KDNP: Barankovics István lehetett volna a magyar Adenauer

Barankovics István 1943-tól a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként a lapot a nemzetiszocialista ideológiával szembeni szellemi ellenállás egyik központjává tette.

Az 1947. augusztusi nemzetgyűlési választásokat pártja megnyerte, de a kommunisták százezres nagyságú kék cédulás választási csalást követtek el – idézte fel.

Semjén Zsolt kiemelte Barankovics István 1948. június 16-án, az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat ellen mondott beszédét, amelyben a kereszténydemokrata politikus kifejtette, hogy az egyház nem csupán liturgikus, hanem belső természete és lényege szerint kultúregyház is. A vallásszabadság joga tehát nem merül ki az istentiszteletek és szentmisék megtartásának jogában. A katolikus egyház sohasem adta hozzájárulását ahhoz, hogy mintegy internálják a templomokba és beszorítsák a sekrestyébe.

Felidézte: 1948 végére a kereszténydemokrácia és a kereszténydemokrata politikusok puszta létezése is veszélybe került. Barankovics Istvánt maga Rákosi Mátyás szólította fel pártjának feloszlatására, egyben annak kimondására, hogy a Demokrata Néppárt antidemokratikus és népellenes politikát folytatott. Barankovics István ehhez nem asszisztált. Pártját – gondolva jövőre – nem feloszlatta, hanem csak felfüggesztette annak működését, és egy szál aktatáskával emigrált. Életének hátralévő 26 évében az Egyesült Államokban, emigrációban folytatta munkáját – mondta el Semjén Zsolt.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára az elhangzottakra úgy reagált:

Két-három nemzedék telt el azóta, de „mi ugyanezért küzdünk”: egy független, szuverén Magyarországért és azért, hogy kereszténydemokrácia legyen Magyarországon, ne liberális demokrácia, amely az emberképünket is tagadja.

Kevés demokratikus párt mondhatja el magáról azt, amit a KDNP, hogy 80 éves múltra tekinthet vissza – tette hozzá.