jegyzet

2018.07.25. 06:30

Igazi amatőrök

K. Mayer András

Jó volt velük, közöttük eltölteni egy órát. Igazi amatőrök. Nincs mellébeszélés, nincs nagyzolás, tudják magukról, hogy azok. És ez jól is van így.

Sokszor találkozunk azzal a magyar futballban, hogy az amatőr profi, a profi pedig tök amatőr. Értem előbbi alatt azt, hogy sokszor az NB II alatt is másról sem szól a foci, mint a pénzről. Nem kis pénzről. A honi harmadosztályban például, ami deklaráltan amatőr, nem kevesen abból élnek, hogy rúgják a bőrt. Nincs mellette más meló: a főállás az, hogy NB III-as futballista. De mehetünk egy osztállyal lejjebb is, gyakran a megyebajnokságban is olyan horribilis költségtérítések röpködnek, hogy annyit egy becsületes kétkezi munkás nem visz haza az egész havi gürivel.

Utóbbit, vagyis a profi amatőrt nem ragoznám sokáig, elég, ha Viníciusra gondolunk a Dudelange ellen. A luxemburgiak okozta orbitális nyomás miatt olyat hibázott a saját 16-osa előtt, amit az alsómocsoládi bekktől sem vennének jó néven. Utóbbit hasonlóért egy hétig zrikálnák a helyi kocsmában, míg Viníciusnak valószínűleg csak eldörmögték, hogy legközelebb ilyet ne csináljon. Hiszen ő profi, hamar túl kell lépnie saját balfékségén.

De visszakanyarodva a kellemes társasághoz: a magyarbólyi focisták szereztek kellemes meglepetést.

A gyönyörű nyári napsütésben ahelyett, hogy a családdal nyaralnának, beiktattak maguknak egy három­napos edzőtábort, s ott izzadtak.

Na jó, annyi eszük azért volt, hogy Orfűre mentek, a méltán közkedvelt baranyai üdülőhelyre, de mindez nem változtatott azon, hogy a tókör hat kilométer volt, ami azért odacsapott a lábaknak, főleg egy reggeli edzés után.

A csapat egyébként a megye II-re készül, ahova most jutott fel. A szezon végén kiörömködték magukat a srácok, volt némi buli nem kevés borral (nagy szerencséjükre a kapusedző egy villányi borász, Maul Zsolt – talán nem véletlenül csábították oda…), majd most ismét belecsaptak a melóba. Amikor megkérdezem tőlük, miért is csinálják, néznek kerek szemekkel, majd elvigyorodnak. Miért, miért? Mert szeretik. Nem kapnak semmit. Még költségtérítés sincs. Ők tényleg teljesen amatőrök. Jó a társaság, szeretnek együtt lenni, ráadásul megy a szekér is, sokszor győznek, ennyi épp elég. Majd egyikük hozzáteszi, nemrég kiharcolta, hogy kapjon törülközőt, így legalább végre nem a sajátját kell mindig magával cipelnie.

Mindezeket hallva megfogalmazódott bennem: őket és a hozzájuk hasonló csapatokat nem lehet nem szeretni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!