Finn rudas kaland: kaposvári is helyt állt a vb-n

– Nem csak a vb miatt örültél ennek a lehetőségnek ha jól tudom, kötődésed is van Finnországhoz.

– Finnországban laktam 2011-ben fél évet, és akkor pont abban a városban edzettem ahol most a vb volt. Nekem ez hazai pálya, és nagy álmom volt hogy finn közönség előtt versenyezhessek. Gimnazista koromban is már tanulgattam finnül, a gyakorlatomat is egy finn zenére állítottam össze. Már a kiutazás előtt is úgy voltam hogy én már nyertem akármi történik. Persze ennek ellenére halálra stresszeltem magam.

– Milyen összeállítású magyar csapattal utaztatok el a vb-re?

– Összesen kilencen versenyeztünk, ebből öten junior, hárman felnőtt, egyvalaki pedig 50 pluszos kategóriában. Ezen túl kísérők, családtagok, edzők is jöttek velünk, körülbelül harmincan lehettünk.

– Az izgalom ellenére azért biztosan jól sikerült a verseny.

– Nem hittem el, hogy oda való vagyok. A pontok ehhez képest nagyon jók lettek. Kicsivel kevesebbet kaptam, mint az országos bajnokságon, de egy világverseny szigorát nézve ez nem meglepő, és így is elégedett vagyok, rosszabbra számítottam, mert szigorú vagyok magammal. Külön örülök annak, hogy a gyakorlatok nehézségi fokában a magyarok közül a legjobb pontszámot kaptam. A kivitelezés az, amin sokat kell javítanom. Sokat tanultam a külföldiektől, jobban látom hogy miben kell még fejlődnöm. Nagyon örülök annak, hogy harmincon belül sikerült végeznem, és hogy részt vehettem a világbajnokságon.

– Miben volt más egy nemzetközi versenyen elindulni, mint például egy hazai bajnokságon? Mint kiderült a finnországi vb-n nem használhattál magnéziát, ami segíti a rúdon a tapadást.

– Az kihívás volt, hogy a magyar bajnokságon be lehetett kenni a rudakat. Valamiért nekem ezek a fajta rudak mindig csúsznak, de ez bőrtípustól is függ. Az itthoni versenyen sem tapadtam úgy, majd a finnországi szereplés napján megtudtam hogy nem lehet magnéziát használni. Erőnlétileg jobban igénybe veszi így a testet a gyakorlat, jobban kell szorítani. Mindenkinek van olyan testrésze, ami jobban csúszik, például nekem a koreográfiámban volt olyan rész, ahol valamiért a lábfejem csúszott, pedig az sosem szokott, és azt az elemet vállból kellett megtartanom fejjel lefelé. Ez kihívás volt, bár videón visszanézve nem látszik, de én éreztem hogy vállból tartom magam.

– Mennyivel nehezebb számodra egy felkészülés, mint mondjuk a legtöbb versenytársadnak? Mik a különbségek külföldi versenyzőkhöz képest?

– Nem volt ugye sok időm felkészülni, egy hónappal a finn vb előtt tudtam meg, hogy indulhatok. A koreográfiámat már lassan másfél éve tökéletesítgetem. Arról szól, hogy az emberek kicsit váltogatják a szerepeiket, és nem feltétlen tudjuk azt ki melyik arcát mutatja. A művészi oldaláról kicsit erre próbáltam rámutatni, hogy az emberek változnak. Technikailag igyekeztem törekedni arra, hogy olyan kötelező elemeket használjak, amiket egyébként is szoktam és stabilan jól mennek. Egy elég jó nehézségi fokot sikerült összeraknom, ahogy a pontok is mutatják. A külföldi rudasokhoz képest sok a különbség a felkészülést illetően. Nincs edzőm most már négy éve, kifejezetten rudas edzővel nem dolgozom együtt. Néha Budapestre szoktam feljárni a Szlávy Eszter Rúdsport Akadémiára, ahol régebben is edzettem. A külföldi versenyzőknél sokszor külön van egy egész stáb az induló mögött erőnléti edzővel, rudas edzővel, koreográfussal. A vb-n volt egy bemelegítő csarnok, ahol mindenki együtt volt, én például az egyik brazil versenyzővel beszélgettem spárga nyújtás közben egész sokat, de például a top öt versenyző közül is mindenki nagyon közvetlen volt. Például Rafaela Montanaro, aki világbajnok lett vele is beszélgettem, teljesen hétköznapi emberként viselkedtek.

– Vannak stílusbeli jegyek, amelyek nemzetekre jellemzőek?

– Az olaszok például nagyon jók a színpadi jelenlétben , a művészi előadásban, tehát beleviszik kicsit a színházat is. Az ukránok és oroszok nagyon technikásak, ők szaltókat, dinamikus és a hajlékonysági elemeket is nagyon tudják, sokszor más nem is csinál ilyet a mezőnyben, ők ezért érdekesek. A franciáknak van egy speciális stílusuk, nekik sokkal művészibb zenéik vannak és a kortárs táncos vonalat képviselik. Ránk magyarokra a változatosság jellemző. Keverednek a stílusok, volt aki hajlékonyságban, volt aki az erőelemekben volt jó, de akadt aki inkább a táncosabb vonalat erősítette. Mi magyarok ezeket kombinálva igyekszünk egyediek lenni.

– Jelenleg mire készülsz, min dolgozol?

– Most a Pole Artistic Hungary elnevezésű versenyre készülünk egy duós gyakorlattal a Chameleon-os társaimmal, illetve a Magyar Látványtánc Szövetség versenyére, ahol tavaly is voltunk. Kicsit most ráedzek az erőnlétre is, táncolni is elkezdek és gondolkozom még hogy a Pole Artistic-en egyéniben is elinduljak-e.