Teljesítette a Rákóczi lehetetlen küldetését a Tanár úr

– A tavalyi hetedik, vagy az idén élért tizedik helyezést tarja jobbnak?
– A második éves időszak sokkal nagyobb teljesítményt igényelt. Sokat változott a csapat, teljesen megfiatalodott. Az első évben pedig fennállása során második legjobb helyezését érte el Kaposvári Rákóczi FC, ami egy közel 100 éves történetben egy nagyon szép dolog. Aminek örülök, hogy sok fiatalt be tudtam építeni ebbe a csapatba. Olyan teljesítményeket hoztak, hogy a jövőben bármikor lehet rájuk alapozni. Például három játékos Horváth Tamás, Jánvári Gábor és Balázs Benjámin U 21-es válogatottságig jutott.

– Mi a véleménye a csapatról?
– Reményteljes együttessé vált, ha ezt az évet nézzük 17 pontot gyűjtött tavasszal, ősszel 18-at. Sokat futó, harcos szerethető csapat alakult ki, amely nagyon sok örömet okozhat majd a Rákóczi szurkolóinak.

– Az Európa Ligát elérő Budapest Honvéd is több vereséggel zárt. Ez stabilitást mutat.
– Amikor idejöttem egyik barátom, azt mondta, hogy lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Amennyiben ezt a gondolatmenetet akarom folytatni két részes Mission Impossible sorozatunk volt. Így lehet az első évben Mission Impossible „Jedan” és második évben Mission Impossible „Dva”, ha már szláv játékosaink is vannak. Egy nagyon reményteljes stabil csapat alakult ki, úgy gondolom, hogy el lett vetve az a mag, ami a későbbiekben aratásra kerülhet. Mindenképpen azt mutatja a mérkőzések összképe, hogy két kivétellel – a debreceni és a kecskeméti idegenbeli mérkőzés – nagyon masszív teljesítmény nyújtottunk. Mindenkinek fel kellett kötnie a gatyáját ellenünk. A sok döntetlen is ezt mutatja, mivel ebben nagyon sok volt a bravúros, senki nem mehetett biztosra a Kaposvár ellen. Talán ez a 9 vereség a Rákóczi NB I-es tagsága óta lehet, hogy rekordot jelent. Minden azt mutatja, hogy egy masszív egységes csapattá váltunk.

– Mennyire volt nehéz a télen érkezőket beépíteni a csapatba?
– A vezetők, mint mindig, most is korrektül tájékoztattak a lehetőségeinkről. Félcsapatnyi játékos távozott Perics, Kulcsár, Alexeev, Jawad. Pedro pedig sérülés miatt hagyta ki a tavaszt. Emellett is volt még távozónk, de ők voltak azok, akik szinte az alapcsapathoz tartoztak. Nem álltak rendelkezésre olyan körülmények, amik meghatározó játékosokat és azonnali megoldást hozhattak volna. Így a már addig is velem edző, de zömében NB III-ban játszó játékosoknak adtam meg a lehetőséget a bizonyításra. (Haruna, Diallo, Horváth Tamás Major és Fenyvesi). Mellettük Addo és Bebeto kiválasztásával és beépítésével kellett megoldani a feladatot. Szerencsére a fiatalok nagyon gyorsan elsajátították azokat a követelményeket, amiket támasztottam feléjük. Meg kell említeni a rutinos játékosok segítségét, akik gyorsan befogadták őket. Így ha nem is könnyen, de lépésről-lépésre el lehetett érni azt, amit szerettem volna.

– Milyennek értékeli az évet felnőtt és utánpótlás szinten?
– Összességében a megfiatalodott csapat 10. helye, a Magyar Kupában és Ligakupában való 8 közé jutása szép teljesítmény. Emellett az NB III-as – melybe rendszeresen irányítottam vissza játékosokat – és az U19-es csapat – melyet Addo révén igyekeztem támogatni – a feljutás küszöbén áll. Szép év lehetett ez a Rákóczi szurkolóinak. Örülök, hogy ebben segíthettem, és nagyon bízom játékosok további fejlődésében.

– A Haladás elleni mérkőzés után nyilatkozta, hogy már előre irigyli azt a vezetőedzőt, aki a jövőben a Kaposvári Rákóczinál fog dolgozni. Mit értett ez alatt?
– Amit itt megtapasztaltam, hogy a vezetők mindig korrektül tájékoztattak a lehetőségekről. Ismerték és tisztában voltak a szintekkel. Tudták, hogy egy kis nevelő egyesületnél, mik az elvárások, Azt az edzőt, aki mindent megtesz a csapatért segítették, támogatták. Itt nem volt kérdés egy-egy sikertelen meccs után, hogy probléma adódjon ebből. Itt hagyják dolgozni az edzőt, és megbecsülik a munkáját.

– Milyen hibákat követett el, ha egyáltalán voltak hibák?
– Hiba nélkül nem lehet dolgozni, biztos, hogy követtem el hibákat. Egy nagy hiba biztosan volt: visszamenőleg átolvastam a klub honlapját... De ez segített meghozni a döntésemet.



– Milyen érzésekkel fog visszagondolni a városra illetve a csapatra?
– Mindenképpen jóleső érzéssel, az életem részévé vált Kaposvár. Két évet itt éltem, megismertem embereket, a várost. Nagyon sok jó emberrel találkoztam, sok jó dolgot tapasztaltam. Természetesen van olyan, akinek a telefonját és az emlékét már a kaposvári táblánál igyekszem majd kitörölni. Összességében mindenképpen úgy gondolom, hogy szép időszakot tudhatok magam mögött. Remélem engem is megőriznek majd jó emlékezetükben.

– Milyen érzéssel töltötte el, hogy a szurkolók percekig éltették önt az utolsó bajnoki mérkőzés után?
– Nagyon jó eső érzés egy edzőnek, ha értékelik a munkáját. Számomra fontos és hiteles emberek próbáltak meg az utóbbi napokban is rábeszélni a folytatásra. Köszönöm nekik az eddigi támogatásukat és segítségüket illetve ezt a szép búcsút. Örülök neki, ha úgy látták, hogy mindent megtettem a csapatukért, mert én tudom, hogy beleadtam apait-anyait és szívvel lélekkel dolgoztam a Rákócziért.