlyozza, hanem egy magatartásról tesz tanúbizonyságot. Nekünk folyamatosan kell azt is figyelnünk, hogyan tudjuk minél jobban, hatékonyabban, minél több ember számára képviselni Jézus ügyét, ki-ki a saját területén formálva ezt a kultúrát. A társadalomban elvárás, hogy egy-egy kérdésben megnyilatkozzék az egyház, annak vezetője, püspöke. A krisztusi küldetéssel rendelkező hívek ezt megteszik, jelen vannak a mindennapi életben, véleményt alkotnak és formálnak az örök értékekhez igazodva.

Hortobágyi T. Cirill: – A csökkenő tendencia nem azt jelenti, hogy ilyen arányban fogyatkozott is a hit, lelkiség iránti érzékenység. A nyers számadatok szerint is még mindig a katolikus keresztények a legnagyobb azonos vallási identitású csoport, közel hárommillió fővel. Nincs még egy ekkora közösség az országban. Azt tapasztalom, hogy a hit, a spiritualitás iránti érdeklődés fennmaradt. Számunkra egy lehetőség, hogy megszólítsuk azokat az embereket életkortól függetlenül, akik nem vallásosak, de nem is ellenségesek, vágynak a hit értékeire, keresik a spiritualitás helyét az életükben. Lehet, hogy korunkban a keresztény civilizáció elgyengül Európában – ennek valóban sok jelét látjuk. Maga a hit azonban nem rendül meg, az ugyanis nem attól függ, hogy mennyien vallják, mennyien élik. Lehet, hogy az egyház újra kisded nyáj lesz, és megszabadul a diadalmaskodás sokféle torzító sallangjától. Reményeim szerint ez tisztulási folyamat lesz, és javára válik.

– Az imént említették, hogy sokszor kérik az egyházi vezetők véleményét különböző kérdésekben. A tavalyi karácsonyi és az idei húsvéti interjúban is beszéltünk az ukrajnai háborúról, idén újabb háború robbant ki a Gázai övezetben. Mi az egyház feladata, mit tehetünk mi, keresztények?

Udvardy György: – A béke kérdésében az emberek nem annyira a tanítást várják tőlünk, hanem a krisztusi reményt, az azt megerősítő főpapi szavakat és gesztusokat. Az élmények alapvető emberi vágyainkra irányítják a figyelmet. Mitől félünk, miben vagyunk bizonytalanok, honnan vesszük az erőnket? Ezekben a kérdésekben az evangélium üzenetét a mindennapok élményeihez tudjuk kapcsolni. A karácsony üzenetének még nagyobb a jelentősége. Isten békét kínál az embernek, békével ajándékozza meg, megadja a béketeremtés eszközeit. A megbocsátás, irgalom, az ellenség szeretetének tanítása megegyezik a karácsony üzenetével. Amikor Jézus a békéről tanít, az Ő országáról tanít, ahová mindegyikünk meghívást kapott.

Hortobágyi T. Cirill: – A világbéke megteremtésének lehetősége nincs az egyházak kezében. A szentatya a gázai terrortámadás és az izraeli válaszcsapások után azt mondta, hogy már elég vér folyt a Szentföldön, ahol csak őszinte párbeszéddel lehet létrehozni a békét, fegyverekkel, erőszakkal nem. Mélyen megrendült a civilek és gyermekek halála miatt, és minden olyan akciót elítélt, amely a törékeny békét veszélyezteti. A háború zsákutcája helyett a párbeszéd útját kell választani. Én is ennek reményét hangsúlyozom. Másrészt, az egyének szintjén azt látjuk, hogy sok ember szívében békétlenség van. Ha az ember a saját családjában, közösségében próbál a kiengesztelődés, a megbékélés eszköze lenni, akkor kicsit előbbre jutunk a világbéke felé is. Ha békétlen vagyok a szívem mélyén, az a környezetemre is kivetül. Ha megbékélt ember vagyok, akkor ezt árasztom kifelé, ami viszont hit nélkül nem megy. Nem a mi kezünkben van a világ sorsa, az a Jóisten kezében van, és nem a mi ügyességünkön, taktikázásunkon múlik.

– A remény az idei karácsony üzenete?

Udvardy György: – Minden esztendőben azon gondolkozom, hogy az adott időszak körülményei között mi az, ami az evangéliumból leginkább megragadható, ami segíthet. Most azt az igét választottam, hogy „örüljetek, mert megszületett a Megváltótok, Dávid városában, az Úr Krisztus”. Mindegyik szónak van jelentősége. Örüljetek, mert megszületett Isten Fia, a Megváltó Jézus Krisztus. Belép hozzánk Dávid városában, azaz Isten örök terve valósul meg. A Megváltó ad erőt, ez indít bennünket a jó cselekvésére.

Hortobágyi T. Cirill: – A karácsony örökzöld üzenete, hogy Isten közénk jön, lehajol hozzánk. Nem egy távoli, megfoghatatlan szellem, hiszen itt van közöttünk, emberré válik, megszólítható, sorsközösséget vállal velünk, ráhagyatkozhatunk, kiutat mutat az életem számára. Karácsonykor az ige testté lett. Egy pici gyermek mindenkinek mosolyt fakaszt az arcán, nem kelt félelmet. Isten abban a formában testesült meg, ami mindenkinek meglágyítja a szívét. Zavarba ejtő, hogy mennyire megteszi a lépést, kinyújtja a karját felénk. Felelősségünk, hogyan tudjuk ezt megmutatni, elmondani az embereknek. Nincs jobb üzenete az egyházaknak a világ felé, mint ennek az emberközeli istenképnek az üzenete.

– Megajándékozottak vagyunk, Isten egyszülött Fiát ajándékozta nekünk. Karácsonykor mi is ajándékozunk. Önök is?

Hortobágyi T. Cirill: – Advent első vasárnapján a legfiatalabb szerzetes testvér mindenkinek a nevét leírja, kalapba teszi, körbejár, és húzunk egy nevet. Mindenkinek két feladata van: egyrészt, hogy advent idején azt a testvért, akinek a nevét húzta, értőbben, érzékenyebben figyelje, imádkozzon érte, szólítsa meg, másrészt karácsonyra személyes ajándékot készítsen neki, rejtse el a karácsonyfa alatt. Van egy karácsonyfánk, szenteste együtt vagyunk, ott ajándékozunk.

Udvardy György: – Én a munkatársaimat szoktam megajándékozni. Karácsonykor a legszűkebb papi közösséggel vagyunk együtt, azután ki-ki indul a plébániai közösségek szolgálatára. A karácsony és az egyházi ünnepek számomra mindig munkásan telnek, de ez örömöt ad. Mások ünnepét előkészíteni nagyon jó, ez nem munka, ez szolgálat.

– Karácsony után mit várnak a jövő évtől?

Udvardy György: – Reménnyel várom, hogy a béke megszületik, jobbak leszünk, jobban figyelünk egymásra, és az evangélium meghívó erejével az igazságot szolgáljuk.

Hortobágyi T. Cirill: – Abban reménykedem, hogy még hitelesebben, elkötelezettebben, összeszedettebben végezzük a feladatunkat. Fontos számunkra, hogyan törődünk a bencés fiataljainkkal, mert idén négyen csatlakoztak hozzánk. Újabb kihívás a közösség számára őket beilleszteni és megmutatni nekik a szerzetesi élet lényegét.