2017.07.16. 14:47
Forgott a kasza a fiadi kezekben
Az idén megkönyörültek az égiek az aratófesztivál szervezőin: míg tavaly elmosta az eső a fő műsorszámot, addig a szombati rendezvényen az aratás befejezése után hullott az égi áldás Fiadon.
Reggelivel várták az ötödik aratófesztivál részvevőit a rendezők, majd Makai Sándor polgármester köszöntője után, Kurucz Lajos vezérkaszás kolompszavára elindult a népes sereg a mezőre, hogy felidézzék a régi paraszti élet egy keserves, de ugyanakkor örömteli eseményét. A munka Sándor Zoltán református lelkész áldásával indult, majd az öt település – Somodor, Somogybabod, Patalom, Gamás és Fiad – hagyományőrzői hozzákezdtek a betakarításhoz. A népviseletbe öltözött munkások derekasan dolgoztak, miközben az őket figyelők arcán jól tükröződött: nem szívesen cserélnének velük.
– Már nem úgy ment a kasza, mint régen – mondta a munka végeztével a somogybabodi Kurucz Lajos, aki túl a hetvenen azért még derekasan vágta a rendet. – A 2000-es évek elején, még Orciban kezdtem az aratóversenyen, azóta nagyon sok hasonlón szerepeltem. Részt vettem a göcseji aratófesztiválon, de még a békési Csorvásra is eljutottam. Ezúttal a családommal alkottunk egy bandát, amely a kaszáson kívül kötélfonóból és egy marokszedőből állt – tudtuk meg.
Bera József a somodori hagyományőrzők képviseletében ugyancsak a kezdetektől forgatja a kaszát. – Fontosnak tartom, hogy élőben is lássák a fiatalok: mennyi verejtékkel került a mindennapi kenyér elődeink asztalára. Ezen kívül jó kikapcsolódás, egyben alakalom az ismerkedésre is – indokolta az eseményen való részvételét.
A meghívottak közül többen is kifejezték elismerésüket a fiadiaknak, akik nem csupán vendéglátóként vizsgáztak minden alkalommal jelesre, de örömmel tettek eleget mások meghívásának is. A fáradhatatlanul szervező Jakab Gyuláné és a polgármester mellett a gyerekek is komoly szerepet vállaltak a lebonyolításban. – Szükség is van az utánpótlásra, meg aztán a hagyományápolást sem lehet elég korán kezdeni – indokolta röviden a falu vezetője. Az ebédhez terített asztalnál akkor már több mint kétszázan ültek, miközben a zene és a nótaszó vette át a szerepet.